Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-229
229. országos ülés 1893. október 2-áu, héttőn. 63 Kijelenti végűi: »A hozzájáró]ás esetleg vitássá váló kérdésében, addig is, míg annak eldöntése a felállítandó közigazgatási bíróságra nem ruház tátik: minden egyes esetben a tiszavölgyi központi bizottság meghallgatása után fog határozni.« A bizottság a minister úr nyilatkozatát tudomásul véve, a mederrendezésre vonatkozó elaboratmnot elfogadásra ajánlja azon határozott kijelentéssel, hogy,a bizottság elvárja, hogy minden oly esetben, a mikor oly partbiztosítás létesítéséről lesz szó, a mely valamely társálat védőművei érdekében fog létesíttetni a társadat hozzájárulására nézve, annak előzetes meghallgatásával., addig is, mig ezen kérdésben a fel állítandó közigazgatási biróság lesz hivatva határozni, a kormány a méltányosság végső határáig fog elmenni és a törvényben gyökeredző fő felügyeleti jogánál fogva a társulatok anyagi és létérdekeit veszélyeztető oly munkák végzésére és azok költségei viselésére kötelezni nem fogja, a melyeket tulajdonkép az államnak kellene foganatosítania és viselnie.« A vízügyi bizottság egyik tagja azonban nem helyezkedett erre az álláspontra s nem tartotta elegendőnek, hogy e szöveg csak az indokolásba vétessék fel. Ezért külön véleménynyel élt, a mely külön véleményét azonban a pénzügyi bizottságban történt megállapodás és ezen pontok értelmében kedvezőbb kontemplálása folytán visszavonta. Most áttérek a pénzügyi bizottság jelentésére. E bizottság szintén csatlakozott a vízügyi bizottságnak a minister úr iránt kifejezett elismeréséhez, de a műszaki részszel nem foglalkozott. Helyeselte a végrehajtás tartamának 17 évről 12 évre való redukálásaidé nem tartotta elégségesnek a minister úrnak a partbiztosításra nézve a vízügyi bizottságban tett kijelentését. Nem pedig azért, mert sem a vízjogi törvény, sem az 1884 : XIV. tcz. a társulatokat nem kényszeríti partbiztosítási munkálatok teljesítésére, az idézett 1885 : XXIII. tcz. 46. §-a pedig itt azért sem vehető tekintetbe, mert e szakasz szerint ily féle munkálatokat nem a társulat, hanem az állam kezdeményez. De nem lehet a társulatok e kötelezettségét a vízjogi törvény 113. §-ából sem következtetni, mert ez úton a társulatok csak védműveik megvédésére kötelezhetők, mely megvédés más úton is eszközölhető, mint partbiztosítás útján. A pénzügyi bizottság ezért arra az álláspontra helyezkedett, — s ezt már a vízügyi bizottság is kifejezte, csakhogy talán nem ily határozottan, — hogy az 1885 : XXIII. tcz. 13. §-a alapján a társulatok igenis kötelezhetők töltéseik védelmére; minthogy pedig oly helyeken, hol a társulati védművek partszakadások vagy alámosások által támadtatnak meg, azok megvédése leghatályosabban épen partbiztosításí munkálatokkal eszközölhető, tagadhatatlan, hogy ott a társulatok és az állam érdekei találkoznak. Tehát ily esetben, de csakis akkor, ha a töltések tényleg és közvetlen alámosásoktól szenvedtek, a társulatok igenis annyival bevonhatók, a mennyibe más módoni védekezésük kerülne; — de nem ott, a hol a partbiztosítási munkálat az állam által eszközölt, valamely meder-rendezési művelet, vagy átvágás útján válik szükségessé, a mely esetben a vízjogi törvény 50. §-ának intézkedései tartandók fenn. A pénzügyi bizottság szükségesnek tartja azt is, hogy külön törvényszakasz szabályozza úgy az állam, mint az érdekeltek hozzájárulását s azt világosan körülírja. Szükségesnek tartja továbbá, hogy az ily hozzájárulási kötelezettségre vonatkozó vitás kérdésekben valamely birói hatóság döntsön. Ha már volna közigazgatási bíróságunk, oda utalta volna a pénzügyi bizottság ezen kérdéseket. Kijelentette az indokolásban azt is, hogy ha a közigazgatósi bíróságok majd felállíttatnak, ezek a kérdések oda is utaltassanak; addig is a minister úr legyen utalva ezeu kérdések felett dönteni. De mert a minister az államot képviseli s így érdekelt fél, ennélfogva szükségesnek látja, hogy minden ily esetben először az országos központi bizottság meghallgattassák, és elvárja a minister úrtól, hogy nem csak a jogot, hanem a méltányosságot is tekintetbe fogja venni. Ezek után, t. ház, még a Ferencz-csatorna kérdése merült fel. Tekintve azt, hogy a Ferencz-csatorna áthelyezése az állam által kezdeményeztetett, de a vízügyi bizottság erről nem gondoskodott kellőleg, a pénzügyi bizottság szükségesnek tartotta, hogy a törvénybe felvétessék, hogy külön törvény gondoskodjék majd arról, hogy ezen áthelyezés az állam kötelessége legyen-e, vagy a Ferencz-csatorna társulaté, mert az 1870. évi XXXIV. tcz 1. §-ának B) pontja tartalmazza ezen kötelezettséget, hogy a Ferencz-csatorna tartozik akkor, mikor a tornyozó átvágás már szabályozhatóvá vált, torkolatát meghosszabbítani és egy zsilipet felállítani. Ezen kötelezettség azonban ezen áthelyezés folytán, megszűnvén, r ezt törvényben volt szükséges szabályozni. így a törvényjavaslat még három szakaszszal szaporodik. És most, t. ház, a történeti igazság miatt még pár szót. G-róf Széchényi István nagy alkotó és előrelátó szelleme Vásárhelyi, Paleocapa és több magyar mérnökök magas színvonalon álló vízépítészeti tudományuk és a magyar nemzetnek a múltban ép úgy, mint mindenkori áldozatkészsége ; e három fontos tényező találkozása szülte
