Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-241
241. országos flléa 1898. november i én, szombaton. 307 seggel biró valóságos tisztviselők, semmi egyéb, mint a fővárosi körökbén is rég érzett óhaj teljesítése, melytől föltétlenül a fővárosi közigazgatás javulását várom. Elfogadom e javaslatot daczára annak, hogy a kerületi elöljárókra és orvosokra élethossziglani választást állapít meg. Azt mondtam, daczára annak, mert ha általában a megyei administratióra nézve a tisztviselők kinevezését helyeslem, részemről egyá/talán nem ijedtem volna meg attól, hogy ez általánosságban helyesnek ismert elvet a törvényjavaslat kiterjesztette volna a fővárosra is. De ha már e javaslat, számolva talán azzal, hogy a közvélemény e tekintetben nincs eléggé előkészítve és kiméivé talán inkább előítéleteinket, a városi vagy tán csak a fővárosi administratióban nem akár a kinevezés elvére áttérni: akkor is kétségtelenül nagy haladást látok abban, a mi Po lónyi képviselő ár szerint sarkalatos hiba volna, hogy t. i. az időnkinti választásokról legalább az életfogytiglani választásra térjünk át. 0 arra hivatkozott, hogy a fővárosi életben a klikkrendszer fészkelte meg magát. Én erről nem disputálok vele. Hanem annyi bizonyos, és ezt hosszú tapasztalatból tudom, hogy ha vannak a fővárosban klikkek, a melyek összetartanak, azoknak összeverődését és egyöítmaradását semmi sem mozdítja elő annyira, mint épen a gyakori időszaki választások. És ha valamelyik klikk a fővárosban szétzüllött, ez akkor történt, midőn választási kudarczot vallott. Ha tehát klikkrendszer szempontjából vizsgáljak a kérdést, akkor is előny, ha a választások ritkábbak lesznek. De ettől eltekintve, a tisztviselők választásának sarkalatos hibája az, hogy a megválasztott tisztviselőt függésben 'tartják választóitól, függésben azoktól, a kiknek ügyeiben hivatva van intézkedni. És ha áttérve az élethossziglani választásra, legalább annyit érünk el, hogy e folytonos függés helyébe most már a megválasztott tisztviselőnek csak háladatossági kötelességei fognak lépni: ez is oly mnras, mely javára fog válni a közigazgatásnak. Másik kifogása Polónyi képviselő úrnak a felebbezési fórumra vonatkozik. 0 az autonómia megsértését látja abban, ha a törvényjavaslat illető intézkedése úgy értelmeztetik, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlésének illetékessége a fel eb bez esek re nézve rűegszúntettetik. Ez a törvényben nincs beun. És én ebben a javaslat hiányát látom. Még szívesebben elfogadtam volna, ha expressis verbis kimondaná, hogy ezentúl a közgyűlés nem lesz felebbezési fórum oly ügyekben, melyekben első fórum a kerületi elöljáróság. A közigazgatás érdekében volna ez azért,, mert egyáltalában nem válik előnyére, a közigazgatásnak, ha a felebbezési fórumok mód nélkül megszaporíttatnak. Már pedig ha a tanácstól a közgyűléshez, innen meg a ministerhez megy a felebbezés, akkor négy fórum intézkedik közigazgatási ügyekben.' Ez magában véve hátrányára válik a közigazgatásnak. De különben is, tapasztalatból mondhatom, hogy mint felebbezési fórum, oly ügyekben, hol egyesek sérelmének orvoslásáról van szó, a törvényhatóság közgyűlése a lehető legalkalmatlanabb fórum. Akárhányszor ültem ott magam, midőn a közgyűlés ily felebbezéseket tárgyalt és elintézett a nélkül, hogy a közgyűlés legnagyobb része, egy két ember kivételével, tudta volna, miről van szó. (Egy hang a szélsőbalon: Akár csak az országgyűlésen.) Kérem, ez tény! Először is a forúin sok, másodszor a fórum a lehető legrosszabbul van megválasztva; de az autonómia sérelmét ebben a kérdésben egyáltalában nem látom, mert hogy a tanács határoz-e, mint felebbezési fórum, vagy a közgyűlés, miután mindkettő törvényhatósági közeg, az autonómia kérdésére nem tartozik. Nem is oly kérdésekről lehet azokban szó, melyek a törvényhatóság autonómiáját -érintik, hanem tisztán oly kérdésekről, melyekben a közigazgatási hatóság intézkedik egyesek ügyeiben. De ez a felebbezési kérdés nem is tartozik az általános vitára, hanem tisztán a részletes vitára, valamint sok egyéb, a mit Polónyi t. képviselő úr ez alkalommal elmondott. Nem tartozik azonban sem az általános, sem a részletes vitára, mert a jelen fcörvénynyel egyáltalán nincs semmi kapcsolatban, az, a mit beszédének fuszerekép íelhozotfc, és a mi a Lipótváros területi beosztását illeti. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve igen sajnosán tapasztalom azt, hogy Polónyi t. képviselőtársam, és különösen, hogy ő ezen kérdésnek historicumát nem ismeri. T. i. eredetileg nem arról volt szó és nem a Lipótváros lármázott, hogy a Lipótváros daraboltassék szét, hanem a kérdés az volt, hogy a közigazgatási költségek csökkentése érdekében a kerületek száma apasztassék, mert nem épen szükséges, hogy Budapest főváros — csak közigazgatási kerületről van szó, nem pedig politikai választó kerületről — 10 kerületre legyen beosztva; a közigazgatás érdeke ezt nem kívánja; lehetne a közigazgatás érdekeit teljesen ellátni kevesebb költséggel. A tanács terve az volt, ez volt az első idea, hogy a IV. kerület, a Belváros fentartására, melynek úgy tudom, Polónyi képviselő úr egyik primipilus képviselője, nincs semmi szükség, hogy azt ketté kell vágni és a jelenlegi hatvani utczából és az eskütéri hid felé tervezett útvonal által határolva, az egyik fele csatoltassék a IX. kerülethez, a másik fele egyesíttessék az V. kerülettel, a Lipótvárossal. Várady Károly*. Igen geniális terv! 3S*