Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

1$}4 2

^7. "rszftgos ülés 1883. november 14-én, keddenahhoz is szívesen hozzájárulok, hogy a legutóbb kiépült városrészekben a rendőrségi ör személyzet szapöríttassék. A mi a detektív kar fizetésjavítását illeti, azt látjuk, hogy 1894-re a detektív kar 46 tagja fog nagyobb fizetésben részesülni. Míg most 15 detektív 600 irtot és nagyobb pótlékot, 31 másodosztályú detektív ugyanannyi fizetést, de kisebb pótlékot kap, 1894-re 16 detektív 800 frt fizetéssel és 350frt lakbérre], 16 700 frt fizetéssé! és 300 frt lakbérrel és 14 detektív 600 frt fizetéssel és 300 forint lakbérrel lesz alkalmazva. Habár tehát az úgynevezett büntető' igazságügyi rendészet fontos osztályának személyszaporítását nem is tapasztaljuk, mert a félmillió lakossággal bíró fővárosban az egész detektív kar, az első és második felügyelőtől eltekintve, 46 tagból áll a mi rendkívül kis szám, de legalább most már méfíís méltányosabb fizetésben részesülnek, mint eddig. Ha tekintetbe veszszük, hogy a közbiztonsági és megelőzési rendészet mellett milyen fontos szerepe van az úgynevezett igazságügyi rendészetnek és ezen detektív osztálynak, úgy meglepetve kell tapasztalnunk azt, hogy előnyomozási költségekre, a melyek ilyen nagyobb bűnügyi nyomozásoknál felmerülnek, a fővárosi szükségletekhez mért előirányzott összeggel a budgetben nem találkozunk. Ezen költségszaporítással kapcsolatban felmerül még egy másik kérdés is, és ez az, vájjon az igazságügyi rendészet ebben a mai állapotban megfelelhet-e az igényeknek? Mert azt tapasztaljuk, hogy a detektív osztály, a melynek hivatása teljesen eltérő a közbiztonsági rendészettől, mégis a köz biztonsági és közigazgatási rendészetbe van beosztva, hogy külön hatáskörrel, egészen elkülönített osztálylyal nem bír és hogy nemcsak azért, de később említendő más oknál fogva is hivatásának tulajdonképen nem felel meg, nem is szólva arról, hogy a rendőrség épen ezen osztályát sokszor politikai czélokra is felhasználják, s nem egyszer találkoztunk oly esetekkel, hogy épen a detektív kart, melynek hivatása egészen eltérő a többi rendőrségtől, arra is felhasználták, hogy a régi polgári biztosoknak hivatását végezzék, hogy egyes csoportosulásoknál őket használták fel mint titkos rendőröket, hogy a csoportosulást szétverjék, hogy az egyes egyéneket onnan eltávolítsák, szóval hivatássuktól nem egyszer távol tartják és oly szolgálatra kényszerítik őket, a melyre hivatva tulajdonképen nincsenek. Európában, igaz, csak egyetlen egy országot ismerek, Francziaországot, hol a bírósági rendőrség, mint ott nevezik, teljesen el van különítve és az állam ügyészségnek van alárendelve, de ez ott azért volt könnyebben alkalmazható, mert Fraucziaországban az államügyészség egyszersmind nyomozó hatóság is, míg nálunk tisztán csak a vád képviseletére van szorítva. Ha tehát most nem is látom elérkezettnek az időt, hogy az teljesen áthelyeztessék a bűntető bíróság keretébe, mert hiszen most a királyi ügyészség a nyomozással felruházva nines, nem is kívánom, hogy legyen, s ezért nem is oszthatom az újabbi bűnvádi perrendtartás tervét, mely az ügyészséget erre utalni akarja, de mégis szükséges, hogy ezen detektiv-osztály és ennek hivatása a belügyi és igazságügyi kormányzat különös figyelmének és gondoskodásának tárgyát képezze. így szükségesnek látom, hogy a költségvetésben megfelelő összeg vétessék fel azon előnyomozási költségekre, a melyek nagyobb bűnügyi kinyomozásnál merülnek fel. Nem egyszer sajnálattal kell tapasztalnunk, és én, a ki többször vagyok abban a helyzetben, hogy közelebbről lehetek szemlélője ezen helyzetnek, hogy az egyes magánfeleknek sokszor forintonkint kell összerakni azon költségeket, a melyekkel az illető detektív működése, ellátása, és utánjárása jár mert nagyon természetes, hogy azt nem lehet követelni, hogy ezen költségeket az amúgy is nagyon szerényen dotált hivatalnok sajátjából fedezze, a rendőrségnek pedig ily czéczélokra semmiféle összeg rendelkezésére nem áll. Egy másik körülmény, a melyre bátor vagyok a t. belügyminiszter úr figyelmét felhívni, az úgynevezett oktatási ügy a rendőrségnél. Ha azon három szakfüzetből álló szabályzatot, a melyet igazán dicsérendő szorgalommal alkotott meg a jelenlegi főkapitány, és a mely, úgy tudom, mái" a t. belügyminiszterem* elé is került, — ámbár nem tudom, hogy elfogadta- e vagy nem, mert ez újabb keletű, — akkor csodálatra méltóan azt kell tapasztalnunk, hogy, míg az úgynevezett rendőri teendőkre utalt közegek kellő oktatásban részegülnek, a közbiztonság, valamint a büntető - törvénykönyvnek és a kihágások tanúi mányozásának szempontjából, addig a bűnügyi rendészetnek egy legfontosabb ága megfelelő instrukcziót és oktatást nem kap. De ez a budapesti rendőrségnél nem is lehetséges ; mert eltekintve az elméleti oktatástól, azon nagy horderejű gyakorlati oktatás, a mely oly kiváló rendőri erőket teremtett már más államokban, nálunk helyet nem foglal. Nem pedig azért, mert daczára a főváros fejlődésének, daczára az úgy minőségre, mint természetre nézve egymástói eltérő számtalan bűnténynek, a melynek egy főváros ki van téve, Budapest főváros rendőrségének nemcsak, hogy rendőri múzeuma nincsen, de csodálatos, hogy az ilyen rendőri múzeum felállítására eddig még semmiféle tényező sem lépett fel kezdeményezőleg. Ennek illusztrálására méltóztassanak megengedni, hogy egy-két dolgot elmondjak. (Halljuk! Halljuk!) Ezen rendőri muzeumok,