Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
Í84 235. orszägos ülés 1898. október 10-én, kedden. sio után erről a kérdésről: (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »Szeptember 11. Azokban a szavakban, melyekkel a király a hatóságnak, a népnek és a különböző vallású papságnak válaszolt, egyrészt fölcsendült a bizalom a hűséges magyar alattvalók iránt, de másrészt kiérzett belőlük az aggodalom is, melyet a koronás király az utolsó napok nemzetiségi mozgalmai nyomán táplál. Pável püspökkel szemben, a kinek ügyében a vizsgálat nincs befejezve, a király még tartózkodott az erősebb kritikától s bölcs mérséklettel nyilatkozott, de Metianu püspöknek adott válaszában már olyan félre nem érthető módon beszélt, hogy az izgatók többé nem lehetnek kétségben az iránt, minő szemekkel nézi üzelmeiket a király. A kulisszák mögött ugyan azt akarják elhitetni, hogy a király nekik elégtételt szolgáltatott, sőt Pável püspök híveinek körében épenséggel úgy nyilatkozott, hogy a eercle alkalmával a király erős szavakkal ítélte el az ellene folytatott hajszát, de a kulisszák mögött folyó beszélgetéseknek ellene mond az a konsternáció, mely az oláhok között tapasztalható s mely kifejezést is nyert abban a körülményben, hogy a miniszterelnök elé járult küldöttségből az oláh lelkészek tüntető szándékkal távol maradtak,« (Félkiáltások bal felöl: Melyik lap?) Azt majd utoljára leszek bátor megemlíteni. (Derültség) Czélom csak az lehet, hogy objective méltóztassék e kérdést megítélni. »Azok a szavak, a melyeket ma a király Borossebesen mondott: nem lepnek meg senkit, sem itt a hazában, sem a külföldön. Előre várható volt, hogy királyunk a nemzetiségi kérdés dolgában nyilatkozni, helyesebben ítélkezni fog. Sokkal jobban élére vannak már állítva az állapotok, mintsem hogy a felség kritika nélkül térhetne fölöttük napirendre. Azonfelül pedig a mi kormányunk, a mely a királyi Ítélet megformálásában nem jelentéktelen tényező : annyira apathiába nem sülyedt még sem, hogy ne igyekezzék az általa félt kérdéssel szembeállítani a koronás főt. Bizonyos igaz, hogy e királyi tekintély ma is grandiózusán nyilatkozott meg, és hogy a haza ellenségei meggyőződhettek felséges urunk alkotmányszeretetéről és arról a szigorúságról, a meíylyel a magyar állam jogait épségben tartani és megtartani akarja; de hisz ebben előbb sem volt kétség és habár ennek újból való megerősítése jól esik, de a fenforgó nemzetiségi ügyeket mégsem intézi el. Azok ezutánra is fenn vannak tartva a magyar kormányzatnak, illetve a magyar államnak.« Továbbá más helyen azt mondja a lap Pável püspöknek egy állítólagos megjegyzésére: »Pável szavaira itt csak azt jegyezzük meg: Gusztus dolga, kinek mi szolgál elégtételül, kivált, mikor az Illető nem elégtételt várhat, hanem csak azt, hogy vele szemben is eleget tegyen kötelességének a magyar állam, a magyar kormány.* (Felkiáltások bal felöl: Melyik lap mondta ezeket ?) Az elsőt Ábrányi Kornél t. képviselőtársam lapja, a másikat Horváth Gyula t. képviselőtársam lapja mondta. (Zajos derültség és taps jobb fel'ól.) »Ezuttal a helytelenitő akcentusok egész sora súlyosodik reá a görög-katholikus és óhitű román egyház papsága mögött a trón közelébe jutott izgatókra s a királyi válasz ez élét nem enyhítheté meg az a demonstratíve hazafias hang sem, melyen Pável Mihály püspök ez alkalommal a »magyar királyi felséghez« mint magyar főpap szólt. »Élesebben a korona, mely a napi események hullámzásainak magasan fölötte áll és a fejlő, enyésző jelenségekkel szemközt az ezer éves állameszme állandóságát képviseli, nem nyilatkozhatik. De az a mérték, a meddig ő Felsége a souverain semlegesség köréből kilépett, egy uralkodói elhatározás politikai eseményét jelenti, melynek végrehajtása a felelős tanácsadókat obligátja cselekvésre. (Derültség jobb felöl.) Ez sem a mi lapunk. Ezt a »Budapesti Hirlap« mondja. (Derültség jobb fdől.) »Orömmel konstatálhatjuk, hogy a?ok a válaszok, miket a király tegnap a róni. katholikus klérushoz, Aradmegye és Arad város közönségéhez, de főkép azok, a miket a Pável püspök által vezetett görög-katholikusokhoz és a Metianu püspök által vezetett görög-keleti románokhoz intézett: a magyar hazafias közvélemény őszinte megelégedésére és nagy megnyugtatására szolgálhatnak. A kárhozatos nemzetiségi törekvéseket, a nép félrevezetésére irányuló ártalmas izgatásokat kemény szavakkal, minden félreértés, vagy félremagyarázást kizáró világossággal ítéli el. Megköveteli a nemzetiségektől a magyar alkotmány és magyar törvények feltétlen tisztelését s kijelenti, hogy csak ily módon érhetik el valódi érdekeik és jólétök biztosítását és fejlődését. És míg egyrészről elvárja a két román egyház férfiaitól, hogy híveiket az igazi hazafias kötelességek teljesítésére oktassák, másrészről arra inti Aradmegye és Arad város közönségét, hogy a lakosságot minden irányú izgatástól óvja meg. íme, a nemzetiségek meghallották most a király szavait. Most már tudják, hogy mikép vélekedik Magyarország uralkodója azokról a