Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-242

348 842. országos filé* !8»S. novemW 6-án, hétfőn. idevonatkozó törvényhozási intézkedéseket, és azon meggyőződésre jutottam, hogy a legtöbb országban, pl. Németországban is sokkal liberálisabb módon jár el a törvény a házalókkal szemben, mint a jelen javaslat : ennélfogva azt hiszem, hogy e kérelmeket itt figyelembe venni nem lenne indokolt, mert az egyik fél teljes kielégítése a másik érdekelt fél túlságos megkárosodását indokolná. Ezek után van szerencsém a közgazdasági bizottság nevében a t. házat kérni, hogy a javaslatot a bizottság szövegezésében úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés). Elnök: Kiván-e valaki szólni, t. ház? Ha senki sem kíván, a vita be van zárva. A kérdés az, hogy méltóztatik-e a vándoriparról és házalásról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni : igen, vagy nem? Gondolom, kimondhatom a határozatot, hogy a ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes rárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a czímet, továbbá az 1 —12. §§-at, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 13. §-t). Papp Elek jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. ház! Vannak az ország erdélyi részében városok, a melyek nem bírnak ugyan talán épen 5.000 lakossal, de rendezett tanácsúak, van polgári elemük, fejlett kereskedelmük, és iparuk, sokkal fejlettebb, mint 5.000 lakossal bíró városok ipara és kereskedelme; e városok kereskedelmét és iparát fejlődésében úgyszólván államilag gyámolítani nemzeti szempontból is szükséges, mert főkép ezek a városok azok, a melyek idegen ajkú és irányú népek közé vannak beékelve. (Úgy van! bal felöi.) Épen azon szempontból, a melynél fogva a javaslat 13. §-a megadja az 5.000 lakossal biró községeknek a szabályrendelet-alkotási jogot; épen azért, mert a rendezett tanácsú városok egynémelyike nem bir azokkal a feltételekkel, a melyek miatt a minister úr a korlátozást megengedhetőnek tartja, tekintve, hogy ha fontos érdekek szólnának ellene, a ministernek módjában lesz e városok szabad forgalmát korlátozni vagy megakadályozni, és mint hogy e városoknak a szabályrendelet-alkotási jogát más törvények már biztosítják: bátor vagyok minden hosszabb indokolás nélkül a következő módosítást elfogadásra ajánlani. Tétessenek e szakaszban az »5.000 lakossal« és a »birnak« szavak közé: »vagy rendezett tanácsosak. (Helyeslés hal felől). Elnök: A kereskedelemügyi minister úr kíván szólni. Lukács Béla kereskedelemügyi minister: T. ház! A törvényjavaslat 13. §a azt mondja, hogy azon községek, a melyek legalább 5000 lakossal bírnak, saját terüietilkön a házalást szabályrendelettel eltilthatják. Ehhez Issekutz Győző t. képviselő úr még azt a pótlást kívánja fölvenni, hogy ne csak azon községek, melyek 5000 lakossal bírnak, hanem azok is, a melyeknek rendezett tanácsuk van, ruháztassanak föl e joggal. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat e határozmánya beható megfontolás alapján terjesztetett igy elő. Jelenleg 20.000 lakostól van függővé téve e feltétel, vagyis csak a S0.000 lakost számláló községek és városok vannak följogosítva arra, hogy a maguk terííletón, törvényes utón hozott szabályrendelet alapján korlátozhassák, sőt ki is zárhassák a házalást. A tárgyalás folyamán, hosszas és beható eszmecsere után, a minimum 5000 lakosban állapíttatott meg, a melyen túl nem lehet menni. Ha a házalást, mint ipart egyáltalán fönn akarjuk tartani, s ha ennek jogosultságát elismerjük: akkor nem lehet oly korlátokat fölállítani, a melyek a házalást lehetetlenné teszik. A t. képviselő úr hivatkozik arra, hogy vannak olyan rendezett tanácsú városok, a melyek kereskedelmi és forgalmi szempontból eléggé fejlődőitek, hogy azokat a szükségleteket, a melyek ipar és kereskedelem tekintetében fenforognak, a saját területükön levő kereskedelemmel és forgalommal elláthassák. Nem vonom kétségbe, hogy vannak és lehetnek ilyen rendezett tanácsú városok, ámbár 5000 lakossal kevesebb számmal bírnak; de azt hiszem, elenyésző ezeknek a száma. Viszont vannak oly rendezett tanácsú városok, a melyekben a házalás fentartása a helyi viszonyoknál, az illető városok fekvésénél fogva teljesen indokolt. Magam is ismerek több ilyen várost. Nevezetesen, hivatkozom egyre, például Abrudbányára, mely igen elhagyatott és járhatatlan vidéken fekszik, a melynek, habár van is némi kereskedelme, ez korántsem olyan, hogy az a házalást feleslegessé tenné. Az ily városokban és helyeken okvetetlenül indokolt és szükséges a házalásnak további fentartása. Nem vonom kétségbe, hogy van egy-két olyan rendezett tanácsú város, a hol a házalás fentartása felesleges; de azt hiszem, hogy miután itt országos, általános szempontból rendezzük a házalás kérdését és miután helyesnek találtam azt az alapelvet, hogy a házalás, mint kisegítő kereskedelem továbbra is fentartassék, azt túlságos korlátok közé szorítani nem lehet. Minthogy ped-'g a meghallgatott szakértők véleménye szerint az 5000-nyi lélekszám találtatott olyannak, a melyen túlmenni nem indokolt és a t. kép-