Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.
Ülésnapok - 1892-246
246, *r»B*g»& filét 1898. nftvember lg-Hn , hétf&n. 113 hogy a főkapitány ezzel el akarja venni a dolog élét, de akadályok gördítése által maga szítja az izgatottságot. (Helyeélés a szélső baloldalon.) Át fogom adni a t. miniszter úrnak azon végzést, mely nekem kézbesíttetett és mely ezen felszólalásra első sorban indít. De bátor vagyok a t. miniszter úr figyelmét még egy más körülményre is felhívni. Ott nem állok ugyan oly biztos alapon mint itt, de tudomásom van arról, hogy munkás körökben igen nagy reczeuzust kelt az, hogy elevenebb munkások, kik szakegyestíletek alakítására agitálnak, közigazgatási közegek, szolgabírák által eltolonczoltatásra ítéltetnek akkor is, mikor ez törvényeink szerint nem foganatosítható, és akkor is, midőn kimutatható, hogy adott helyen hosszú időn keresztül meg vannak telepedve, hogy adójukat megfizetik, hogy a közbiztonságot nem veszélyeztetik, szóval, hogy csupán az ő meggyőződésük kinyilvánítása az, a mi a hatóságnak okot ad arra, hogy mindjárt oly rendszabályokhoz nyúljon, melyek már humanisztikus szempontból sem állhatnak meg és törvényeinkben nem gyökereznek. Eztm esetek a kifejlett munkássajtó útján épen alkalmasak arra, hogy azt, a mit a szolgabíró elérni akar, megakadályozzák, mert folyton-folyvást az ellenkező az eredmény, tudniillik azon munkás rétegeknek és osztályoknak örökös izgatottsága és ezen réven kísérletezése annak, hogy czéljukat még is elérhessék. T. képviselőház! Ezekre kívántam a t. miniszter úr figyelmét felhívni, mert különösen a munkáskérdés tekintetében nekem az a meggyőződésem, hogy itt a gondolat és szó szabadságának okos megállapítása és megvédése, a hatalomnak csak akkor közbelépése, a mikor arra valósággal fennálló törvényeink alapján már ok van, az egyedüli mód, hogy elérjük azon eredményt, melyre törekednünk kell, hogy tudniillik a most kifelé gravitáló elemek felismerve itt a humánus, igazságos és a szabadságnak megfelelő eljárást, valósággal hű fiai legyenek ezen úlianm&k, s mondjanak le oly tendencziákról, melyek a magyar állam előnyére egyáltalán nem válhatnak. Ezek azok, miket a t. miniszter úr becses figyelmébe ajánlok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván valaki szólani? (Felkiáltások a szélső balololdalon: A ét óra I) Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! Teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselő úrral abban, hogy egyik fö'tulajdonság, a mi minden rendőrségtől megkívántatik, a kellő tapintat. A nélkül csakugyan sok oly intézkedés, mely szükséges és el nem ke• ríühető, könnyen gyűlöletessé válik. Méltóztassék elhinni, hogy a mostani főkapitány a ílegKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XIV. KÖTET.; nagyobb buzgósággal és a legnagyobb igyekezettel iparkodik a rendőrséget arra a magaslatra emelni, a melyen kell, hogy minden nagy város, minden világváros rendőrsége álljon, de méltóztassék számolni azon nehézségekkel is, melyek különösen abban fekszenek, hogy az anyag, melyből a rendőrség kénytelen magát ujonezozni, bizony nem valami magas niveaun áll. Utóbbi felszólalásában kiemelte a t. képviselő úr, — a miért neki köszönettel tartozom, — hogy a legjobb véleménynyel van irányomban a tekintetben, hogy ismerem a szegény nép szükségleteit, mert magam is gyakran foglalkoztam ezzel a kérdéssel, s ebben igazsága van; de ép ezért nekem is az az álláspontom, hogy a munkásokkal szemben a legnagyobb jóakaratra humanizmusra van szükség, és ezen az útoa* sokkal többet fogunk elérni, mint erőszakos elfojtásával oly mozgalmaknak, a melyek talán a magok nyilvánúlásaiban nem jogosultak ugyan, de a mely mozgalom csirájában mindig van valami igazság. (Halljuk! Halljuk!) De nem is lehet, t. ház, a fővárosi rendőrségnek azt a szemrehányást tenni, mintha a munkásmozgalmakkal szemben szűkkeblűén, vagy épen, a mint azt Polónyi képviselő úr közbekiáltotta, a muszka-szabadság mintájára járna el . . . Polónyi Géza: Azt nem mondtam! Hieronymi Károly belügyminiszter: Ellenkezőleg a legnagyobb liberalitással engedélyez minden munkás népgyűlést, s igen gyakran van oly vasárnap, hogy egy délután 15 — 20 ily munkásgyülés van a főváros területén. Nem tudom tehát, hogyan lehet joggal azt mondani, hogy a rendőrség a munkásgyuléseket erőszakosan és rosszakarattal megakadályozni vagy nehezíteni akarná. De akármilyen liberális álláspontra helyezkedjünk a munkás népgytílésekkel szemben, kettőt mindig meg kell követelnünk: először, hogy a népgyűlések napirendjét előre bejelentsék és másodszor, hogy a népgyűléseken a rendőrségnek egy tagja jelen legyen. Ez oly szükséges preventív rendszabály, a mely nélkül rendezett társadalomban népgyííléseket sehol ezen a világon engedélyezni nem szoktak, s azt hiszem, hogy ebben sem megszorítás és preventív czenzura nincs. Ha az a végzés, a melyre t. képviselő úr hivatkozott, melyet azonban fel nem olvasott, melyet ennélfogva nem is ismerek, tovább megy annál, hogy megkövetelje a népgyűlés napirendjének bemutatását, azt nem helyesen tette, de tudomásom szerint a rendőrség praxisa a. munkás népgytílésekkel szemben mindig az, hogy megköveteli a munkásgyűlés idejének és 15
