Képviselőházi napló, 1892. XIV. kötet • 1893. november 9–november 29.

Ülésnapok - 1892-246

246. országos ülés 1893. november 18-án, hétfőn. 95 igazgatási ügyek elintézése, a közigazgatási bíróságokról szóló törvény életbeléptetése után, le fog a kormány vállairól vétetni; de minda­mellett, ha ezután csak tisztán közigazgatási ügyekkel fog is foglalkozni, lia ezután nem lesz is elfoglalva a kormány a közigazgatás jogsze­rűségi kérdéseivel, hanem rsak czélszertíségi kérdéseivel, mégsem lesz képes összes felada­tainak megfelelni a jelenlegi szervezet mellett. Hiszen nincsen ország a világon, a hol a köz­ponti kormánytól azt várnák, hogy minden konkrét közigazgatási ügyet, minden aprólékos középítkezési, egészségi, úti, katonai stb. ügye­ket véginstancziában maga a kormány intézzen el. Mindenütt gondoskodva van arról, hogy köz­beneső hatóságok intézzék el a folyó ügyek csekélyebb jelentőségű részét és a kormányra csak a törvények előkészítése, a törvényhozási tevékenység vezetése, a törvények végrehajtása, végrehajtási szabályrendeletek kibocsátása, a közigazgatási ügyek elintézése összhangzóságá­nak ellenőrzése maradjon, és ne foglalkozzék egyes apró közigazgatási folyó ügyekkel. Én azt hiszem, hogy nem ugyan a legközelebbi időben, de nemsokára ez lesz a menete köz­igazgatási reforinalkotásamknak és gondoskodni fogunk arról, hogy a kormány annál hatályo­sabban érvényesíthesse a maga és az ország akaratát, hogy expozitúrákat teremtsen magának a vidéken s az országot közigazgatási kerüle­tekre oszsza fel, a mi nem járna az állam egy­ségének felbontásával, mert nem a képviselet szempontjából, hanem csakis a hatóság és a közigazgatás szempontjából osztatnók fel az ország kerületekre, ép úgy, a mint minden ve szély nélkííl felosztatott az az igazságszolgál­tatás, vagy a pénzügyi közigazgatás érdekében. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy minden aggodalom nélkül fel lehetne az országot nagy kerületekre osztani, a melyeknek élén a kormány expozitu­rái gyanánt működő kerületi kormányok intéz­nék el felső instáncziában és véglegesen az apróbb közigazgatási konkrét ügyeket Én erre nem akarok most bővebben ki­terjeszkedni, ámbár ezen eszmék csak akkor bírálhatók meg alaposan, ha mind konkrétebb alakban terjesztetnek elő, de máma nem tehe­tem, mert t. képviselőtársam egészen más tekin­tetben kérte ki és ( azt hiszem, magára is vonta a ház Bgyelmét. O tudniillik nem a közigazga­tás reformjáról kíván jelenlegi beszédében ex asse beszélni, hanem a képviseleti rendszernek, a parlamentnek újjáalkotását szóba hozni; beszé déből nem egészen tűnik ki. Hivatkozott ő az 1848-iki törvényalkotásra és azt mondta, hogy: ámbár a 48-iki törvényhozás szintén nagyfontos­ságú reformokkal volt elfoglalva, úgy, mint a jelenlegi törvényhozás, akkor mégis szükséges­nek tartotta a parlament új alakot felvenni. Igaza van a t. képviselőtársamnak, de egyet ne méltóztassék figyelmen kivííl hagyni, azt, hogy akkor a rendi rendszerről kel ett áttérni a képviseleti, egy akkor egészen új képviseleti rendszerre, a melyet akkor először formuláztak Magyarországon. Az állami akaratot új formákba kellett önteni, tehát mielőtt a további reform­alkotásokhoz hozzáfogott a 48-iki országgyűlés, első kötelessége volt arról gondoskodni, hogy olyan jelleget adjon az országgyűlésnek, hogy az a rendi világból térjen át a képviseleti rend­szerre. E szerint kötelessége volt a parlamenter, újjáalakítani, és pedig a képviseleti rendszer alapján. Itt minálunk azonban új rendszer megjelö­léséről jelenleg szó sincs. Ma, t. ház, a nagyon is égető közigazgatási reformokhoz hozzá lehet fogni, s majd ha ezeket — t. képviselőtársam küzreműködése mellett — elvégeztük, kerülhet arra a sor, hogy vizsgáljuk meg, vájjon a jelen­legi parlamenti rendszeren kelbe és minő irány­ban változást tenni? Én azt hiszem, hogy t. képviselőtársam az általa is óhajtott belügyi közigazgatási reformoknak jó szolgálatot nem tenne, ha azokat a kérdéseket is napirendre kívánná tűzni és a parlament elintézése alá hozni, a melyeket ma* megpendített. Minden ­esetié ö is bir tudomással arról, hogy azon re­formok, a melyeket határozati javaslatában sür­gőseknek és a legközelebbi időben megterem tendőknek jelez, alapjában megráznák Magyar­ország jelenlegi közállapotait. És ha ezek elő­térbe nyomulnának, mindenesetre háttérbe kel­lene szorulni a parlament minden más működé­sének. (Helyeslés.) Én tehát nem tartom szerencsésen meg­választottnak az időpontot, a melyben a parla­ment refot'tnjának e kérdését meg lehetne pen­dítem'. De miután felvetette t. képviselőtársam, és miután határozati javaslatával szemben állást kellett foglalnom, hozzászólok én is, de azzal a rezervátával, hogy későbben, a belügyi refor­mok megalkotása után lesz majd helye e kér­désről először még csak szólani. T. képviselőtársam határozati javaslatának lényege abban áll, hogy ő a jelenlegi képvise­leti rendszert szélesebb alapokra kívánja fek­tetni, illetve le akarja szállítani a czenzust. A mit ennek indokolására felhozott t. képviselő­társam, az doktriner szempontból teljesen meg­állja helyét. Elismerem, hogy nagyon kívánatos volna, ha már most sokkal nagyobb körökre terjesztenők ki a képviseleti rendszert. De gon­dolja meg, t. képviselő úr, hogy miképen fej­lődött Magyarország és abban a képviseleti rendszer? Csak 1848, illetőleg a 60-as évek

Next

/
Oldalképek
Tartalom