Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

320 841. orszAgos ülés 1808. november 4-én, szombaton. kííl szabadon tehetik. (Helyeslés a bál- és szélső hahldalon.) Kevesebb joga, mint az egyesnek van, a nőegyletnek sem lehet. Az a hatalmi be folyás, mely Biharmegyéből áradt szét és az országban mint többség Uralomra jutott, nem törhette, hogy az ő kizárólagos dominiumán létezhessék egy oly intézmény, mely az ő befolyási körén kívül esik. Ez a factiosus kisebbség tehát megindította a harczot a biharmegyei és nagyváradi nőegylet ellen. Áz 1892. évi szeptember hó 25-ére összehívott közgyűlésen ugy akarta az alapszabályszerűleg alakúit többséget lehetetlenné tenni, hogy a politikai életben már ismert kortes eszközökkel ad hoc tagokat gyűjtött s kényszeríteni akarta a választmányt, hogy ezen tagok szabályellenes felvétele által az igazi többséget devalválja és az alapszabály módosításához szükséges 2

/3-ad többséget lehetetlenné téve, a kisebbség akaratát juttassa érvényre. Az egylet választmánya azonban ragaszkodván az alapszabályokhoz, az erőszakosságnak nem engedett és az alapszabályok módosítására vonatkozó indítvány négyszáz egynehány szavazattal 72-vel szemben keresztül ment. A dolog természeténél fogva ezen alapszabály-módosítás jóváhagyás végett a belügyministerhez terjesztetvén fel, és azzal együtt a kisebbség panasza is. Az ügyet 1892. október havában a belügyminister azon felhívással küldte le Biharvármegye alispánjának, hogy igyekezzék rábirni a nőegyletét, hogy vagyonát oszsza meg a kisebbséggel és váljon szét. Ez az a szellem terrorizmusa, a mely akkor is uralkodni akar, a mikor és a hol kisebbség lett ebben az országban. Itt mindjárt megjegyzem, hogy azon atyáskodó eljárása a belügyminister úrnak, hogy a mikor kormányoznia kell, jó tanácsokat osztogat és arra akarja rábírni az illető felet, a ki saját jogát követeli, hogy attól álljon el: egy helyes, törvényes és alkotmányos kormányzás követelményeinek absolute meg nem felel. (Igaz! Úgy von! a szélső baloldalon.) Mert hogy ha a belügyminister úr érezte volna, hogy joga van ezen nőegyesületi határozattól a hozzájárulást megtagadni: akkor — felteszem az ő jó indulatáról — azt okvetlenül és haladéktalanul meg is teszi. Azonban a nőegyesület, érezvén saját jogát, a belügyminister atyai jó tanácsára nem hallgatván, szorgalmazta határozatának törvényszerű megerősítését. Ez a felebbezés pedig 1892. november havában újra a belügyministerhez jött. Az előbb felhozott indokokból éber figyelemmel kísértem, hogy a belügyi kormányzat ebben a kérdésben mit fog határozni, Nyugalommal, türelemmel vártam a határozatot és megvallom, megdöbbentett, a mikor a lapokban közzétett szöveg szerint azt láttam, hogy ezen közgyűlési határozattól a megerősítést megtagadja azon indokból, mert a nőegylet a kisebbség által a felebbezésben felhozott azon kívánságainak nem tett eleget, hogy a korteskedés által összegyűjtött kétszáz és néhány szavazatát rendkívüli választmányi gyűlésen a tagok sorába a közgyűlést megelőzőleg fel vette volna, és így a közgyűlési határozat hozatalának lehetőségét nem igyekezett kizárni. A belügyminister úr, mikor ily alapon a jóváhagyást megtagadja, hozzáteszi mindjárt azt is, hogy felhívja ennélfogva a nőegyletét, hogy ezen nőegyesület igazi szabályszerű többsége határozatának megváltoztatása czéljából ezen kortesszavazatokat előbb vegye be és azután határozzon újra. Ismétlem, hogy ezen tényállásból vontam le azon meggyőződésemet, hogy a belügyminister a társadalom által létrehozott intézményekbe is erőszakosan és jogtalanul nyúlt be, és ott is megakarja honosítani azt a szellemet, a melyet pedig a politikai és állami élet minden intézményéből ki kellene irtani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ezeknek alapján, t. ház, föntarfcva magamnak a rendeletre vonatkozó további megjegyzések jogát a nyerendő felelet alkalmára: van szerencsém a következő interpellatiót a belügyminister úrhoz intézni. (HaUjuk! Halljuk! Olvassa as interpellatiót.) »Interpellatiő a in. kir. belügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása a t. minister úrnak arról, hogy a biharmegyei és nagyváradi nőegyesület a belügyministerileg megerősített alapszabályokban nyert jogkörét az 1892. évi szeptember hó 25-én tartott közgyűlésen hozott határozatával áthágta, vagy megsértette volna? Különösen pedig van-e tudomása arról, hogy az ezen határozatában az alapszabályokat nem alapszabályszerűen módosította volna? 2. Van-e tudomása a t. minister úrnak arról, hogy az ezen közgyűlésen módosított alapszabály akár fennálló törvényt, törvényes rendeletet sértett volna, avagy az állam biztonságát és a kormány törvényes jogkörét veszélyeztette volna? Ha ilyenekről tudomása nincs: 3. Mivel indokolja a t. minister úr, hogy nevezett nőegyletnek 1892. évi szeptember hó 25-én szabályszerűen keresztülvitt alapszabálymódosításának megerősítését az ezen ügyben kiadott rendeletében hamis ürügy alatt és álindok alapján megtagadta s ily módon saját törvényes jogkörének áthágásával az egyleti élet szabadságát és ez által az alkotmányos szabadság egyik legfőbb biztosítékát, erőszakos és jogtalan rendelete által gyökerében megtámadja?* Elnök: Az interpellatiót maga az inter-