Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

Í4i. orsi&got filé* 1893. november i-ón, i lomhaton. 3 || Mielőtt t. képviselőtársam ellenvetéseire és azokra a feltételekre, melyektől ő a törvény­javaslat harmadszori megszavazását feltételezi, rátérnék, azon szemrehányásokra akarok reflek­tálni, hogy miért terjesztettem elő novelláris törvényjavaslatot, és miért nem oly törvény­javaslatot, mely a fővárosnak egész közigaz­gatási szervezetét minden részében felkarolta volna. T. ház! Nem kényelmi szempontból történt ez, mert midőn ezen novelláris javaslatot elő­terjesztettem, tisztában kellett lennem azon el­vekkel, melyek vezérelni fogunk akkor, midőn — reménylem, nem sok idő múlva — rákerül az egész fővárosi törvény revisiojára a sor. Valamivel több munkával, mint a mennyibe e törvényjavaslat elkészítése került, el lehetett volna készíteni az egész fővárosi törvényre ki­terjedő törvényjavaslatot is. De nem tettem ezt azért, mert hamarább lehet ily novelláris tör­vényt keresztülvinni, — a mire nézve a főváros­nál is meg volt a készség, mert úgy a tanács, mint a közgyűlés, ismételve foglalkozott a tör­vénynek ily részleges javításával, — mintha az egész fővárosi törvény revísioját karolnám föl. E javaslatot már május 7-én abban a remény­ben terjesztettem elő, hogy még a tavaszi ülés­szakban sikerűi azt törvényerőre emelni, a mely reményem, igaz. nem teljesült, de oly nagy súlyt fektettem arra, hogy a fővárosi szervezetnek ezen legégetőbben orvoslást igénylő része minél előbb sanáltassék, hogy azt tartottam, jobb ezt a kevesebbet felkarolni és minél hamarabb életbe is léptetni, mint az általánosabb reform kedveért azt, ha csak egy esztendővel is elodázni; és most is ugyanebben a véleményben vagyok. (Helyeslés jobb felöl.) Helyesen cselekedtem egy más irányban is, mert a mikor egy élő organismus törvényét változtatjuk, különösen oly szövevényes orga­nismusét, a minő a fővárosé, ez mindig egy neme a vívisectionak, (Úgy van! jobb felől.) Minden intézkedéssel, a mely ily nagy szervezet minden részére kiterjed, ezen organismus folytonos mű­ködését bizonyos időre megakasztjuk. Ha tehát oly törvényt alkotnánk, mely a főváros szerve­zetének minden ágára kiterjed, ez a fővárosi organikus életet, legalább egy esztendőre, meg­akasztaná; holott a kerületi elöljáróságoknak itt ajánlott szervezete egyszerűen, minden ráz­kódás nélkül be lesz illeszthető a főváros életébe. (Úgy van! jobb felől.) Áttérek már most azon feltételekre, a me­ni eíyektől Polónyi Géza t. képviselőtársam a törvényjavaslat harmadszori megszavazását füg­gővé tette. (Halljuk! Halljuk!) Azzal kezdem, a mit a legkönnyebben tel­jesíthetek. Második feltételnek ugyanis a t. kép­viselő úr azon nyilatkozatomat tekinti, vájjon azon ügyek, a melyek a kerületi elöljáróságtól a tanácshoz felebbeztetni fognak, innen jövőre is felebbezhetők lesznek-e a városi közgyűléshez. Erre a kérdésre máskép, mint igenlőleg nem is felelhetek, (Helyeslés.) mert ezen törvényjavaslat nem az egész 1873. évi XXXVI. törvényczikket módosítja, hanem annak csak 82—87. szakaszait helyezi hatályon kívül, a mint az magában a törvényjavaslatban világosan meg is van mondva. (Úgy van! bal felöl.) Ennélfogva a fővárosi tör­vény 58. szakaszának m) pontja érvényben marad e törvény meghozatala után is. Ezzel az a kérdés, a melyre Holló Lajos t. képviselő­társam is reflektált, meg van oldva. Nem is hiszem, hogy helyes voloa erről a törvényjavas­latba bármi külön provisiot fölvenni, mert az inkább csak zavarólag hatna. (Helyeslés jobb felöl) De nem felelhetek meg a másik feltételre nézve Polónyi t. képviselő úr kívánságának. E kérdést hosszasan megvitattuk már az érde­kelt körökkel a városházán tartott értekezlet­ben, sajnálom, hogy Polónyi t. képviselőtársam és az egész párt oly kérdéshez köti a javaslat végleges megszavazását, a mely sem e törvény­javaslatnak, sem a közigazgatásnak sarkalatos kérdését nem képezi. (Ellenmondások a bal­oldalon,) Vetkőztessük ki e kérdést pártvonatkozá­saiból és tárgyaljuk azt egészen objective; mert ha nem is változtatjuk meg álláspontunkat, az ily tárgyilagos diseussioból csak haszon háromolhatik. (Úgy van! jobb felöl.) A kérdés lényegileg a körűi forog, hogy miképen szemelhetők ki a legczélszerübben azok a közigazgatási tisztviselők, a kik a jelen eset­ben a kerületi közigazgatással meg fognak bízatni, azok közül, a kik ezen hivatalra reflek­tálnak. Kétségtelen, hogy az intézményeknek nagy részök van abban, ha a közigazgatás jó; de az sem tagadható, hogy a személyek helyes megválasztása szintén igen nagy hatással bír. (Általános helyeslés.) Sőt bizonyos határok között azt állítom, hogy fogyatékos institutiokkal, de kifogástalan közigazgatási személyzettel jobb köz­igazgatást lehet elérni, mint a legjobb rend­szerrel, ha a személyzet nem felel meg hivatá­sának. (Élénk helyeslés jobbról.) Elsőrangú fel­adat tehát a személyek helyes megválasztása. Vitassuk meg már most teljes tárgyilagos­sággal azt a kérdést, hogy a kiszemelés mily módon történhetik a leghelyesebben? A köz­igazgatás mindenekeló'tt oly feladat, a melyhez előtanulmányok, bizonyos egyéni tulajdonságok és gyakorlati készültség szükségesek. Az fogja a tisztviselőket leghelyesebben megválasztani, a ki az előtanulmányokat, a jellembeli tulajdon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom