Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-247

247, országos ülés 1893, november 14-én, kedden. 121 tok közé akarom szorítani, mert nem látom be, hogy akkor, midőn a legalkotmányosabb államban, Angliában az államnak a városi rendőrségre nézve igen nagy befolyása van ; midőn Francziaországban, egy nagyon szabad államban, köztársaságban, minden ötezernyi lakossági! városban a rendőrbizíost az állam nevezi ki: nem látom át, hogy Magyarországon ne lehessen bizonyos egyöntetű organikus intézkedéseket életbe léptetni, a mi e városok rendőrségét illeti. Mert itt a legnagyobb eltérések vannak. Van város, melynek rendőrsége jó, és van olyan város, melynek rendőrsége minden kritikán alul van. Különféle fizetések vannak, különféle egyének viszik a rendőrséget ezek közt semmiféle érintkezés és az egyöntetű működésre nézve összetartás nem létezik és a csendőrség mint állami intézmény és az egyes városok rendőrsége közt igen sok kollizió fordul elő. Magyarországon vaunak városok, melyek óriási területtel birnak, pl. Szeged, Hódmezővásárhely négyszögmértföldek re menő területtel és e területeken, melyek nem is birnak voltaképen városi jelleggel, a városi hatóság gyakorolja a rendőrséget. Természetesen az ellenőrzés ily kis karban lehetetlen, vagy legalább is nagyon nehéz és a felső körök vagy azon egyének adják meg a rendőrségnek a jelleget, úgy, de e rendőrkapitányok minden szak avatottság nélkül neveztetnek ki a főispánok által és akárhányszor látják, hogy maga a rendőrkapitány egyik-másik városban botrányokra szolgáltat okot, látjuk, hogy maga éjjelezik, tivornyázik, muzsikáltat és összekocezanások fordulnak elő. Természetesen, a hol a rendőrség feje így viselkedik, nem lehet várni, hogy a rendet fentartsa. Óhajtanám tehát, hogy a t. kormány a községekről szóló törvényjavaslatban ez irányban már intézkedjék. Budapest rendőrségére nézve sok mindenféle panasz merül fel. Készséggel elismerem, hogy e tekintetben igen üdvös előmenetel van. A mai fővárosi rendőrség hasonlíthatatlanul jobb, mint az előbbi volt; a rendszer is jobb, az egyének is jobbak. De sok minden hiányzik még, hogy mi egy nagy város modern rendőrségével találkozzunk itt. Mindenekelőtt az, a mit a t. miniszter úr mondott, hogy itt az egyének kiválogatása nagy nehézségekkel jár, hogy mi nem birnuk azzal a rendőrségi matériáiéval, a mely más államokban van. Ez áll, de az is áll, hogy egyik fővárosában is Európának oly nyomorult fizetéseket, mint Budapesten, a rendőrségnek nem adnak. Midőn a közrendőr 30, 32, 35 forintot kap havonként, midőn a rendőrnek rendkívüli fizikai igénybevétele már a szolgálatnál, az ő tápláKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIV. KÖTET. lékára, egyéni erejének és épségének és egészségének megóvására rendkívüli költekezést kíván : oly fizetéseket adni a rendőrközegeknek, mint az utolsó napszámosnak, nem lehet, A t miniszter úr csak akkor fogja voltakép megmondhatni, hogy van-e Budapesten elég képzett egyén a rendőri állásokra, ha oly fizetést ad, mely azon szolgálatnak és hivatásnak megfelel. Továbbá a rendszerre nézve vannak kifogásaim. Az adminisztratív rendőrségnek a judicziarius rendőrséggel való összetévesztése rendkívüli hiba, mert a kerületi kapitányok nem lehetnek hívatva arra, vagy ha feladatuk is, most nem felelhetnek meg annak, hogy ők legalább 70—80 ezer lakossal bíró kerületben a közbiztonság minden ágának eleget tegyenek. Erre nézve okvetlenül szükséges, hogy a judicziarius rendőrség elküloníttessék és pedig már a kerületekben is. Paris e tekintetben mintául szolgálhat nemcsak Budapestnek, hanem az egész világnak. Már az angolok is követik. Ok tudniillik kisebb rendőrbiztosságokat csinálnak a városnak 20—25 ezer lakossal bíró részeiből és az ily rendőrbiztosság könnyen vigilalhat a közbiztonság felett, mert ismeri az egyéneket, a viszonyokat, folytonos felügyelet alatt tartja azokat, és ha panasz van, akkor maga mindjárt konstatálja a bűntényt, megjelenik pár pillanat alatt a helyen, ott helyszíni felvételt tesz, a központi rendőrség pedig detektivjei által a pótnyomozást teljesíti. így e két tényező összműködése által a közbiztonság sokkal inkább garantirozva van, mint akkor, midőn a kerületi kapitányok a nagy terület, a kevés létszám és a hívatottság különböző ágazata folytán a közbiztonságra nem fordíthatnak annyi gondot, a mennyi szükséges. De ezzel szükséges az is, hogy a rendőri bíráskodás külön választassék az adminisztratív rendőrségtől, mert az a hatóság, mely szabályrendeleteket előír, a saját ügyében bíró nem lehet. Innen van azután, hogy a kik nálunk rendőrileg megbüntettetnek, abban sohasem látják az igazságot és méltányosságot, mert mindig azt hiszik, hogy ugyanazon hatóságnak, a mely ezen szabályrendeletet csinálta, a mely őket letartóztatta, befolyása nyomán ítéltek felettük. Tehát szükséges, hogy a rendőri bíráskodás önállóan szerveztessék, mert csak az lehet kellő ellenőrzője az adminisztratív rendőrségnek, mert az önálló rendőrbíró a legnagyobb garanczia a rendőrség túlkapásai ellen. Mindez ma lehetetlen. Mint első fórum maga a rendőrség ítélkezik, második fórum a rendőrfőkapitány, aztán megy az ügy a minisztériumhoz és ezek in abstracto ítélnek, sokszor oly akták nyomán, melyekről az illetőnek tudomása sincs. 16