Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-241

306 -*'• w«átf*í ttiés 18í)8. november 4 én, szombaton választmány elnökét önmaga válaszsza. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Fel kellene még említenem részletesen, hogy a törvényjavaslat életbelépésére vonatkozó intézkedések nézetem szerint már túlhaladottak, s túlhaladott a minister urnak, bár megvallom, nemes intentiója is, hogy a törvényjavaslat már a legközelebbi január 1-ével életbe legyen léptetve. A míg ezen javaslatból törvény lesz, a mig a főváros törvényhatósága a megfelelő szabályrendeleteket megalkotja, s a mig azok helybenhagyatnak: engedjen meg nekem a minister úr, hogy én, a ki a főváros életét nagyon jól ismerem, azt mondjam, hogy akkorra január 1-je már régen el fog múlni. De nem is lehetÍ égés ilyen rohamos intézkedésekkel a fővárost kényszerzubbonyba helyezni, hogy ilyen hanyathomlok való intézkedéssel ne feleljünk meg a ezélnak, a közigazgatás javításának. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még csak egyet, t. ház, hogy befejezzem. És ez az, hogy ezen törvényjavaslat költség szempontjából rendkívül súlyos terheket ró a fővárosra. Ismerem azt az elvet, hogy a terhek közt első "sorban a közigazgatás érdekei követelik a legtöbbet, magam is óhajtom, hogy az ország minden polgára és első sorban a főváros polgárai hozzák meg a tőlük telhető áldozatokat, azt, a mit az ország tőlük várhat, hogy a főváros közigazgatása példaadó legyen a közigazgatás terén. De nem szabad elfelejteni, hogy a főváros átmeneti korszakot él, midőn az összes átalakulások, terhek egy generatió vállain nyugosznak, midőn a közegészség, a szépészet, a közlekedés érdekei rendkívül számbaveendő áldozatokat követelnek. Meg fogja hozni a főváros, tudom, ezen áldozatokat, daczára a költségvetési előirányzat mostoha voltának, meg fogja hozni azt az áldozatot, hogy saját ;,dózási képességének emelésével és egyúttal pótadójának felemelésével ezen institutiót is életbe léptesse. Azonban mégis kérném a minister urat annak figyelembevételére, hogy a mostoha viszonyokkal szemben túlságos terhekkel ne rójjak meg a fővárost. Nemcsak a magam nevében mondom ezt, hanem az illetékes férfiak véleményét tolmácsolom. A javaslatnak elvileg helyes intézkedése, hogy kerületenként új adóhivatalok szerveztessenek, helyes annyival is inkább, mert a közigazgatás mintaállamában, Angliában kázrólházra járnak az adót beszedni, és ha eddig menne a minister úr, azt szívesen látnám; mondom, elvileg helyes ez az intézkedés, csakhogy az adóhivataloknak kerületenként való felállítása rendkívül súlyos terhet róna ez idő szerint a fővárosra. Kérdem a minister urat, nem volna e szives beleegyezni abba, hogy a főváros a maga hatáskörében állapítsa meg, hogy ezen kerületi íidóhivatalokat mikor állítja fel? Mert a dolog úgy áll, hogy ez idő szerint a fővárosnak öt decentralizált adóhivatala van és ezek meglehetősen megtelelnek a ezélnak s bármennyire helyesnek tartom prineipialiter azt, hogy az adózó polgárokra az adókifizetés könnyebben hozzáférhetővé tétessék: a kerületenként deceatralizált adóhivatalok a gyakorlatban nem érik el czéljukat azért, mert a főváros társadalmi rétegeinek legnagyobb coutingense a kereskedő és iparos osztály s a másik coutingense a vagyonos osztály. A kereskedő és iparos rendesen másutt lakik, mint a hol az üzlete van és ezek két helyen volnának aztán kénytelenek adót fizetni. S az, a kinek az a boldogság jutott osztályrészül, hogy több kerületben van vagyona, akár hogy decentralizáljuk is a dolgot, mégis abban a helyzetben lesz, hogy 3—4 kerületben fogja adóját kifizetni. Az adóhivataloknak kerületenként való organisatiója tehát azon óriási költséggel szemben, a melv ez által a fővárosra háramlik, a megfelelő gyakorlati eredményeket felmutatni nem fogja. Nem állítom azt, hogy elvileg ez az intézkedés helytelen volna, csak azt akarom, hogy a főváros autonomikus jogkörébe utaltassék, hogy az mikor lépjen életbe? Ez fontos a főváros költségvetésének szempontjából is, hogy a legközelebbi jövőben meg ne érjük, hogy Budapest főváros, annyi milliónak ura és tulajdonosa, Flórencz város példájára csődbe jusson és a minister úr legyen a tömeggondnok. T. ház! A magam részéről elmondottam azokat, — nem ugyan mind, de jó részét, —a miket elmondani kellett. Elmondottam azon feltevésben, hogy a t. minister urat és a t. házat meggyőztem arról, hogy a czél, a mely bennünket vezet: a helyes organisatiónak életbeléptetése, és a mennyiben tőlünk telik, ezen törvényjavaslatnak a javítása, nem pedig életbeléptetésének megakadályozása. Ismétlem, hogy ha azon két elvi kérdés, a melyekben nézetünk eltér a törvényjavaslat álláspontjától, figyelembe nem vétetnék, akkor a harmadik olvasásnál elvi okokból a javaslat ellen szavazunk. Egyébként kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot általánosságb an a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Schóber Ernő jegyző: Mezei Mór! Mezei Mór: T. ház! A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom; elfogadom, mert a mi benne a leglényegesebb, t. i. a fővárosi administratio decentralizálása és az administrativ teendőknek oly közegekre ruházása, melyek nem dignitariusok, hanem qualifikáezioval és felelős-