Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

308 241. orizágoí ülés 1898. november 4-én, seombaton. Mezei Mór: Bocsánatot kérek, nem az én tervem; ez volt a tanács terve, czélja pedig az volt, hogy egy kerülettel kevesebb legyen, s az administratio igényeinek elég tétessék a nélkül, hogy felesleges költségek tétessenek. De ez a terv elejtetett. Miért? Nem a magam szavait mon­dom, hanem azokat a nyilatkozatokat, melyek a tanács körében történtek, — nem tudom, meg­ijesztették-e, vagy megijedt, — a terv azért lett elejtve, mert a IV. kerület szokott lármázni és ennek lármájától féltek. (Mozgás a hal- és szélső baloldalon.) Az V. kerület partieularismusa a főváros­nak eddig igeu kevés bajt okozott; a kik a főváros ügyeit és történetét ismerik, tudják, hogy minden esetre nem több bajt, mint más kerületek, hanem azzal a ténynyel csakugyan számolni kell, hogy minden egyes kerületet, s ennélfogva a Lipótvárost is a főváros ügyei körűi bizonyos beleszólási jog megilleti, hogy az a beleszólási jog nem lehet sem egyes kerületek, sem egyes primipilusok pirvilegiuma, hanem megilleti min­den egyes kerületet abban a mértékben, a mely­ben lakosságának értelmiségénél és súlyánál fogva arra igényt tarthat. A mi ezt a lipótvárosi kérdést illeti, a magam részéről nem teszek rá megjegyzést, ha­nem Budapest főváros választott polgármesteré­nek nyilatkozatát mondom el egyszerűen. Nyilat­kozata ez: 0 ezt a tervet nem pártolja, mert a közigazgatás érdeke az ő meggyőződése szerint ezt nem kívánja, de nem azért, mert valamely kerületnek nem tetszik. Én azt hiszem^ ez a leghelyesebb álláspont, melyet a magam részéről is elfogadok.| Lesz-e új kerűletbeosztás, vagy sem, nem tudom. Ha lesz, szívesen hozzájárulok, de e tekintetben egyáltalában nem lehetnek irányadók egyes kerületek tetszése és kívánságai, hanem irányadó lehet csak az, a mit a főváros admi­nistratiojának érdeke kíván. A törvényjavaslatot különben általánosság­ban elfogadom. (Helyeslés.) Bernáth Dezső, jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Felszólalásomban mindenek előtt előttem szólott t. képviselőtársam egy megjegyzésére vagyok bátor reflektálni, t. i. arra, a melynél fogya ő kétségbe vonja, hogy a kerületi elöljáróktól a fölebbezés a közgyűlés­hez mehessen. Én azt hiszem, hogy ezen fel­szólalás után okvetlenül szükséges lesz a kor­mány részéről határozottan tisztázni a kérdést, mert a törvényjavaslat, a mint szövegezve van, fentartja az 1872-ik törvényczikk 58. és 82. sza­kaszait, a melyek világosan megmondják, hogy a kerületi elöljáróságoktól első sorban a tanács­hoz, a tanácstól pedig a közgyűléshez történ­hetik a felebbezés. Mindaddig tehát, mig ezen szakaszok megváltoztatva nem lesznek, az én törvénymagyarázatom szerint nem fog annak a lehetősége bekövetkezni, hogy a kerületi elöljáróságoktól a közgyűléshez való fölebbezés ki legyen zárva, hanem oda fog az fölterjesz­tetni a törvény értelmében. Ne féljen attól t. képviselőtársam, hogy egyes közigazgatási kérdések, pl. építkezési ügyek a törvényhatósági bizottsághoz mennek. Maga az 1872-ki törvényczikk kiveszi ezeket és ezek mennek a ministerhez; azonban azok, a melyek önkormányzati kérdések, igen helye­sen, mennek a törvény értelmében a törvény­hatósági bizottsághoz. Én tehát óhajtom, hogy ezen kérdések a kormány nyilatkozatával tisztáztassanak; mert ahhoz, a mit előttem szólott t. képviselőtársam kifejezett, a magam részéről hozzá nem járul­hatok. A mi ezek után röviden magát a javasla­tot illeti, csak tartózkodóan szólok hozzá, és csak néhány megjegyzésre szorítkozom, mert magával a főváros szervezetével alaposan isme­retes nem vagyok, de a hatóságok szervezeté­nek kérdését érinthetem, magánál a hatósági szervezet jellegénél fogva, a melyet szerencsé­sen megoldottnak nem találok. Kiemelem, hogy részemről is sok előnyt és haladást látok ezen javaslatban az eddigi állapottal szemben, melyek következtében részemről is elfogadhatónak tar­tom, de oly sok hiányt is, melyet vagy ezen javaslatban magában, vagy a későbbi intézke­désekben okvetlenül szükséges lesz orvosolni. Hiánya a hatósági szervezetnek, hogy decentra­lizálva a nagy közigazgatási teendőket, azokat az egyes kerületekben egy kézben: az elöljáró kezében összpontosítja, midőn a javaslat 4. sza­kaszában az van mondva, hogy : »a kerületi elöl­járóság hatáskörébe tartozó összes ügyek inté­zője maga a kerületi előljáró.« Méltóztatik tudni, hogy ezen törvényjavaslat a tanügy, szegényügy, közegészségügy, építkezési ügy, vásárügy, köz­világítási ügy terén és más minden téren egész tömegét és légióját állapítja meg a közigazga­tási teendőknek, melyek mind egy kézbe, az előljáró kezébe és hatásköre alá vonatnak. Ámde az tiszta lehetetlenség, hogy egy fő, akármilyen képzett legyen is, ezen ágak valamennyijét fele­lősség mellett szakértelemmel ellátni képes le­gyen. Ebből az következnék, a mi eddig is megtörtént és baja volt a közigazgatásnak úgy a fővárosban mint mindenütt másutt is, hogy t. i. valakinek névleges felelőssége mellett névtelen egyének intézkednek, a kik kibújnak a felelős­ség alól, a kik annak hátrányát nem érzik, de ide van tolva azon személy, a ki az ügyek léte­zéséről a legtöbb esetben tudomással sem bir. Ez a felelősségnek névleges és fictivvé tétele, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom