Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
Í4i. orsi&got filé* 1893. november i-ón, i lomhaton. 3 || Mielőtt t. képviselőtársam ellenvetéseire és azokra a feltételekre, melyektől ő a törvényjavaslat harmadszori megszavazását feltételezi, rátérnék, azon szemrehányásokra akarok reflektálni, hogy miért terjesztettem elő novelláris törvényjavaslatot, és miért nem oly törvényjavaslatot, mely a fővárosnak egész közigazgatási szervezetét minden részében felkarolta volna. T. ház! Nem kényelmi szempontból történt ez, mert midőn ezen novelláris javaslatot előterjesztettem, tisztában kellett lennem azon elvekkel, melyek vezérelni fogunk akkor, midőn — reménylem, nem sok idő múlva — rákerül az egész fővárosi törvény revisiojára a sor. Valamivel több munkával, mint a mennyibe e törvényjavaslat elkészítése került, el lehetett volna készíteni az egész fővárosi törvényre kiterjedő törvényjavaslatot is. De nem tettem ezt azért, mert hamarább lehet ily novelláris törvényt keresztülvinni, — a mire nézve a fővárosnál is meg volt a készség, mert úgy a tanács, mint a közgyűlés, ismételve foglalkozott a törvénynek ily részleges javításával, — mintha az egész fővárosi törvény revísioját karolnám föl. E javaslatot már május 7-én abban a reményben terjesztettem elő, hogy még a tavaszi ülésszakban sikerűi azt törvényerőre emelni, a mely reményem, igaz. nem teljesült, de oly nagy súlyt fektettem arra, hogy a fővárosi szervezetnek ezen legégetőbben orvoslást igénylő része minél előbb sanáltassék, hogy azt tartottam, jobb ezt a kevesebbet felkarolni és minél hamarabb életbe is léptetni, mint az általánosabb reform kedveért azt, ha csak egy esztendővel is elodázni; és most is ugyanebben a véleményben vagyok. (Helyeslés jobb felöl.) Helyesen cselekedtem egy más irányban is, mert a mikor egy élő organismus törvényét változtatjuk, különösen oly szövevényes organismusét, a minő a fővárosé, ez mindig egy neme a vívisectionak, (Úgy van! jobb felől.) Minden intézkedéssel, a mely ily nagy szervezet minden részére kiterjed, ezen organismus folytonos működését bizonyos időre megakasztjuk. Ha tehát oly törvényt alkotnánk, mely a főváros szervezetének minden ágára kiterjed, ez a fővárosi organikus életet, legalább egy esztendőre, megakasztaná; holott a kerületi elöljáróságoknak itt ajánlott szervezete egyszerűen, minden rázkódás nélkül be lesz illeszthető a főváros életébe. (Úgy van! jobb felől.) Áttérek már most azon feltételekre, a meni eíyektől Polónyi Géza t. képviselőtársam a törvényjavaslat harmadszori megszavazását függővé tette. (Halljuk! Halljuk!) Azzal kezdem, a mit a legkönnyebben teljesíthetek. Második feltételnek ugyanis a t. képviselő úr azon nyilatkozatomat tekinti, vájjon azon ügyek, a melyek a kerületi elöljáróságtól a tanácshoz felebbeztetni fognak, innen jövőre is felebbezhetők lesznek-e a városi közgyűléshez. Erre a kérdésre máskép, mint igenlőleg nem is felelhetek, (Helyeslés.) mert ezen törvényjavaslat nem az egész 1873. évi XXXVI. törvényczikket módosítja, hanem annak csak 82—87. szakaszait helyezi hatályon kívül, a mint az magában a törvényjavaslatban világosan meg is van mondva. (Úgy van! bal felöl.) Ennélfogva a fővárosi törvény 58. szakaszának m) pontja érvényben marad e törvény meghozatala után is. Ezzel az a kérdés, a melyre Holló Lajos t. képviselőtársam is reflektált, meg van oldva. Nem is hiszem, hogy helyes voloa erről a törvényjavaslatba bármi külön provisiot fölvenni, mert az inkább csak zavarólag hatna. (Helyeslés jobb felöl) De nem felelhetek meg a másik feltételre nézve Polónyi t. képviselő úr kívánságának. E kérdést hosszasan megvitattuk már az érdekelt körökkel a városházán tartott értekezletben, sajnálom, hogy Polónyi t. képviselőtársam és az egész párt oly kérdéshez köti a javaslat végleges megszavazását, a mely sem e törvényjavaslatnak, sem a közigazgatásnak sarkalatos kérdését nem képezi. (Ellenmondások a baloldalon,) Vetkőztessük ki e kérdést pártvonatkozásaiból és tárgyaljuk azt egészen objective; mert ha nem is változtatjuk meg álláspontunkat, az ily tárgyilagos diseussioból csak haszon háromolhatik. (Úgy van! jobb felöl.) A kérdés lényegileg a körűi forog, hogy miképen szemelhetők ki a legczélszerübben azok a közigazgatási tisztviselők, a kik a jelen esetben a kerületi közigazgatással meg fognak bízatni, azok közül, a kik ezen hivatalra reflektálnak. Kétségtelen, hogy az intézményeknek nagy részök van abban, ha a közigazgatás jó; de az sem tagadható, hogy a személyek helyes megválasztása szintén igen nagy hatással bír. (Általános helyeslés.) Sőt bizonyos határok között azt állítom, hogy fogyatékos institutiokkal, de kifogástalan közigazgatási személyzettel jobb közigazgatást lehet elérni, mint a legjobb rendszerrel, ha a személyzet nem felel meg hivatásának. (Élénk helyeslés jobbról.) Elsőrangú feladat tehát a személyek helyes megválasztása. Vitassuk meg már most teljes tárgyilagossággal azt a kérdést, hogy a kiszemelés mily módon történhetik a leghelyesebben? A közigazgatás mindenekeló'tt oly feladat, a melyhez előtanulmányok, bizonyos egyéni tulajdonságok és gyakorlati készültség szükségesek. Az fogja a tisztviselőket leghelyesebben megválasztani, a ki az előtanulmányokat, a jellembeli tulajdon-