Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
211. orftzftgos Illés Í8í)8. november 4-é», snombaton. 319 és közoktatásügyi minister úr, majdan, ha ezen ügy előkerűiend, meg fogja ezt mondani. Azért tettem kérdést, csak — ki mondom őszintén — mert nem hiszek minden közleménynek, mely a sajtóban — bár azt becsülöm — megjelenik s óhajtottam ezt a vallás- és közoktatásügyi minister úrtól hivatalosan megtudni, és hogy való-e az, a mi a sajtóban megjelent s a mint én azt felolvastam, hogy ily rendeletet bocsátott ki a nagyváradi gör. kath. püspök, igen, vagy nem? Én csak ezt kérdeztem a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrtól. Tartózkodom is ma azon kijelentésére nézve nyilatkozni, melyet azon kivűl jónak látott még közbevetni 8 most csak annyit mondhatok, hogy miután most már hivatalosan előttünk van ezen rendeletnek magyar hivatalos mása, mindegyikünk saját meggyőződése szerint alkothat magának íteletet, hogy az intézkedés helyesen történt-e, és kell-e nekünk az állami, vagy nemzeti fenség tekintetében ezentúl e házban kérdést intézni, határozathozatalra hívni fel a házat. De miután a t. vallásos közoktatásügyi minister úr szíves volt kérésemnek eleget tenni, én a választ köszönettel tudomásai veszem. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik e a minister úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) Minthogy a választ maga az interpelláló képviselő úr is tudomásul veszi, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a napirend szerint Győrffy Gyula képviselő úr interpellatioja a belügyminister úrhoz. Győrffy Gyula: T. ház ! Mióta e háznak tagja vagyok, ennek pedig már egy évtizede, soha egyetlen egy interpellatiót elő nem terjesztettem. Nem azért mondtam le ezen jogomról mindeddig, mintha a kormányzás általános vitelével egyáltalában meg lettem volna elégedve. Sőt ellenkezőleg, engem a parlamenti és mindennapi élet tanulságai arról győztek meg, hogy Magyarországon a kormányzás kivetkőzve minden magasabb lényegéből, csupán a rideg párturalom szervezésének és fentartásának egyszerű esz közévé sülyedt. (Úgy van.' Úgy van! bal felől.) Oly szellem vezette a kormányzást, a melynek természetes folyománya volt a visszaélés; és ha annak egyes jelenségei itt a házban bármilyen formában szóvá is tétettek, ugyanaz a többség, a melynek érdekébeu ez a kormányzási szellem működött, természetesen helyeslőleg tudomásul vette és az így inaugurált kormányzati rendszert is helyeslőleg tudomásul vette. Ily körülmények közt nem éreztem hivatást arra, hogy a kormányzás egyes tényei felett kritikát gyakoroljak; nem akartam ezzel magam is alkalmat szolgáltatni arra, hogy a képviselőház minden egyes esetben újra szentesítse a kormányzat visszaéléseit. Azonban a kormányzat ezen rendszerének szellemétől meg volt eddig kímélve egy nagy tér, a társadalmi tér, és a társadalom által létesített intézmények élete és azoknak működése. (Úgy van ! bal felöl.) Bizonyos megnyugtató öntudattal vettem tudomásul, hogy ez a korrupt rendszer még sem teheti teljesen tönkre a nemzetet; mert van egy hely, a hová megvonúlhatnak mindazok az erkölcsök, a melyek valaha képesek a nemzetet regenerálni. E nyugalom és türelemből azonban felháborodással ébresztett fel engem a beliigyministernek a biharmegyei nagyváradi nőegylet alapszabályainak módosítása tárgyában a lapok által közölt és 64.942. szám alatt kiadott rendelete. Mert én ebben azt a törekvést látom érvényesülni, hogy a t. belügyminister úr ezt a még szabad és nem inficziált terűletet is kormányzási rendszerének hatásköre alá akarja vonni. (Igás! Úgy van! a bal-és szélsőbalon.) A tényállás, a melyre kérdésem alapítom, a következő. (Halljuk! Halljuk!) A biharmegyei és nagyváradi nőegylet az 1892-ik év folyamán arra az elhatározásra jutott, hogy a már virágzásnak induló egyletet sikeresebben vezethesse czéljaihoz, egy bizonyos intézkedést léptessen életbe. . . . (Egy hang jobb felöl: Apáczákat akart!) Ha úgy tetszik, apáczákat. . . . Gr. Károlyi Gábor: Már megint apáczákat! Jezsuitákat meg apáczákat! Hál istennek, kidobják már őket az egész világból. (Nagy derültség több oldalról. Zaj,) Elnök: Gr. Károlyi Gábor urat rendreutasítom. (Helyeslés bal felől.) Győrffy Gyula: . . - Igen, a nagyváradi nőegylet abban a nézetben volt, hogy egy jótékony nőegyesulet a felekezeüséget egyáltalában nem ölti fel akkor, midőn az árva gyermekek gondozására apáczákat akar alkalmazni. Én ebben egyáltalában nem látok semmi felekezeti tendencziákat, annál kevésbbé, minthogy úgy is tapasztaljuk, hogy felekezet nélküli, sőt állami intézmények, mint közkórházak és ehhez hasonlók, belátva azt, hogy bizonyos funkeziók ellátására az apáczák a legalkalmasabbak, szintén akadálytalanul és gyanú nélkül alkalmaznak apáczákat. (Mozgás jobbról.) De hozzáteszem, t. ház, hogy én az egyletek önjogát és cselekvési szabadságát akkor sem engedném korlátozni, ha az apáczák alkalmazásában felekezetiséget lehetne rosszakaratúlag keresni; mert az erkölcsi testületeknek megvan az a joguk, a mi az egyeseknek, hogy saját dolgaikban azok által szolgáltassák ki magukat, akik által akarják, s ezt minden ministeriális és minden kormány-beleegyezés né 1-
