Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-229
64 220. országos aiés 1898. október 2 án, hétfőn. az eszmét, alkotá a tervet s tette lehetővé a Tiszagzabályozás nagy müvének megindíthatását, mely mü a mai stádiumában még vészt rejtő és tökéletlen ugyan, »mint egy tetővel még el nem látott, de már lakott nagyszerű építmény«, mely, ha így fedél nélkül hagyatnék, a dúló természeti elemek behatása folytán nem csak hogy lassú pusztulással mosódnának le áldozatokkal és munkával felépült falak de mihamarabb maga alá temethetné annak bennlakóit, míg ha ezen biztos alapokra rakott falazat védő fedelét nyeri, e törvényjavaslat elfogadása és megvalósításával páratlanul fog állani e mü, az ottlakók boldogulása, a nemzeti vagyon gyarapítása és a maga nagy műszaki tekintélyében, nemzetünk büszkeségére. Úgy a vízügyi, mint pénzügyi bizottság nevében ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (Élénk éljenzés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt a minister úr kivan szólani. Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egé?z röviden kívánok szólani. Alig mutathat fel Magyarország nagyobb és sikeresebb közgazdasági vállalatot, mint a Tiszaszabályozás. Mintegy 4 és fél millió hold az, melyen a rendszeres mezőgazdasági kultúra ez által megteremtetett, óriási földterület, erőteljes magyar nép lakta vidék ez a kultúra fejlődésének beláthatlan dimensióival, főkép akkor, hogy ha a hajózható és öntöző csatornák rendszere is kellőleg ki lesz fejlődve. Méltó és maradandó emlék az azon nagy szellemhez, a ki mindezt előre látta, tervezte és megkezdte, Az érdekeltség az ügy fontosságához méltó buzgalommal és áldozatkészséggel járult ahhoz, és egy félszázad alatt közel 77 millió forint az, a mit az érdekeltség a Ti bályozásra költött. Az állam pedig mintegy 24 millió forintot. Most, hogy financziáink kedvező helyzetbe jutottak, mindenesetre szükséges és itt az ideje, hogy az állam ezt a müvet betetőzze. Még pedig azon aa alapon, melyen a szabályozás megindult. Mint méltóztatik tudni, a szabályozás áll a kanyarok átvágásának és a folyó töltések közé szorításának munkálataiból. És mondhatom, hogy ez a rend szer bevált. Léteztek és léteznek ugyan aggodalmak, azon feltevés alapján, hogy a Tisza medrét tölti, hogy végre szükséges lesz ennek megfelelői eg a töltéseket is emelni. Hogy ha ez műszakilag is igazolva lenne, akkor valóban egy országos kalamitással állanánk szemközt. Ezen feltevések egyes analógiákra voltak alapítva, pl. a Pó-nak és más olasz folyóknak a viszonyaira. Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy kijelenthetem azt, mikép a leggondosabb és alaposabb miiszaki feltételek ennek épen az ellenkezőjét bizonyítják. A folytonosan felvett keresztszelvények, ezek összehasonlítása, a Vásárhelyi-féle 1842/44-beli adatokkal bizonyítják azt, hogy a Tisza medrét mélyíti és magát beágyazza. Ez teljes megnyugvást szolgáltat arra nézve, hogy ha ezen az úton haladunk, elérjük azt az állapotot, hogy az árvizekkel szemben egyszersmind a hajózási út is biztosítva lehet. Ezzel kapcsolatosan egy másik aggodalom is merült fel, t. i. hogy mért volt szükséges a töltéseknek időközti fölemelése. Ez azért volt szükséges, mert a rohamos erdőpusztítások és a felvidéki gazdaság átalakulása folytán a csapadékoknak nagyobb tömege igényli a levezetést és szükséges azért, mert az egyes helyeken annyira összeszííkíttetett a kultúrának megnyerendő terűletek érdekében a töltés köze, hogy a víznek helyet adni másként, mint a töltések emelésével, nem volt lehetséges. Ilyen pl. a Zsurk és Ásvány közti helyzet, a vezsenyi szorulat, a böldi rév szűkülete stb. Ha, t. ház, most azon kifejezéssel élek, hogy ezen törvényjavaslattal a Tiszaszabályozás befejezendő, akkor nem akarok sem többet, sem kevesebbet mondani, mint azt, hogy ez által elérendő lesz úgy a közép, mint a nagy árvizek szabad lefolyása az érdekelt vidék árvízvédelmi biztonságának minden csökkenése nélkül, és hogy a Tisza folyó állandóan hajózható folyóvá fog kiképeztetni. És itt bátor vagyok felemlíteni azt, hogy ennek az igen nagy gazdasági hotderejű munkának első lánczszemét alkotjuk meg; mert szükséges lesz a Tiszát a Dunával hajózható csatorna által összekötni; szükséges lesz a már létező csatornákat kellőleg kifejleszteni és rendezni, végre lehető lesz a Tisza mellékfolyóit hasonlóképen legalább részben hajózhatóvá tenni. (Általános helyeslés.) S ezen nagy munkának rakjuk le alapkövét akkor, midőn a Tiszaszabályozást ilyképen biztosítjuk. De előre kell bocsátanom azt, hogy a midőn ezen munkálatra a költségeket kérem, a legszigorúbb takarékosságot tartottam szem előtt. (Általános helyeslés.) Azért volt sztíkségesa munkákat legalább 12 évi tartamra feloszlatni, hogy a víznek ingyenes munkaereje is combinatióba vétethessék, mert csak akkor lesz lehetséges azon átvágásokat, a melyek különben 28,000.000 forintba kerülnének, 11,000.000 írttal effektuálni. Továbbá szükséges lesz a partvédekezéseket kellő időben végrehajtani, mert a kellő időben végrehajtott munka sehol sem képez oly nagy takarékossági momentumot, mint épen a
