Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

246.'országoc ülés 1898. november 18-án, hétfftn. 99 visszahatással van, talán ecsetelnem nem is kell. Nem nagyszerű bábaképzést kívánok én, hanem igenis legalább gyakorlati útmutatásokat, azt, hogy a nép legalsóbb rétegein legalább ez által segítve legyen. (Helyeslés a baloldalon.) A harmadik, a mit a t. belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani akarok, talán már az én specziálitásom: a kóbor ezigányok ügye. (Derültség.) Méltóztassanak elhinni, hogy a ezigányok vándorlása csapás azon vidékekre, melyek ennek ki vannak téve. A czivilizáczió és minden intézkedés gúnyjára e kóborlás nemcsak, hogy nem csökken, hanem, hogy úgy fejezzem ki magamat, ma már rendszeresítve, állandósítva van. Ki van adva a rendelet, mely szerint a kóbor ezigányok eltolonezolandók. S mi történik? Az, hogy a czigány karaván hosszabb időre a községben nem állhat meg, mert a bíró kiutasítja, nem is áll meg hosszabb időre, hanem három-négy órára, s azután a szomszéd községhen áll meg szintén három-négy órára, egy egész körűtat csinál s ezen a körúton szakadatlanul kóborol . . . Linder György: Budapest határában is látni! Bujanovics Sándor:... a közbiztonság, a közegészségügy és a közbátorság legnagyobb kárára s igazán a czivilizáczió gúnyjára. Tudom, hogy a belügyminiszter úr a folyó év elején e ezigányok összeírását rendelte el, de ezzel a csavargás beszüntetve nincs. Kérem a t. miniszter urat, hogy miután ez összeírásból is meggyőződhetett arról, hogy itt nem kicsi dologról, hanem valóban egy járványnyal felérő csapásról van szó, e tekintetben is a megfelelő intézkedéseket megtenni szíveskedjék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Papp Elek jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Csak néhány perezre akarom a t. ház figyelmét igénybe venni, mert a közigazgatási reform kérdéseinek vitatásába általánosságban bemenni nincs szándékomban ugyanazon okokból, a melyeket az ellenzék ezen magatartásának igazolására Bujanovics Sándor t. barátom már felhozott. Egyáltalán legyen szabad a költségvetési tárgyalás menetére általánosságban egy megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés általános tárgyalása szokatlanul gyorsan fejeztetett be; a magam részéről óhajtom, hogy a költségvetés részletes tárgyalása hasonló gyorsasággal, az ügyek alapos tárgyalásának sérelme és kára nélkül fejeztessék be; (Élénk helyeslés bal felöl.) csak egy félreértés ellen kell tiltakoznom, a melylyel a kormánypárti sajtó hasábjain már találkoztam, a hol az ellenzéknek ezen magatartását a kormány valamely nagy diadala és sikereként akarják feltüntetni, s ebből következtetést akarnak levonni az ellentétek enyhülésére, holmi békfílékenységi szellemnek a terjesztésére. Igen kellemetlen volna, t. képviselőház, ilyen csalódásból felébredni, azért, — gondolom, — igen helyesen cselekszem, midőn a csalódásnak elejét veszem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hegedüs Sándor: Hát bűn a békülékenység ! Gr. Apponyi Albert: Igenis, t. képviselőtársam, bizonyos körülmények közt bűn a békülékenység, és ilyen körülmények között vagyunk mi most. De én nem a békűlékenységnek jogosultságáról vagy nem jogosultságáról akarok szólani, hanem csak arról, hogy mit jelent a mi részünkről a költségvetés tárgyalásának gyorsítása. Egyszerűen azt jelenti, hogy, miután azon két szempont közül, a mely körül az általános politika megvitatása foroghat, az országnak, hogy úgy mondjam, kifelé való képviseletének, az ország közjogi helyzetének, nemzeti politikájának érvényesítése megvitatás tárgyát képezte nemrég a legmagasabb királyi válaszok feletti vita alkalmával, a másik tengelye az általános vitáknak, a belügyi reformpolitika konkrét javaslatok alapján megvitatás tárgyát fogja képezni nemsokára miután tehát szerencsésen eljutottunk ebbe a stádiumba, a melyben többé nem szükséges és nem is indokolt általánosságban vitatkozni azon kérdések felett, a melyeket konkrét szubsztratum alapján fogunk megvitatni, (Helyeslés.) az a párt legalább, a melyhez én tartozom, — de gondolom, a másik ellenzéki pártnak a magatartását is ez irányítja, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) — nem látta időszerűnek, nem találta az ország érdeke által követeltnek azt, hogy a költségvetésnek akár általános, akár részletes tárgyal lkalmával theoretikus tárgyalásba bocsátkozzék. (Általános élénk helyeslés.) Ez egyszerű magyarázata — és nem a politikai helyzetnek változása, nem az irányoknak, nem a hangulatnak változása, — annak, hogy a költségvetés tárgyalása gyorsan fejeztetett be. (Általános helyeslés.) En, t. képviselőház, azokhoz, a miket Bujanovics Sándor t. barátom a választási reform tekintetében mondott, teljesen csatlakozom. Én sem tartom az időt alkalmasnak a választási reform más kérdéseinek felvetésére, mint azon reformoknak kezdeményezésére, a melyek szükségesek azon szempontból, hogy a választások tisztasága és szabadsága biztosittassék, és e tekintetben nem hallgathatom el azt az aggodalmat, a melyet bennem az a lassúság okoz, a melylyel a kúriai bíráskodásról szóló javaslatnak tárgyalása folyik. (Helyeslés bal felöl.) Ez a javaslat az igazságügyminiszternek reszortjába tartozik ugyan, de miután a választási reform