Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-248
148 2á8, országos ülés 1898. november ll-én» szerdán. vezmények útján e nagy különbség elenyészszék ? Van-e a t. földmívelésügyi miniszter úrnak legkisebb befolyása is a szállítási tarifák megállapítására? És nines-e a magyar államvasutak rendszere és kezelése az államkincstár érdekére alapítva úgy, hogy a szállítási kedvezmény csak annyiban jöhet tekintetbe, a mennyiben az államkincstár érdekei azt megengedik és a mennyiben a kedvezmény a vasút jövedelmezőségét nem csökkenti; abban a pillanatban, mihelyt annak jövedelmezőségét a legkisebb mértékben is érinti, a magyar mezőgazda terményének szállításánál semmiféle kedvezményre nem számíthat. Mindnyájan tudjuk, hogy erre a t. miniszter úrnak nincs befolyása; tudom én is, a ki egy vasútérdekeltségnek elnöke lévén, e kérdéssel, ha nem is szakszerííleg, de foglalkozom. Van-e befolyása vagy egyáltalán van-e politikája a földmívelési kormányzatnak arra, hogy a mezőgazda érdekében mezőgazdasági vasutak létesíttessenek, a mi által terményeit könnyebben szállíthatná, a nélkül, hogy a vasút létesítése nagyobb áldozatokba kerülne, mint a minő kedvezményt a szállítás nyújt? Mindenre a földmívelésügyi minisztériumnak befolyása nincs. Innen vau az, hogy a t. miniszter úr, ha akarna is, a magyar mezőgazda sorsán javítani nem képes. Helyes-e, szabad-e megtörténnie annak, hogy épen ama táreza vezetőjének, a mely a magyar állam föntartó eleme, a magyar mezőgazda sorsa felett van hívatva őrködni, abszolúte csak az üres adminisztráczióra szorítkozzék egész kormányzati ténykedése a nélkül, hogy közgazdasági szempontból politikáját teljesen atmak az osztálynak érdekeire vethetné s érvényesíthetné, a mely osztály érdekeinek kellő istápolása nélkül Magyarország fenn sem állhat 1 (Úgy van! a szélsőbalon.) A magyar földmívesnek, a magyar mezőgazdának sorsát, ilyen politikával kormányozni nem lehet a nélkül, hogy a ma is már látható rendkívüli visszaesés és óriási közgazdasági hanyatlás mellett a magyar mezőgazda sorsa mind rosszabb és rosszabbá neváljék, hogy úgy mondjam, tönkre ne jusson. Kérdem, t. ház, hogy van-e a t. miniszter urnak befolyása, vagy próbált-e valaha befolyást gyakorolni a magyar földmíves osztály sorsának javítása érdekében, a mezőgazda megadóztatása és ezen megadóztatásnak oly arányosítása érdekéből, a mely arányban áll a mezőgazda a földbirtokos osztály teherviselési képességével? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyminiszter, mint az államkincstárnak hü őre, a maga finánczaival ott van mindenütt, a hol akár az ipari, akár a földmíves élet terén megnyilatkozik valamely ténykedés, mely jövedelmet hoz; de nem látom ott a földmívelési kormányzatot, a melynek hivatása volna a pénzügyminiszteri élelmességgel szemben az általa képviselt osztály megvédése. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Nagyon ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe, a mit itt mondandó vagyok, mert ebben a tekintetben kevés jóakarattal, — különben a jóakaratot egyáltalában nem vonom kétségbe a t. miniszter úrnál, — hanem több erővel, nagyobb érvényesülésével azon érdeknek, a melyet a magyar kormányzatban képvisel, csakugyan nagyon sokat szolgálhatna a magyar föídmíves osztály helyzete javításának. Kérdem, van-e a t. miniszter urnak tudomása arról, hogy például az eladósodott földbirtokos tulaj donképen csak névleg tulajdonosa a földjének, csak beveszi a jövedelmet, de nem azért, hogy azt a maga sorsának javítására, a maga anyagi helyzetének gyarapítására fordíthassa, hanem, hogy azt azonnal kiszolgáltassa annak, a kinek kölcsönéből magát tengeti és fentartja? Van-e valami tere, inicziált-e a t. földmívelésügyi miniszter úr valamit, hogy ezen eladósodott földbirtokosnak legalább az térít tessék meg, a mit a pénzügyminiszter azoktól a kölcsönadóktól tőkekamat fejében elvesz, a kik tulaj dónk épeni haszon vevői azon földnek? A t. miniszter úr int, és ebből azt a következtetést vonom le, hogy vagy soha nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, vagy egyáltalában nem ismeri a pénzügyminisztérium eljárását és gondoskodását e tekintetben; mert ha ismerné, kétségtelen, hogy épen ezen osztálynak érdekében a földmívelési kormányzat a legtöbbet tehetne, de arra még csak legkisebb inicziáló lépést sem tett soha, sőt teljes nyugalommal, összetett kézzel nézi, s hogy ha akarja, látja is, mint vándorol az eladósodott földbirtokos osztálytól kézről-kézre a birtok, de nem marad az ősi állainfentartó elemek kezében, mert még akkor meg volnék nyugodva, ha a föld azon ősi erők alapján cserélne gazdát, a melyek a magyar államéletnek fundamentumát képezték kiindulási pontjától kezdve, s a melyek fundamentumát fogják képezni örök időkön át, (Köíbékiáltás: Megtéved a nemzet!) mert megengedem, hogy ideigóráig megtévedhet a magyar nemzet politikai gondolkozása tekintetében, hogy fentart oly kormányzatot, a mely a magyar állam boldogítására nem gondol, hanem csak a saját önfentartását igyekszik biztosítani, de ezzel a kormányzati rendszerrel is le kell számolni, s le is számol a magyar nemzet, a mikor látja, hogy az Ő fentartása, s anyagi érdekeinek biztosítása érdekében épen a legfontosabb kormányzati ágnál, a földmívelési kormányzatban abszolúte semmi sem történik.
