Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

211. orftzftgos Illés Í8í)8. november 4-é», snombaton. 319 és közoktatásügyi minister úr, majdan, ha ezen ügy előkerűiend, meg fogja ezt mondani. Azért tettem kérdést, csak — ki mondom őszintén — mert nem hiszek minden közleménynek, mely a sajtóban — bár azt becsülöm — megjelenik s óhajtottam ezt a vallás- és közoktatásügyi mi­nister úrtól hivatalosan megtudni, és hogy való-e az, a mi a sajtóban megjelent s a mint én azt felolvastam, hogy ily rendeletet bocsátott ki a nagyváradi gör. kath. püspök, igen, vagy nem? Én csak ezt kérdeztem a t. vallás- és köz­oktatásügyi minister úrtól. Tartózkodom is ma azon kijelentésére nézve nyilatkozni, melyet azon kivűl jónak látott még közbevetni 8 most csak annyit mondhatok, hogy miután most már hivatalosan előttünk van ezen rendeletnek magyar hivatalos mása, mindegyikünk saját meggyőző­dése szerint alkothat magának íteletet, hogy az intézkedés helyesen történt-e, és kell-e nekünk az állami, vagy nemzeti fenség tekintetében ezentúl e házban kérdést intézni, határozathoza­talra hívni fel a házat. De miután a t. vallás­os közoktatásügyi minister úr szíves volt kéré­semnek eleget tenni, én a választ köszönettel tudomásai veszem. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik e a minister úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) Minthogy a választ maga az interpelláló kép­viselő úr is tudomásul veszi, azt hiszem, ki­jelenthetem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a napirend szerint Győrffy Gyula képviselő úr interpellatioja a belügy­minister úrhoz. Győrffy Gyula: T. ház ! Mióta e háznak tagja vagyok, ennek pedig már egy évtizede, soha egyetlen egy interpellatiót elő nem terjesz­tettem. Nem azért mondtam le ezen jogomról mindeddig, mintha a kormányzás általános vite­lével egyáltalában meg lettem volna elégedve. Sőt ellenkezőleg, engem a parlamenti és minden­napi élet tanulságai arról győztek meg, hogy Magyarországon a kormányzás kivetkőzve minden magasabb lényegéből, csupán a rideg párturalom szervezésének és fentartásának egyszerű esz közévé sülyedt. (Úgy van.' Úgy van! bal felől.) Oly szellem vezette a kormányzást, a melynek természetes folyománya volt a visszaélés; és ha annak egyes jelenségei itt a házban bármilyen formában szóvá is tétettek, ugyanaz a többség, a melynek érdekébeu ez a kormányzási szellem működött, természetesen helyeslőleg tudomásul vette és az így inaugurált kormányzati rendszert is helyeslőleg tudomásul vette. Ily körülmények közt nem éreztem hivatást arra, hogy a kor­mányzás egyes tényei felett kritikát gyakoroljak; nem akartam ezzel magam is alkalmat szolgál­tatni arra, hogy a képviselőház minden egyes esetben újra szentesítse a kormányzat vissza­éléseit. Azonban a kormányzat ezen rendszerének szellemétől meg volt eddig kímélve egy nagy tér, a társadalmi tér, és a társadalom által léte­sített intézmények élete és azoknak működése. (Úgy van ! bal felöl.) Bizonyos megnyugtató öntudattal vettem tudomásul, hogy ez a korrupt rendszer még sem teheti teljesen tönkre a nemzetet; mert van egy hely, a hová megvonúlhatnak mindazok az er­kölcsök, a melyek valaha képesek a nemzetet regenerálni. E nyugalom és türelemből azonban felháborodással ébresztett fel engem a beliigy­ministernek a biharmegyei nagyváradi nőegylet alapszabályainak módosítása tárgyában a lapok által közölt és 64.942. szám alatt kiadott ren­delete. Mert én ebben azt a törekvést látom érvényesülni, hogy a t. belügyminister úr ezt a még szabad és nem inficziált terűletet is kor­mányzási rendszerének hatásköre alá akarja vonni. (Igás! Úgy van! a bal-és szélsőbalon.) A tényállás, a melyre kérdésem alapítom, a következő. (Halljuk! Halljuk!) A biharmegyei és nagyváradi nőegylet az 1892-ik év folyamán arra az elhatározásra ju­tott, hogy a már virágzásnak induló egyletet sikeresebben vezethesse czéljaihoz, egy bizonyos intézkedést léptessen életbe. . . . (Egy hang jobb felöl: Apáczákat akart!) Ha úgy tetszik, apá­czákat. . . . Gr. Károlyi Gábor: Már megint apá­czákat! Jezsuitákat meg apáczákat! Hál isten­nek, kidobják már őket az egész világból. (Nagy derültség több oldalról. Zaj,) Elnök: Gr. Károlyi Gábor urat rendre­utasítom. (Helyeslés bal felől.) Győrffy Gyula: . . - Igen, a nagyváradi nőegylet abban a nézetben volt, hogy egy jótékony nőegyesulet a felekezeüséget egyálta­lában nem ölti fel akkor, midőn az árva gyer­mekek gondozására apáczákat akar alkalmazni. Én ebben egyáltalában nem látok semmi fele­kezeti tendencziákat, annál kevésbbé, minthogy úgy is tapasztaljuk, hogy felekezet nélküli, sőt állami intézmények, mint közkórházak és ehhez hasonlók, belátva azt, hogy bizonyos funkeziók ellátására az apáczák a legalkalmasabbak, szin­tén akadálytalanul és gyanú nélkül alkalmaznak apáczákat. (Mozgás jobbról.) De hozzáteszem, t. ház, hogy én az egy­letek önjogát és cselekvési szabadságát akkor sem engedném korlátozni, ha az apáczák alkal­mazásában felekezetiséget lehetne rosszakaratúlag keresni; mert az erkölcsi testületeknek meg­van az a joguk, a mi az egyeseknek, hogy sa­ját dolgaikban azok által szolgáltassák ki magukat, akik által akarják, s ezt minden mi­nisteriális és minden kormány-beleegyezés né 1-

Next

/
Oldalképek
Tartalom