Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-247
247. orsüftgos ülés 1893. november 14-éu, kedden. 125 mint méltóztatnak tudni, ma már Európa minden nagyobb városában léteznek, úgy keletkeznek, hogy a bűntett elkövetésénél használt eszközök, az úgynevezett bűnjelek, melyek sajátosságuknál és ismert voltuknál fogva nem egyszer szolgálnak alapul arra,hogy az illető tettes kinyomoztassék, és a melyek a különböző tettesek sajátosságát és az illető bűntettes egyéni sajátságaiban rejlő jellemvonásokat tüntetnek fel, ezen muzeumokba beszállíttatnak, és a detektívek gyakorlati kiképzésére szolgálnak eszközül. Már most, t. képviselőház, az a kérdés merül fel, minthogy nem egyszer találkozunk oly bűntényekkel itt Budapest fővárosában, különösen az utóbbi időben, melyek pl. a betörésnek, a rablásnak oly nagy furfangjával és a tolvajságnak oly nagy művészetével vannak keresztűlvive, hogy ebben a tekintetben hasonló büntetendő cselekmények nem egyszer az úgynevezett nemzetközi bandának legkiválóbbjaira irányítja a rendőrség figyelmét, mi történik ezen bűnjelekkel, ha az illető elítéltetett és esetleg már a fegyházban tölti idejét? E tekintetben azon igen szomorú és sajátságos tapasztalatra kell jutnunk, hogy az összes bűnjelek, például a betörésnél használt angol furószerszámok ott maradnak a törvényszéknél, mikor pedig az illető bűnöst elítélik, a büntetőtörvénykönyv idevonatkozó szakaszának szigorú magyarázata mellett elárvereztetnek. (Derültség.) Most történt nemrégiben, hogy a »Két sasutczá«-ban egy nagyobbszabású betörést követtek el. Mint jellemző esetet hozom föl. Mert ugyanakkor a rendőrségnél járván egy ügyben, az illető detektiv-felü>yelő kifejezte azon nézetét és ezt itt bővebben fejtegetni nem akarom, hogy csakis az általuk különben is ismert kiváló betörők egyike követhette el, ki egyedül van ellátva oly angol szerszámokkal, a melyekkel egy Wertheim-kasszát kifúrhat. Módomban volt t. ház, ezen szerszámok fotográfiáját is látni. »Hát« — mondom — »az eredetije hol van?« Erre az illető tisztviselő azt felelte, hogy e betörő-szerszámok eredetijét annak idején, midőn az illetőt, kinek nevét említeni nem akarom, de a kire a rendőrség most is gyanakszik, mint rovott múltú egyénre, elítélték, a törvényszék visszatartotta és elárverezte. (Zajos derültség.) És elárvereznek évenként százakra és ezrekre menő betörő eszközöket Budapesten és a vidéki törvényszékeknél, (Nagy derültség.) és ha most ezen felszólalásommal talán sikerűi az illető szakkörök figyelmét felhívnom, a, jövő árverésen talán még nagyobb eredményeket lehet majd elérni, mint eddig. (Általános, nagy derültség) Ez a körülmény az, t. ház, a mely engem arra indít, hogy a t. belügyminiszter úr figyel mét egy rendőri múzeum alapítására felhívjam. Azon erély és buzgóság, melylyel a t. belügyminiszter úr tárczáját már eddig is kezelte, megnyugtat engem arra nézv:, hogy a többi hasonló és idevágó tényezők közreműködésével ily adatok után ezt bizonyára kezdeményezni fogja. Bátor vagyok még megjegyezni, — talán a t. belügyminiszter úr figyelmét nem kerülte ki az,— hogy pl. Bécsben az igazságügyi és belügyi miniszterek most egy Gráczból hívott aliigyészt egyenesen arra utasítottak, hogy a Bécsben létező rendőri múzeumban minden évben 4—5 — 6 hétre terjedő előadási cziklust nyisson a büntető-rendőrség számára, hogy ily módon az illetőknek módjukban legyen a fővároshoz; mért elméleti és gyakorlati ismereteket szerezni. Azon föltevésben, hogy a t. miniszter úr ily rendőri múzeum megalapítására, — a mi, mondhatom, a rendőri köröknek is óhajtása, — meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket, ezen tételt megszavazom. (Helyeslés.) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! (Ralijuk! Halljuk!) A t. képviselő úr először is kifogásolta azt, hogy a költségvetésben nincs elég detektív felvéve. Én szívesen szaporítottam volna a dedektivek számát, inert ez csakugyan nem elégséges, hanem azt tartottam volna elsőrendű szükségnek, hogy a rendőrséglegénységi állománya szaporíttassék ; azért ezen költségvetésben első sorban ezen szükségről kívántam gondoskodni. Abban igaza van a t. képviselő úrnak, hogy a detektívek számának szaporítása szükséges és a jövő évi költségvetések valamelyikébe az erre szükséges költséget fel ÍSJ fogom venni. De a detektiveknél nemcsak a létszám, hanem kiválólag azok kvalitása mérvadó ; ennélfogva a gyors lépésekben való szaporítást az intézményre való tekintettel sem tartom kívánatosnak. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a legutóbbi napokban történt betöréseket illeti, minthogy ezek a fővárosban, különösen a kereskedők körében nagy nyugtalanságot okoztak, kötelességemnek tartom erről is néhány szóval megemlékezni. Itt Budapesten egy egylet boltőrséget tart fenn, a mely éjjel a boltokat őrzi. Azt hiszem, helyesen cselekedtem, midőn ezen egylethez azt a kérdést intéztem: nem volna-e hajlandó azt a költséget, a mit most a boltőrségre fordít, a fővárosi rendőrség rendelkezésére bocsátani, hogy ez a boltőrséget is átvegye. Aa egylet ki is küldött egy 3 tagú bizottságot, a mely e kérdést a főkapitánynyal tárgyalni fogja, és ha az egylet részéről az a jóakarat fog fenforogni, a mely engem vezet, akkor a tárgyalások eredményre is fognak vezetni.
