Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

235. országos flles 1888, ták a magyar malmoknak adott ezen kedvez ményt. A t. képviselő úr, a ki pedig nemzetgazda, (Derültség jobb felöl.) mégis jónak látja ezt úgy feltüntetni, mintha Ausztriának adott egyik újabb kedvezmény volna, holott épen megfordítva van. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Harmadik a takarmánykiviteli tilalom. Erre nem akarom praeoccupálni t. barátomnak, a fölmívelési ministernek adandó válaszát, a miből meg fog győződni, hogy ez épen nem volt Ausztria érdekének különös honorálása, Midőn tehát, t. ház, ilyen vádakkal találkozunk a bevezetésben, a melyeknek valóságát és helytállóságát, én azt hiszem, a t. képviselő úr maga sem meri vitatni: akkor ne csudálkozzanak, hogy ha egyszer mi is szigorúbb kifejezést használunk. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi a képviselő úrnak direct interpellatioját illeti, vagyis, hogy először (olvassa): »Szerzett-e előzetes tudomást a királynak a hadgyakorlatokon megjelent dunántúli törvényhatósági küldöttségeknek adandó válaszok tartalmáról?* Igenis szereztem. Másodszor (olvassa): »Ha igen, mely okok indították különösen arra a kormányt, hogy a királynak, a megyei küldöttségek üdvözlésére adott válaszában a főispánokat intézkedésre hívja fel, hogy a dunántúliakat ámítással, a népek félrevezetésével vádolja ?« Válaszom erre a kérdésre az, hogy nem a főispánokat, hanem a törvényhatóságokat hívja fel. Harmadszor (olvassa): »Végre miképen igazolhatja azt, hogy a fejedelmet oly szíriben tünteti fel, mint a ki az 1867: XII. törvényezikk feníartása érdekében, esetleg a nemzet többségével hajlandó volna szembeállani ?« Voltam bátor ezt korábban indokolni: azért mellesleg kérem a t. házat, hogy a mai tárgygyal összefüggő ezen ioterpellatiora adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Mielőtt beszédemet befejezném, még csak Beőthy Ákos képviselőtársamnak kell egyet megjegyeznem, (Halljuk! Halljuk!) és ez az, hogy ő a főispánokat úgy tüntette fel, mint az egész kormány-régimet compromittáló egyéneket. (Felkiáltások a baloldalon: Nem est mondta! Intézményt mondott!) Tehát a legkomproorittálóbb kar. (Zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Intézmény!) Kérem, ne méltóztassék kívánni, hogy egyszeri hallás után szó szerint citáljam szavait. Egyet azonban kell constatálnom. hogy beesmérlőleg és kicsinylőleg nyilatkozott a főispánokról. (Zaj és ellenmondás a bal- és szélső október 10-éa, kedden. Jgg baloldalon.) Bocsánatot kérek, kicsinylőleg nyilatkozott. Horváth Gyula: A személyeket kivette, csak az intézményről szólott! Miklós Gyula: a kormány korteseinek nevezte! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Ha ezt hallottam volna, hogy a személyeket kiveszi, de magát az intézményt állítja kompromittáltnak, akkor nem szólaltam volna fel, mert akkor a t. képviselő úr még meg sem kísérletté, hogy a főispáni karról, mint személyekről tiszteletlenül nyilatkozzék. (Úgy van! a baloldalon.) Magát az intézményt illetőleg legyen szíves a t képviselő úr ezen intézménynek újabb fejlődését, terhes feladatait és azon valóban nagy feladatokat figyelembe venni, (Élénk helyeslés a jobboldalon) melyeket nemcsak ellát, hanem meg is old ez az intézmény nem a választás, nem a pártpolitika tekintetében, hanem a helyes administratio, az állami igények érvényesítése tekintetében. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a balés szélső baloldalon.) A borossebesi kérvényre mondottakra még csak kettőt kívánok megjegyezni. Az első az, hogy ott, hol a királyi válaszban chauvinismusról van szó, egyet mindig méltóztatott kihagyni, hogy »túlzó« chavinismusról van szó. De azt a magyar nemzet ellen intézettnek tekinteni nem lehet. A magyar nemzetnek ez időszerint ez a többsége. (A jobboldlara mutat.) Ha tehát önök azt képzelik, hogy mi a királyt arra kértük, hogy saját többségünket a chauvinismus ellen óvja, akkor lehet ezt supponálni. De a magyar nemzet nem önök! (Zaj a szélsőbalon.) Az nem is önökhöz volt intézve, hanem azon túlzó ehauvinistákhoz — mert a »túlzó« kifejezés is ott van, — a kik talán többet ártanak az ügynek, mint a mennyit használnak. Ez már azután csakugyan nem vonatkozhatott pártra, tehát nem áli az, mintha ott az egész magyar nemzetet megdorgálták volna. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez a királyi válaszban kapcsolatba van hozva az útczai tüntetésekkel, az útczai tüntetésekben pedig nem a magyar nemzet vett részt, hanem a túlzó izgatók. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Még csak Horánszky t. képviselő úrnak tartozom egy megjegyzéssel. (Halljuk! HaVjuk!) 0 egyáltalában helyteleníti a kormány azon álláspontját, hogy magyarázatok után lehet csak megérteni a királyi válaszokat, és azt mondja, hogy a közvélemény első itnpressiója szerint kell az ily kérdéseket megítélni. Elfogadom azt az álláspontot, ítéljük meg ezeket a kérdéseket a közvélemény első impressioja szerint. Lássuk azt, hogyan nyilatkozott a sajtó az első impres-