Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

•A 246, orseágos filés 1893, norember 18-áo, hétfőn. sen függ az időponttól és attól, vájjon annak meghozatalára a viszonyok és körülmények alkalmasak-e. Én nem kívánok e kérdéssel ma részletesebben foglalkozni. Egyszerűen kijelentem azon egyéni meggyőződésemet, hogy a választási jog kiterjesztessék, vagy hogy ez irányban a képviselőház kezdeményező lépést tegyen, alkalmasnak nem tartom, és tartok attól, hogy ezen programmpontnak elfogadása félremagyarázásokra vezetne és más eredményeket szülne, mint a mi.iőket azzal elérni, nemcsak én, hanem az előterjesztő t. képviselő úr is óhajtana. Választási törvényünk az a része, mely ä jogosultság mértékének megállapításáról szól, bizonyára rektifikácziót igényel. Ismerem közjogi viszonyainkat, és tudom, mily különböző mértéke van a választási jogosultságnak az ország bizonyos vidékei szerint. De valamint t. barátom is kifejtette, egységes választási czenzus megállapítására az időpontot ma szintén nem tartom alkalmasnak. Hisz, t. képviselőház, ha valaki hazánk felvidékét tekinti és látja, hogy például az 1

/i teleknek megfelelő czenzus ott talán 2 frt, mig másutt 15 — 20 frt is: (Egy hang a szélsőbalon: Sőt 30 is! Helyeslés a szélső baloldalon.) ebből következtetheti azt, hogy bizonyos korrektivum szükséges és figyelembe veendő. De egységes czenzust megállapítani egyáltalán nem lehet, mert hisz ha a legalsó czenzust állapítanék is meg, az tál menne azon a határon, melyen talán t. barátom javaslata nyugszik. Hozzájárulnék ahhoz, hogy a czenzusuak a törvény keretén belül való rektifíkácziójával foglalkozzunk, a nélkül azonban, hogy a választási jog kiterjesztése követendő czélúl tűzessék ki, természetesen nem zárkózván el a mai viszonyok közt attól sem, hogy rövidebb vagy hosszabb idő alatt azon kérdésekkei is kell a magyar törvényhozásnak szükségképen foglalkoznia, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a melyek a választói névjegyzékek kiigazítására nézve adattak elő, hogy t. i. azoknak összeállítása helyesebb módon történjék, hogy mód és alkalom nyujtassék mindenkinek arra, hogy jogosultságát ellenőrizhesse, de ismétlem, hogy a választási jog kiterjesztésének követelménye folytán, a mely t. barátom javaslatának sarkkövét képezi, az 8 határozati javaslatát el nem fogadhatom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ugyanezen kategóriába tartozik a választói kerületek kiterjesztése s azok, a miket a választói jog kiterjesztéséről mondottam, állanak a kerületek kiterjesztésének kérdéséről is, a hol igenis van sok anomália és van sok javítani való. De a magam részéről helyesen megválasztottnak az időpontot arra, hogy e kérdéssel most foglalkozzunk, nem tartom. (Helyeslés a baloldalon.) A mi pedig a főrendiház reformját illeti, nézetem e tekintetben ismeretes, s azt a főrendiház reformjáról szóló javaslat tárgyalása alkalmával ki is fejtettem. Ezen az alapon állok ma is. És ha a főrendiház reformja akuttá fog válni, ha erre vonatkozólag az előterjesztések megtétetnek, én oly irányban fogok szavazni, — tökéletesen egyetértek vele, — hogy a főrendiház reformjának sürgőssége és követelése egyáltalában nem függhet össze a főrendiháznak egyik vagy másik kérdésben tanúsított magatartásával, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hanem tisztán elvi szempontból bírálandó meg. Ezekben elmondottam volna, t. ház, észrevételeimet. Hanem, ha már felszólaltam, legyen szabad egyúttal még néhány kérdést ajánlanom a t. miniszter úr figyelmébe. (Halljuk! Halljuk!) Az idén az ország egyes megyéiben fellépett járvány alkalmával meggyőződtünk, — s e tekintetben elismerésemet is kijelenthetem, a mennyiben szintén oly megyékben töltöttem a nyarat, a hol a járvány fellépett, — azon intézkedésekről, a melyeket a járvány elfojtása érdekében a belügyminiszter úr tett, s a melyeket a megyei hatóságok teljes buzgalommal keresztül vinni s érvényesíteni iparkodtak. Elismerem tevékenységüket és buzgóságukat, mert ezeknek tanúja voltam, de ép azért, mert ezeknek tanúja voltam, láttam közegészségügyi adminisztrácziónknak számos igen nagy hiányát s első sorban azt, hogy az országnak számos megyéjében vannak egész járások, melyekben orvos egyáltalában nincs. Járási orvos ki van ugyan nevezve, de ez a központban lakik s kör orvosról nem tudunk semmit. A járási orvos a megye központján, a városban lakik, különben nem vállalkozik a járásorvosi tisztre, s a mai dotáczió mellett nem is vállalkozhatik. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Ezen egy vagy más módon segíteni kell. Az nem lehet, hogy ha egy betegedési eset előfordul, egy hatvan-hetven községből álló nagy járásnak végső pontjáról a megye központjába, a városba kelljen menni, és csak ott lehessen orvosi segélyt kapni, ajánlom ezt a t. belügyminiszter úr figyelmébe, bizonyára neki is tudomása van ezen, a közegészségügyre igen káros viszonyokról. A másik, a mit a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlok, az, hogy tekintse kissé nagyobb figyelemmel a felvidéken, ép az ország legszegényebb vidékein, a bába-ügyet. Egész járások vannak, melyekben nincs bába s a legiszákosabb, legrendetlenebb vén asszony végzi rendeseu a községben e tisztet. Hogy ez mennyire káros