Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
310 ^ r o*"*!?** fiiéi 1898. november 4-én, txombiiton. raiban nagyobb önkormányzati életműködést legyen képes előidézni. Á másik, t. képviselőház, a mit már Polónyi Géza t, képviselőtársam is említett és a mire Mezei Mór t. képviselő úr is reflektált, abban áll, hogy az önkormányzati élet megköveteli azt, hogy maga állíthassa élére azon egyéniséget, a kiben ő a saját irányát, a saját gondolkodásmódját, a saját működését megtestesítve látja. Hiszen ne méltóztassék azt hinni, hogy mi ez időszaki választásnak kizárólag valamely régi alkotmányos jognak tiszteletben tartása miatt vagyunk barátai és hívei. Ennek igen fontos közigazgatási és önkormányzati ratioja van, a melyet, ha háttérbe szorítunk, magának a közigazgatásnak érdekeit csorbítjuk és károsítjuk meg. Mi, t. ház, itten a közigazgatásnak az érdeke? Az, hogy necsak maguk azok a hatósági szervek legyenek a közügynek és a közérdekeknek szolgái és előmozdítói, hanem maguk a választópolgárok, maguk a kerület lakosai hívassanak oda a köztevékenységhez, vonassanak be a közös munkálkodásba, a kerület ügyei iránti érdeklődésbe. Ez mind nem lehetséges, ha nem teremtünk egy oly pártmozgalmat a kerületben, a melyben különböző irányok szállnak síkra egymás ellen, harczolnak egymással, törekedve mindegyik arra, hogy a többieket legyőzve, azon irányt juttassa uralomra, a melyet ő reprezentál, hogy a midőn látja az egyik párt, hogy a haladás talán nagyon erős, nagyon intensiv, ezt mérsékelje a másik párt. Ha azt találja, hogy visszaesés, tespedés állott be, ismét a haladást nagyobb mértékben előmozdítani iparkodjék. Ezen törekvéseket látjuk az önkormányzati életben. Legyen ott pártélet, párthullámzás. . . . Madarász József: És élet! Holló Lajos : . . . a melyet az egészséges fejlődés megkövetel. Ezen élet megköveteli azt, hogy azon egyéniség, a ki ezen mozgalom élén áll, odaültethető legyen az elöljárói székbe, élére legyen állítható azon köztevékenységnek, a mely napról-napra megvalósítja azt az irányzatot, a melyet a pártmozgalom kifejtett és zászlajára tűzött. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Lehetséges és kívánatos, — egyénileg, megvallom, magam is azon nézetet vallom és ezt ki is nyilatkoztattam más téren, — hogy a szakállasok választás útján élethossziglan töltessenek be, de azoknak, a kik élén állanak az önkormányzati életnek, a kerület elöljáróinak és a városok polgármestereinek időről-időre ki kell fejezniük azon áramlatot, mely diadalra jutott. Ezeknek kell, hogy győzzenek vagy bukjanak a maguk pártjával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E nélkül lehet az önkormányzati életnek álarczát és külvázáí fentartani, de valódi önkormányzati életet megteremteni nem lehet. Nem valami nagy illúzió ez, nem vesszőparipa, hanem az élet eleven szüksége, mely nélkül meg fogjuk ölni a köztevékenységben a polgárok közreműködését és épen azt idézzük elő, a mitől Mezei Mór t. képviselőtársam fél, és a mi meg van ma is, hogy sokszor nem is önzetlen egyéniségek ránehezednek befolyásukkal az egyes kerületekre 8 összeállnak, összeverődnek a hatalmasok klikkekbe, a melyeknek hatalmát megtörni, szétválasztani a lehetetlenségek közé tartozik, mert ezek dirigálják állandóan a város közéletét. Ámde ebbe valódi önkormányzati életnek ere és életműködése belevezetve nincs. Ennek következtében én is azt hiszem, hogy ha helyes is, hogy e törvényjavaslatban az elöljáróságok életerősen legyenek szervezve, és a választmány kerületenként legyen megalkotva, mindazáltal a törvényjavaslatban lefektetett elvek nem elégségesek és azok kiegészítést, változtatást igényelnek, különösen oly irányban, hogy a hatósági szervezet tagoltassék a szakmüködés szerint, az Önkormányzat elevensége pedig megadassák az által, hogy a kerületi választmányoknak nagyobb hatáskört engedjünk, és hogy maguk a kerület polgárai válaszszák az elöljárókat, és pedig periodikusan minél rövidebb időközökben. Ez által fogjuk a főváros önkormányzati életét és közigazgatási szervezetét javítani. A mi a javaslatban foglaltatik, az mindenesetre teljes jóakarattal a közügyek iránt van tervezve, fog is az javulást előidézni véleményem szerint, de nem éri el a czélt, melyet a főváros szervezeténél el kell érni. Épen azért a magam részéről csak általánosságban tartom elfogadhatónak a törvényjavaslatot, fentartva magunknak a részleteknél módosításaink előterjesztését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A belügyminister úr kíván szólni. Hieronymi Károly belügyminister: T. képviselőház! Örömmel konstatálom, hogy felszólalt t. képviselőtársaim közül mindnyájan a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják. Igaz, hogy Polónyi Géza t. képviselő úr a törvényjavaslat harmadszori megszavazását két feltételhez kötötte; tény az is, hogy Holló Lajos t. képviselő úr kifogásaiban, melyeket a törvényjavaslat ellen tett, sokkal messzebb megy, mint Polónyi Géza képviselő úr; de én ezt annak tulajdonítom, és azt hiszem, felszólalásom fonalán ki is fogom mutatni, hogy ö kevésbbé ismeri a főváros szervezetét, mint Polónyi Géza kép viselő úr, és hogy kevesebbet foglalkozott e törvényjavaslat szellemével, holott Polónyi Géza képviselő úr annak előzetes tárgyalásaiban is részt vett és úgyszólva e törvényjavaslat születésénél assistált.
