Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-236

194 236. országos Blés 1893. október ll-én, szerdán. létezni fog és valódi alkotmányosság lesz a Lajtán túl életbe léptetve, de az én felfogásom szerint abból, hogy ő Felsége többi országainak és tartományainak is adott alkotmányt, nem az következik, hogy többé mi magunk nem intézkedhetünk a mi ügyeinkre nézve, hanem csak az következik, hogy ő Felsége többé ezen ügyekben azon tartományokra nézve sem intézkedhetik absolut hatalommal, hanem ezeket is meg kell kérdeznie, és époly alkotmányosan kell kormányoznia ott, mint kellene nálunk! Tehát az ellen van észrevételem, hogy ezen, a többi népeknek adott alkotmány lehetetlenné tegye, hogy ügyeink fölött királyunkkal úgy intézkedhessünk, mint tettük eddig«. Ez volt Tisza Kálmán képviselő úr akkori felszólalása. Akkor Deák Ferencz hazánk bölcse megfelelt rá és magyarázatát adta annak is, hogy miért van idézőjelek között a törvénynek az a része, a melyből most oly nagy tőkét akarnak kovácsolni azok, kik alkotmányunk ezen j'elenlegi alakulatában még azon kis arányban biztosított függetlenséget is megtámadják. Azt mondja Deák, miután— megjegyzendő — Jókai Mór hasonló interpellatíot intézett, és azt még azzal is kiegészítette, hogy mi íog történni, mert még megcsináljuk e törvényt, ha Ausztria nem kezdi meg velünk az érintkezést, de nem megállapodás megkötését, vagy szerzőpés megkötését, a mi teljesen ki van zárva: »A mi egyébiránt az ezen szakaszra tett észrevételt illeti, megjegyzem, hogy e szakasz körülbelül nem egyéb, mint históriai enarratio. Ezt mondja tudniillik ezen szakasz: »Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintett viszonyokra vonatkoznak, a magyar országgyűlés és magyar király közegyetértéssel intézkedtek, s ez intézkedések megállapításánál más ország befolyással nem birt, mert a magyar király, mint áz uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, ezen országoknak érdekeiről és teendőiről absolut hatalommal rendelkezett*. Ez factum, és mint olyan van itt elősorolva. Sőt ez fölíratainkban is ismételve ki van mondva : minket pedig fölírataink tartalma meglehetősen köt, s tartalmukon túl nem mehetünk. Egyébként pedig szeretném tudni, mi kifogás lehetne a factumok elmondása ellen? Ezután azt mondja e szakasz: »Most azonban a legmagasabb trónbeszéd szerint lényegesen változott a helyzet azáltal, hogy ő Felsége alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is; azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti s azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti*. Ez ismét enarratioja annak, mi szórólszóra a trónbeszédben foglaltatik; s azok, kik e javaslatot velünk együtt kidolgozták, tudhatják, hogy e szavakat tisztán, változtatás nélkül a trónbeszédből írtuk ki. »Kijelentette jelen országgyűlésünk is a válaszföííratban, hogy ezt figyelembe veendi«. Ez is factum, mert az országgyűlés ezt kijelentette. Ha tehát a megtörtént dolgokat a fölíratokból, a trónbeszédből, úgyszólván szórói-szóra kiírjuk, ez ellen kifogást tenni alig lehet«. Megjegyzem, hogy azon következtetésekből, a melyeket most ezen idézőjel közt levő szavakhoz hozzáfűznek, Deák Ferencz egy árva szót sem erősített meg, hanem azokra egyszerűen, mint a trónbeszédből és a feliratból kiírt szavakra hivatkozott. Megjegyzem azt is, hogy Tisza Kálmán képviselő úr erre nézve ismételem kérdést intézett és báró Eötvös Józsefnek szavaira reflektálva ezeket mondja (olvassa): »Azon meggyőződésben vagyok, hogy ha Magyarország eddig királyával intézkedhetett ezen dolgokban önálló lag, ezentúl pedig nem fog intézkedhetni, már szűkebbre vannak jogai szorítva«. Erre Deák, Ferencz még pedig ismét Jókai Mórnak felelve, ezzel válaszol (olvassa): »Azt kérdi t. tagtársam : mi történik akkor, ha ezt az osztrákok el nem fogadják? Azt mondhatom rá, hogy miután mi ezen feltételeket kitűztük, ha az osztrákok ezeket el nem fogadják, körülbelül az fogna történni, a mi az előttem szóló és társai politikája szerint mindenesetre megtol tennék, hogy ha tudniillik az ország okvetlenül a mellett marad, hogy a változtatásokat, a közösügyekre tett javaslatokat ezen feltételekhez köti, ezen feltételek pedig nem teljesülnek, marad az ország az eddigi alkotmányos állása mellett. Miután azok lehetetlenné teszik a változtatásokat, semmivel sem történik se több se kevesebb, mint a mit a t. képviselő úr politikája okvetlen maga után húzna. Itt még az a lehetség is fenforog, hogy ha a feltóteleket elfogadják, biztosabb lábon állunk; de az előttem szóló tagtársam politikája szerint semmi esetre ?eni állunk biztosabban. Azaz a negatio politikája hatalmunkban marad akkor, ha a feltételek el nem fogadtatnának. Ha tehát ő Felsége, vagy az osztrák tartományok azt mondják, hogy nem akarnak ily közösséget, ily ministeriumot és nem tudunk megegyezni: akkor igen szépen mindketten egy téren leszünk, a negatio terén; csakhogy a negatio terére addig nem szeretek menni, míg az affirmatio terén kis reményem van, hogy hasonló biztossággal jobb eredménye ket vívhatok ki«. Mi következik ebből. t. ház? (Halljuk! Halljuk!) Ebből kettő következik. Először az, hogy maga, ezen műnek egyik legfőbb megalkotója, * Deák Ferencz, éhez a mondathoz azokat a nagy consequentiákat nem fűzte; másodszor pedig az, hogy Ausztiiát, mint a t. túloldal most akarja, nagyobb jogokkal fel-