Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-248

248. országos ülés 189B. november 11-én, szerdAn. \$ih Ez fogja nálunk először a közjó forrását megnyitni, s addig beszélhetünk mi a legfelségesebb gazdasági theoriákról, a míg az apró közgazdasági erők nem lesznek részesei gazdasági életünk fejlődésének. El kell tehát térni arról az útról, a melyet a mi földmívelésügyi politikánkban követtünk. Nem lehet megtűrnünk, hogy a mi gazdasági politikánk abban kulmináljon csupán, hogy a gyáralapítók és fidei kommisszumok politikája legyen, hanem minden alkalommal arra kell törekednünk, hogy a szaporodó vagyon lehetőleg egyenlően osztassák szét, mindenki részesüljön ennek áldásában, s valósítsuk meg e hazában az általános jólétet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Évszázadokon keresztül folytatott arisztokratikus gazdasági politikánk szerint a múltban nagy kiterjedésű vagyonoknak, a jelenben pedig a millióknak örülünk. Azokkal a múltakkal, mint a jövőbe, a XX. századba be nem illő tanokkal végkép szakítani kell. Nem szabad elhanyagolnunk, és ezt ismételve sürgetem, a kis embereket, mint hajdan elhanyagolták elődeink a jobbágyakat. (Igaz ! Úgy van! a széhö baloldalon.) A nép ezreivel kell megismertetnünk földmívelésünk politikáját, mert ha ezt a nép ezreivel meg nem ismertetjük, akkor czéltudatosan munkálkodni nem lesznek képesek; akkor, ha sanyarú esztendők következnek mezőgazdasáságunkra és iparunkra, úgy fogunk járni, mint Oroszország, hogy éhhalál fog közöttünk dühöngeni. Én azt hiszem, hogy különösen azok, kik e padokon ülnek, kik velem egy politikai felfogásban élnek, egy irányban munkálkodnak, egy és ugyanazon eszmék és aspirácziók által lelkesíttetnek, egyetértenek velem; hogy a magyar gazdasági politikát demokratikus alapra kell fektetni, mert ha demokratikus alapra nem fektetjük, akkor sem a magyar társadalmat, sem a magyar államot demokratieze fölépíteni és átgyúrni képesek nem leszünk ; ha pedig öntudatra ébresztjük a mezei munkásoknak ezreit, ha a nevelés által oda vi<zszük őket, hogy ezélnak tekintsék a munkát, akkor meg fogunk küzdhetni a szocziális eszmékkel is, és akkor nem félthetjük Magyarországot attól a veszélytől, a mely veszély ma a Nyugatot fenyegeti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Miután én így vagyok meggyőződve, kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy a mennyiben elfoglaltsága megengedi, szívlelje meg azokat, a miket bátor voltam mondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne azt nézze: honnan, mi és ki által mondatott, hanem a súlyát, az értékét tekintse annak, a mit mi vallunk és hirdetünk, és akkor bizonyára nem lesz senki e hazában, ki a miniszter úr iránt nagyobb KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIV. KÖTET. tisztelettel, odaadással és elismeréssel viseltetnék, mint mi, ha a most hangoztatott eszméinket megvalósítani hajlandó és képes lesz. (Élénk helyeslés bal felől.) Molnár Antal jegyző: Gr. Csáky Kálmán I Gr. Csáky Kálmán: T. ház! Örömmel és megelégedéssel üdvözlöm a földmívelési tárcza költségvetését; mert én abban a haladás világos jeleit látom. (Helyeslés jobb felől) A t. miniszter úr, a mint a múlt évben a szolgálatára állott kisebb pénzzel megtett mindent a mit megtehetett : úgy az előttünk fekvő költségvetésből azt látjuk, hogy felkarolta a gazdaság miden ágát, és ennek fölvirágzását czélúl tűzte ki magának. Én bátran mondhatom, hogy az igen t. miniszter úr tevékenysége az egész országban elismerésre talál. (Igaz! Úgy van!) Ha én most a ház elébe szomorú képet fogok terjeszteni, nem vádképen akarom azt tenni, hiszen ezt nem is tehetem, mert azon szomorú állapot, a melyet elő akarok terjeszteni, a viszonyok természetéből következik. Ellenkezőleg azon bizalom, melyíyel a kormány és kiváltképen a t, miniszter úr iránt viseltetem, buzdit engem arra, hogy Szepesmegyének szomorú gazdasági viszonyait itt szóba hozzam. Azt hiszem, nem az a kormány jó barátja, a ki potemkini városokat fest előtte, de az, a ki őszintén rámutat a létező bajokra és sebekre, hogy azokat azután könynyeblen orvosolhassa. (Helyeslés.) Szepesniegyében a gazdasági viszonyok ma olyanok, hogy a középbirtokos a tönk szélén áll. (Igaz! a baloldalon.) A középbirtokos ma igyekszik birtokát eladni, s ha nem tudja eladni, íesi a vevőt, hogy minél előbb túladhasson rajta. A városban a polgár eladja birtokát az Amerikából visszajött paraszt embernek. Bérlőt nálunk nem lehet kapni. Én ismerek egy birtokot, (Halljuk! Halljuk!) a melyért ezelőtt hat évvel 9000 frt bért fizettek, ma fizetnek érte 4000 frtot, s így a kisbirtokos és a polgár, a kik nálunk a magyarságot képviselik, a kik nálunk úgy nemzetiségi, mint kulturális szempontból igen nagy szerepre vannak hívatva, (Igaz! Úgy van! Általános helyeslés.) a társadalomnak, a birtokos osztálynak ez a része tönkre megy. Bátor leszek pár példával illusztrálni, hogy miért? (Halljuk! Halljuk!) Akisbirtokos a szesz főzéssel kénytelen felhagyni, mert nem bir olyan tőkével, a milyen ezen üzlet folytatásához szükséges, s mert nem is bir annyi pénzzel. hogy 'A/j ezen üzletből évenként felmerülő deficzitet fedezhesse. Igen jól tudom, hogy a t. pénzügyminiszter űr mindent elkövet a szeszkérdés rendbe hozására, de én azt hiszem, hogy 19