Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

236. országos ülés 189S. október 10-én, kedden. 185 törekvésekről, miknek hősei nem átallották több­ször a királyra is hivatkozni. Őszintén örvendünk a király borossebesi nyilatkozatainak, mert ezek sok kétséget elosz­latnak, sok bizonytalanságot megszűntetnek s meggyőznek mindenkit arról, hogy a király szívén hordja a magyar állam érdekeit s az ő támogatására nem számíthat semmiféle küzde­lem, avagy törekvés, ha az az állam tekintélye vagy az alkotmány ellen irányúi.« (Derültség jobb felöl.) Ezt az »Egyetértés« mondja. (Derültség jobb felöl.) Ez volt, t. ház, az első és általános im­pressió a sajtóban. Egy lap — és az igazság érdekében konstatálnom kell — Horváth Gyula t. kép­viselő ár lapja, mindjárt az első napon objiciálta a »nemzetiség« kifejezést, azt helyte­lennek tartotta, s következetesen ezt az állás­pontot foglalta el ; más tekintetben azonban azo­kat a rém visszaeséseket és bajokat, a miknek itt kifejezést adtak, ő sem látta. Horváth Gyula: Kőszegen igen! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. ház! Itt nem személyek­kel foglalkozunk. Hiszen nem az volt a czélom, hogy velők szemben, a kik véletlenül képviselő­társaim, játszam ki e dolgot, hanem Horánszky Nándor képviselő úr azon argumentátiójával szemben, hogy ily dolgok az első impressió sze­rint ítéíendők meg. (Derültség a jobboldalon.) Rámutattam, t. ház, hogy mi volt az első hamisítatlan impressió, a melybe még nem ve­gyült bele a párttaktika. (Zajos helyeslés a jobb­oldalon.) A t. képviselő úr bocsásson meg, de én akkor, a midőn ily előzmények után hozták fel ezeket az aggályokat, azt mondhatom csak: ne tréfáljanak! (Derültség, hosszantartó zajos he­lyeslés, meg'megújuló taps és éljenzés a jobb­oldalon.) Elnöki Horváth Gyula képviselő úr sze­mélyes kérdésben kíván szólani. Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) Nem a t. ministerelnök úr beszédének a sajtóra vonatkozó tétele indít arra, hogy a t. háztól szót kérjek ; egészen más. Mellesleg megjegyzem, hogy a t. ministerelnök úr mél­tányos s igazságos volt, midőn felhozta azt, hogy az én főszerkesztésem alatt megjelenő lap a borossebesi királyi nyilatkozat ellen, mely ellen én itt kifogást tettem, kifogást nem tett. Súlyosabb vádak azok, — a t. minister­elnök úr meg fogja engedni, — a mik az 1867-iki kiegyezésre vonatkoznak. Ezek a kő­szegi királyi válaszokban foglaltattak, és én fel­szólalásomban ezek ellen szóltam. Hanem ettől eltekintve, itt a házban múltkori beszédem alkal­KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. mával egy ő Felsége személyével kapcsolatba hozható nyilatkozat történt általam. (Halljuk! Halljuk !) Erre vonatkozólag, t. képviselőház, miután több oldalról lettem felszólítva arra, hogy ma­gyarázatot adjak, kijelentem, hogy én magyará­zatok adásának szükségét egyáltalában nem lát­tam, és pedig azon okból, a mely okot újból egészen méltányosan, igazságosan s helyesen a t. minister­elnök úr is kifejezett. E szempontból most szük­ségesnek tartom, hogy minden kétség ez iránt megszűnjék. Nem itt e házban, mert itt a jó­akarat megvolt, a melyet kölcsönösen egymás­sal szemben megtagadni nem lehet; itt e ház­ban senki e tekintetben tévedésbe nem ejthető. Mert valamint én e ház minden egyes tag­járól, üljön a háznak bármely oldalán, felteszem azt, hogy az immunitás köpönyege alá nem búvik azért, hogy ő Felsége személye e llen, kit e házban mindnyájan egyformán tisztelünk, merényletet kövessen el, annyi méltányosságot t. képviselőtársaimról is felteszek, hogy engem erre hajlandónak, vagy képesnek nem tartanak. (Általános helyeslés.) Ezt akartam itt konsta­tálni. Az, hogy félremagyaráznak, félreértenek bizonyos dolgokat, engem arra nem indíthat, hogy világos, tiszta szándékom helyreállítása tekintetében a ház idejét felszólalásommal elfe­cséreljem, hanem méltóztassanak megengedni, hogy miután a t. ministerelnök úr ugyané be­szédében a gentleman felfogásra vonatkozólag tett egy nyilatkozatot, én is határozottan kife­jezzem azt, hogy nekem akkor, midőn gentle­man eljárásra vonatkozólag nyilatkoztam, egy­általában nem az volt a czélom, hogy én akár a kormánynak, akár másnak eljárását a gentle­manség megítélése alá hozzam, mert ez sok tekin­tetben lehetetlenné, tenné a vitát, hanem ÍIZ egy párhuzam volt, hogy bizonyos esetekben az én nézetem szerint a gentleman hogyan jár el, és én ettől a nézettől nem tudok szabadulni. Én a minis­terelnök urat nem akarom vádolni, nem is akarom kötelezni egyébre, mint arra, hogy lehetőleg a leghelyesebb és legjobb politikát tűzze ki és foly­tassa Magyarország számára ; de az tagadhatatlan, hogy akár a tisztesség, akár a gentlemanség szempontjából bizonyos helyzetek megengedhe­tetlenek. Az, a mit én az egészben kifogásolni akartam, nem a ministerelnök úr gentlemanségére vonatkozik, mert én e házban senkinek gentle­manségét sem szoktam kétségbe vonni, mert az nem is jogosult e házban; hanem csak arra utal­tam, hogy ez egy oly helyzetet teremtett, mely raegbirhatatlan e házban és ez országban. Ha oly vádak, mint a minők az ámítás és szédelgés (Élénk helyeslés a baloldalon.) hangoztattatnak, s nem neveztetnek meg azok, a kik ámítanak és 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom