Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-248

146 2*8. orszAgou iüéi 1893, november ló-én, sierdáii. addig, míg a szeszmonopoliumot be nem hoztuk, ez a kérdés meg nem oldható. A marhatenyésztés a Szepességben manapság nem jövedelmi forrás többé. A marhabeteggégek következtében a megye minden piacztól el van zárva, s így a birtokos csak veszteséggel adhatja el marháját. A lentermelés, a mely — és ez igen különös eset — hajdanában a Szepességnek nagy jövedelmi kútforrása volt, azóta, hogy Késmárkon vászongyár létezik, tökéletesen megszűnt S ez igen természetes is, mert a köznép nem ért a len kezeléséhez, s így azt oly rosszul kezeli, hogy a gyár hasznát nem veheti és kénytelen külföldről lent hozatni, minek következtében a belföldi lentermelés egészen megszűnt. Az ipar a megyében egészen megszűnt, s ennek következtében a társadalom azon része, mely a piaczon hetenkint vásárolgatja be élelmi szereit, a munkásosztály, mely a kisbirtokosnak biztos vevője volt, ma már nem létezik, a kisbirtokos, a ki termékeit nem tudja vaggonszámra eladni, a hetivásárokon adta el termékeit a munkás embernek. Ez most nem létezik s így a kisbirtokos nem tudja termékeit eladni. Ezekből látható, hogy a kisbirtokosnak a Szepességben ma sehonnét sincs jövedelme. Ez gazdasági viszonyainknak igen szomorú, de igaz képe, és ha ezen segíteni nem lehetne, akkor én is megadnám magamat a sors kérlelhetetlen parancsának, de az én nézetem szerint, ezen igenis lehet segíteni, csakhogy ezt gyorsan kellene tenni, mert máskép későn lesz. Az első és fősegítség az volna, ha a bányaipart ismét életbe léptethetnők. Ez ugyan nem tartozik a t. miniszter úr tárczájába, de minthogy ez a gazdasági dolgokkal szoros összeköttetésben van, csak egy pár szóval akarom ezt megemlíteni. Nálunk a bányaipar nem azért szűnt meg, mintha a bányákban nem volna több érez, hanem azért, mert ez már oly mélységben van, hogy annak fölszínre hozatalára nagyobb tőkebefektetés szükséges, mivel ahhoz mindenféle gépek szükségeltetnek, s az erre szükséges tőkével embereink nem birnak. Az első szükséglet tehát az volna, belföldi vagy külföldi tőkék mozgósítása, hogy ezeket a bányákat ismét termelökké tehessük. Azou naptól kezdve, a melyen a bányaipar fejlődnék, a Szepességnek minden gazdasági baja megszűnnék. Míg azonban ez megtörténhetik, van a t. miniszter úrnak ott egyéb tere is, a melyen a gazdasági viszonyokon segíteni lehetne. Ott vannak a nagyobb turfa-telepek, melyek eddig kihasználatlanul hevernek a nélkül. A termelést minden áron fel kellene karolni, éspedig vagy vándortanítók által lehetne a népet megt

anítani arra, hogy mikép bánjék a lennel, vagy pedig beváltó hivatalokat kellene felállítani. Ott van a háziipar, melynek behozatala, ha nem is

: sokat, de mégis lendít az emberek megélhetésén ;. de egy nagyobb dologra vagyok bátor az igen; t. miniszter úr figyelmét felhívni, és ez a kertészet. (Malijuk! Halljuk!) Oly vidékeken, a hol a turistaforgalom igen nagy, a kertészet a kis városokban nagy forrása lehetne a jövedelemnek. Ezért arra vagyok bátor az igen t. miniszter urat kérni, hogy a Szepességin egy kertészeti iskolát legyen szíves felállítani, hogy az ottani városok abba küldhessék fiaikat, s ez által a Szepességen a kertészet általánossá tételével a jövedelmi források szaporodjanak. (Helyeslés jobb felöl.) Ezzel befejeztem, a mit mondani akartam; csak arra kérem még a t. miniszter urat: méltóztassék az általam előadottakat megszívlelni s e bajokon lehetőleg gyorsan segíteni. A költségvetést elfogadom. (Élénh helyeslés jobb felől.) Papp Elek jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. képviselőház! Sajnálom, hogy beszédemet nem kezdhetem abban a hangnemben, a melyben előttem szólott igen t. képviselőtársam kezdette, a ki nagy megelégedéssel konstatálta, hogy e költségvetés a haladásnak, a föídmívelés érdekében kívánatos minden intézkedésnek lerakta az alapját. Egyúttal nagyon óhajtanám, hogy a t. miniszter úr nagyobb figyelemre méltassa a szónokok beszédeit, mert minden képviselő jogos igényt tarthat egy tárcza kezelőjével szemben arra, hogy maga a miniszter meghallja, a mit mond s ez által alkalma nyíljék arra — a mi épen e tárezánál nagyon kívánatos, s a mit méltán el lehet várni — hogy a panaszokat, a kifogásokat és mindazokat a szempontokat, a melyek sérelem, hiány és baj forrásaiként felemlíttetnek, adandó válaszában némi méltatásban részesíthesse. A magam részéről abban a véleményben vagyok, hogy mig az államkormányzat terén minden irányban reformokkal állunk szemben és minden vonalon az eszmék, a gondolatok, az erők csoportosulnak arra, hogy azon érdekek, a melyeket az egyes kormányzati ágak képviselnek, lehetőleg arányba hozassanak az állampolgárok jogos érdekeivel, fájdalom ezt a földmívelési kormányzatról elmondani nem lehet; sőt azt kell mondanom, hogy Magyarországon a földmívelési kormányzatnak a mezőgazdaság javára és érdekéből abszolúte nincs semmi öná,l!ó politikája, hanem teljesen programm nélkül, minden határozott czél és irány nélkül áll a miniszter azon tárcza élén, melyről helyesen mondta Papp Elek t. képviselőtársam, hogy ennek hivatása gondoskodni a magyar nemzetnek állam-