Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

312 24í. országos ülés 1898. november 4-én, szombaton. ságot és az egyéni képességeket megkülönböztetni tudja. Már pedig, kérdem, egy nagy választó-közönség képes-e erre? Holló Lajos: A képviselőjét meg tudja választani? Hieronymi Károly helügyminister: Itt nem képviselőkről van szó. Holló Lajos: Az ország ügye fontosabb! Hieronymi Károly belügyminister: Nem az a kérdés: az ország ügye fontosabb-e, hanem hogy milyen természetű feladat a közigazgatás. Kétségtelen, hogy a törvényhatósági bizottság és a képviselőház tagjait választani kell, mert ezen alapul ä képviseleti rendszer; de most nem ezekről, hanem hatósági funkcziokat teljesítő hivatalnokokról van szó. Már pedig azon tulajdonokat, a melyek egy közigazgatási tisztviselőnél megkívántatnak, sokkal jobban képes megítélni egy magasabb értelmi színvonalon álló kisebb testület, mint a nagy közönség. De Polónyi t. képviselőtársam talán nem is annyira arra fekteti a fősúlyt, hogy directe választassanak a kerületi elöljárók a választó polgárok által, mint inkább arra, hogy ne élethossziglan legyen a választás, hanem hogy mint eddig, hat évről hat évre megújuljon. Polónyi Géza és Holló Lajos t. képviselő urak e mód mellett azt az érvet hozták fel, hogy azért kívánatos a periodikus választás, hogy necsak fegyelmi úton legyen a nem arra való tisztviselő eltávolítható, hanem hogy akkor, mikor új választás alá kerül, kihagyathassék és más választathassák helyébe. Ennek, t. ház, az élet épen az ellenkezőjét bizonyítja, mert van a választási rendszernek egy nagy baja, mely az embereknek egy igen nemes tulajdonságából, könyörületből származik. Nincs olyan választóközönség, mely egy tisztviselőt, a ki hivatalában elaggott s munkaképtelenné lett, könyörületből újra meg ne választaná. A tapasztalat nem azt mutatja, hogy a periodikus választások a tisztviselőknek bizonyos kiválogatására vezetnének, mert a ki egyszer hat esztendőre megválasztatott, még ha nem bizonyult is arravalónak, megválasztják azt újra, még pedig azon argumentumok alapján, a melyeket Polónyi Géza és Holló Lajos képviselő urak felhoztak. Megválasztják újra tisztán azért, mert egyszer már megválasztatott; megválasztják újra minden periodikus választásnál azért, mert nem akarják őt hivatalától megfosztani. (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Mozgás a szélsőbalon.) Méltóztassék a fővárosi törvényhatóság választásait megnézni; ez a választási praxis nekem ad igazat és nem Polónyi Géza t. képviselő úrnak. Mi marad tehát meg ezen periodikus választásokból ? Megmarad az administratiora nézve azon nagy hátrány, és az illető hivatalnokokra nézve szégyenítő érzet, hogy valahányszor a hat esztendő elmúlik, kénytelenek sorra járni mindazokat, a kiktől megválasztásuk függ. Azon egész idő alatt, mig a választási mozgalom tart, elhanyagolja hivatalos kötelességét, mert legfőbb gondja, hogy újra-megválasztását biztosítsa. így függő helyzetbe jut igen sok tényezőjével azon választó-közönségnek, a melynek viszont vannak különböző érdekei, a melyeket tekintetbe venni kénytelen, Ha most élethossziglan fogják választani a tisztviselőket, komolyabban fogják venni, és nem fognak senkit megválasztani azzal a mentséggel, hogy úgy is csak hat esztendőre választjuk, hanem meg fogják rostálni jó! a jelölteket. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Mindezen okoknál fogva nem járulhatok sem ahhoz, hogy csak hat esztendőre választassanak a kerületi elöljárók, sem ahhoz, hogy a kerületi elöljárókat a kerületek polgárai directe válaszszák. Fentartandónak kérem a törvény azon intézkedését, hogy úgy, mint a többi fővárosi tisztviselőket, a kerületi elöljárókat is a közgyűlés válaszsza, s kérem általában a törvényjavaslat ide vonatkozó intézkedéseinek változatlan elfogadását. (Helyeslés jobb felöl.) Polónyi Géza képviselő úr, maga mondja, hogy többi észrevételei nem ilyen sarkalatos természetűek. Legnagyobb részük csakugyan, helyesebben a részleteknél megbeszélhető. Csak két kérdés van, a mely általánosabb természetű, s a melyre most az általános vita keretében kívánok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyiket Holló Lajos t. képviselőtársam vetette fel. Fájdalmasan érinti — úgymond — a szakembereket, hogy mérnökök és orvosok a kerületi előljáró alá rendeltetnek, és hogy fölöttük jogászok, a svakhoz nem értők fognak határozni. A másik ellenvetése az orvosokra vonatkozik. A mi az első ellenvetést illeti, én azt nagyon ismerem; hisz mérnök vagyok és így ismerem szaktársaim ebbeli nézeteit. Méltóztassék a t. ház nekem megengedni, hogy ezzel a szakértői kérdéssel röviden foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Mindig azt tapasztaltam, hogy az igazi szakértő, a ki szakmáját alaposan ismeri, szakbeli kutatásainak eredményét minden józanesztí laikussal meg tudja értetni. A ki erre nem képes, az előttem nem is szakértő. (Élénk helyeslés jobb felöl.) így fogván fel a kérdést, hogy lássak én ebben alárendeltséget, és hogy higyjem én azt, hogy a kerületi előljáró fogja szakkérdésekben dirigálni a mérnököt és az orvost? Ha ezek szakértők a maguk szakmájában, akkor ennek az ellenkezője fog előállani, s ők lesznek folyton abban a helyzetben, hogy a ke