Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-247
247. országos ülés 189*. november 14-én, heddea. 123 tehát meg a t. ház, hogy e tárgyban rövid visszapillantást vessek a múltba, inert hiszen ez a kérdés körülbelül két század óta foglalkoztatja Magyarország törvényhatóságait és az országot. Amit előttem szólott t. képviselőtársam Zala-vármegyéről említett meg, hogy ott határozatot hoztak a czigánykóborlás megakadályozására, ez a múltban már meg volt, de eredményre soha sem vezetett. Tovább megyek, a múlt században is voltak ilyen intézkedések s a múlt század elején egy rettentő szabályzata volt a vármegyéknek, mely azt tartalmazta, hogy egyszerűen ki kell irtani ezt a fajt; de ez sem vezetett eredményre. Gondolkoztak már akkor is a kóborlás megszüntetéséről, de ezt az akkori viszonyok közt a maga teljességében érvénybe léptetni nem lehetett, mert Magyarország politikai viszonyai olyanok voltak, hogy nem csak a cdgányhad, hanem az ország legnagyobb vidékén lakó népesség is sokszor volt a kóborlásra, vándorlásra és bujdosásra kárhoztatva. A múlt század második felében történtek aztán rendszeres intézkedések, példának okáért, hogy a czigányok összeírattak és a czigány gyermekek két éves korukon felül szülőik köréből kis étettek megyénkint és dajkaságra és nevelésre kiadattak, hogy ez által a jövő czigány nemzedék a kóborlás szelleméből kiragadtassék és beillesztessék a társadalmi rendbe Nagy és súlyos költségeket okozott ez akkor a megyéknek. Föl vannak jegyezve azon ögszegek, melyekbe ez az intézmény került, mert szorosan keresztül is vitték a rendeletet, sok helyen nyilvántartást is vezettek, nem csak a költségekről, hanem az igy nevelt czigánygyermekekről is. Hanem egy baj volt az akkori időben, az tudniillik, hogy az akkori czéhrendszernél fogva a mesterek minden idegent gyűlöltek, a ki az ő czéhükhöz nem tartozott és mesterséget akart gyakorolni, a mire nekik az akkori intézmények szerint teljes módjuk is volt. Nagyon természetes, hogy a czéhrendszerben fogadott iparosok, a czigányok ellenében, ha valamely mesterséget folytattak, a legnagyobb ellenszenvet fejtették ki és mindent megtettek, hogy a czigányok városokban vagy községekben meg ne telepedhessenek és mesterségbe ne foghassanak. Ezzel azt akartam konstatálni, hogy a múlt században, minden megkísértetett arra, hogy a czigányok kóborlásának vége vetessék, de eredményre nem vezetett. Én azt gondolom, hogy az eredménytelenségnek egyik főindoka főleg az volt, hogy az egész országban a kóborlás megszüntetésére egyöntetű és erélyes intézkedések nem történtek. Én azt gondolom, ha egyöntetű és erélyes intézkedések történnek arra nézve, hogy a kóborlás egyik községből a másikba meg ne történhessék: végre is, nem ugyan egyszerre, de lassan-lassan ez a faj is bele fog illeszkedni a társadalmi rend körébe. De ha látjuk, hogy egyes vidékeken a kóborlásnak erélyesen ellenszegülnek, mig a másik vidék a czigányokat teljesen szabadján hagyja: csak természetes, hogy a legjobb akarat is dugába dől. Ilyen körülmények között a községek nem tehetnek mást, ha kóborló czigányokat látnak, mint hogy arra törekesznek, hogy azokat a maguk határából elriasztva, mint a vihart, a sárkányt más községek határára küldjék, a helyett, hogy intézkedéseket tennének arra, hogy azok jóakaratúlag visszavezettessenek a nyugodt társadalmi életbe. Hogy ez igy van, az nagyon természetes és indokolt; ha a községek nem igy járnak el, a kóborlók a nyakukon maradnak s ok ezekkel az emberekkel nem tudnak megküzdeni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Véleményem szerint, ha a t. kormány egész erélylyel olyan intézkedéseket tesz, hogy e fajnak kóborlásai, ha nem is tétetnek lehetetlenné, legalább megnehezíttessenek s ha ez erélyes intézkedések szigorúan kereszttíivitetnek, akkor talán lassan-lassan le fognak telepedni. Más út erre nincs. Ezt óhajtottam a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a tárgyhoz szólani '? Ha nem, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom . A tétel maga meg nem tálaadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Molnár Antal jegyző (olvassa): Országos csendőrség és a predeali nemzetközi vasúti állomáshoz kirendelt személyzet szükséglete 3,966.493. Elnök: Megszava?tatik. Molnár Antal jegyző (olvassa): Fő- és székvárosi államrendőrség szükséglete 1,208.615, Papp Elek jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Ezen költségvetésben a fő- és székvárosi államrendőrség szükségleteképen fel van véve 1,208.615 forint, s így azt látjuk, hogy a többlet 1893-al szemben 70.419 frt, illetőleg 65.640 frt. Ha e többlett indokát kutatjuk, a költségvetés indokolásában azt a felvilágosítást találjuk, hogy az összeg nagy része a fővárosi közbintonsági ren dészet terjesztésére fordíttatik, másrésze pedig, — a mire azonban a pénzügyi bizottság jelentése csodálatosképen nem reflektál, — a detektív kar fizetésének mérsékelt javítására keli. A mi az elsőt illeti, teljes megnyugvással kell fogadnunk a t. miniszter úr azon törekvését, hogy a főváros fejlődéséhez képest ketté akarja választani a IV. és V. ker. kapitányságot, az V. kerületben külön kapitányságot szervezve ; valamint 16*
