Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-229
g2 228. országos ülés 1893, jobb. Ez tehát, hogy valamivel jobb, magam is elismerem, s azért elfogadtam a földmívelésügyi minister úrnak a vízügyi bizottságban tett azon kijelentését, hogy vegyük az átvágásra szánt öszszegeket számtani alapnak, és hogy ő ezen átmetszést ép oly arányban fogja kiépíteni mint a többit, a mit már azon szempontból is megtehet, mert ma az egységárak tetemesen olcsóbbak, mint a hogy az előirányzatban felvétettek, s igy módjában lesz azt a többi átmetszéssel egyformán kiképeztetni s nem úgy, mint itt az előirányzatban fölvéve voltak. Ezúttal tehát ez is kifejezést nyert a vízügyi bizottság indokolásában. A hullámtér kérdését illetőleg szintén volt egy pont, mely vita tárgyát képezte. Ugyanis a tiszai érdekeltségnek nincsen kifogása az 1885: XXIII. tcz. 49. §-a ellen, mely a hullámterek művelését tárgyalja, azonban később egy ministeri rendelet bocsáttatott ki, mely a hullámtereknek, ha már kitisztíttattak, később is tisztántartására vonatkozik. Ez pedig terhes szolgálmány az érdekeltekre nézve, s e miatt majdnem az összes társulatok fölírtak a tiszaszabályozási központi bizottsághoz és kérték, hogy ez a ministeri rendelet visszavonassák. Erre a t. földmívelési minister úr azt az ígéretet tette, hogy a legrövidebb idő alatt méltányos szempontból rendezni fogja ezt az ügyet is, ezen kijelentés szintén csak az indokolásban nyert elintézést. Felmerült azután a felső-tiszai érdekeltségnek panasza. Az érdekeltek ugyanis óhajtották volna, bogy a visszamaradt átmetszések az ő vonalukon is kiépíttessenek. Miután azonban épen az a czélja a törvényjavaslatnak, bogy az alsótiszai visszamaradt átmetszések kiásásával a nagyon megzavart lefolyású egyensúly inkább helyreállíttassák. Ennélfogva a felsőtiszai érdekeltség kérelmének elég nem tétethetett. De különben sem egészen alapos a kérelmük; a mennyiben a partvédmüvek közű! 17 Tokajon felül esik; mert a partszaggatásokra nézve, melyek főleg a feisőtiszai érdekelteket sújtották, mindenesetre e mederrendezési munkálatokkal gondoskodva lesz. Hatodszor még szóba jött a nyilt hullámterek kérdése is; de ez nem bír oly nagy fontossággal, mert tényleg van Csongrádon felül több ezer holdra rúgó nyilt hullámtér; maguk ezen hullámterek birtokosai féltek attól, mielőtt e törvényjavaslatot ismerték volna, hogy talán a töltéseknek az egész Tiszán a legmagasabb vízszínig való kiépítése fog elrendeltetni, és főleg e miatt írtak föl és kérelmeztek, hogy erre ne kényszeríttessenek, hanem hogy csak nyári töltésekkel védekezhessenek a jövőben is. E hullámterek végleges mentesítése nincs is a műszaki programúiban fölvéve, de sőt műszaki szempontból inkább annak szüksége látszik, hogy , október 2-án. hétíou. ezen nyilt árterek be ne töltéseztessenek. Ebben tehát találkozik a kormány nézete az illető hullámterek birtokosainak óhajával. Továbbá hetedszer szóba került a Bodrog szabályozása, hogy az legfeljebb két-három év alatt végrehajtassák. Hogy mennyire sürgős a Bodrog illető szakaszának szabályozását keresztülvinni, ezt az idén is tapasztaltuk, a midőn sehol sem volt árvíz, de a Bodrog ezen szakaszában árvíz volt és nagy károkat okozott. A t. földmívelési minister úr ki is jelentette, hogy a Bodrog-folyó ezen szakaszánál a szabályozási munkálatok minél előbb végrehajtassanak. Utolsó pontnak hagytam a partbiztosítás kérdését. Mint már az előbb is kifejtettem, a javaslat a mederrendezést is felvette leendő programurjába, a mely mederrendezés jövőben a szabályozásnak teljesen kiegészítő részét fogja képezni. Maga ezen javaslat a mederrendezések alatt főleg a partbiztosításokat érti. Ilyen meder-, illetőleg partbiztosítási mű 101 vétetett fel, mint a szabályozás szempontjából szükségesek, s melyeket maga az állam is kezdeményezett. Ezen tervezett partvédmüvek közül 35 olyan természetű, hogy azok a vízlefolyás szempontjából szükségesek, de egyúttal lehetséges, — magam is elismerem, — hogy az ottani községeknek vagy társulatoknak e védművek előnyükre válnak. Ezen törvényjavaslat indokolásában ezen partvédmüvek hozzájárulási aránya a vízjogi törvény 46. §-ára támaszkodva kontempláltatott, úgy, hogy ezen munkálatok végrehajtásához 2 /3-részben fognak hozzájárulni az érdekeltek, és csak Y 8 " 1 '^ 820611 f°S hozzájárulni az állam. A vízügyi bizottság tárgyalásai alatt azonban a földmívelési minister úr is méltányos egyezségre lépett a bizottsággal, a mennyiben kimondta, hogy e művek költségeihez csak annyival óhajtja, hogy hozzájáruljanak az érdekeltek, a mennyi szükséges nekik, hogy töltéseiket kellő módon megvédhessék. A vízügyi bizottság ennélfogva szövegezett a partbiztosításra nézve egy passuät, a melyet elegendőnek tartott nem a törvénybe, hanem csak a javaslat indokolásába felvenni. Ez által a vízügyi bizottság a törvényjavaslat folytán végrehajtandómunkálatok hozzájárulási arányára nézve teljesen megvédve látta az érdekeltek érdekét. E «zöveg következőleg hangzik: »A társulatok csak azon partbiztosítási munkálatokhoz vonhatók be, melyeket vagy ők magok kezdeményeznek, vagy melyeknek létesítése az 1885: XXIII. tcz. 113. §-a alapján válik szükségessé ; ezen utóbbi esetben a hozzájárulás öszszege nagyobb nem lehet, mint a mennyibe a társulati védművek más módon való megvédése kerülne.«