Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
235. országos ülés 1893. október 10-én, kedden. 179 engem azzal a váddal terhelt, hogy ha félannyi fáradságot fordítottam volna, nem tudom mire, mint arra, hogy gróf Apponyi Albert képviselőtársamat discreditálj'am, milyen nagy eredményeket érhettem volna el. Horváth Gyula: Nemcsak a ministerelnök úr, hanem elődei is. (Derültség jobb felöl.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Elvárhatom, t. ház, hogy ha ily súlyos váci hozatik fel ellenem, akkor legalább bizonyítékokkal találkozzam; de én nemcsak hogy bizonyítékokkal nem találkoztam, hanem a bizonyítás még csak meg sem kíséreltetett, s az, hogy ez így van, még valószíntívé sem tétetett. Elmondom tehát itt, t. ház, hogy mikép informálom a koronát. (Mattjuk! Halljuk!) Elmondom, mert hisz ezt innen is meg fogja tudni a korona és a képviselő uraknak rögtön módjukban lesz az ellen objectióikat megtenni, hogy ellenvéleményüket is meghallgattassák. Általánosságban meg kell mindenekelőtt jegyeznem, hogy akkor, mikor a koronát, vagy akárkit informálok, gyanúsításoknak tért nem engedek, hanem objective állítok valamit és annak, a mit állítok, bizonyítékait is szolgáltatom. Másodszor megjegyzem azt, hogy — és ez kormányzati programmunknak egyik kiinduláspontját képezte, melyeket akkor, midőn a kormányt átvettük, magának a koronának is tudomására hoztam, mint általam követendő alap elvet — hogy én a koronától a nemzet szívéhez, vagy egyes tagjaihoz vezető szálakat elvagdalni, elnyirbálni sohasem fogom, (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) mert én komolyan tartom azt a politikai tételt, hogy azt a viszonyt, mely a korona és nemzet közt kell, hogy legyen, háborítatlanul megóvni, minél szorosabbra fűzni, minden magyar embernek magyar érdekből kötelessége. (Élénk éljenzés jobb felöl.) Ezen elv ellen soha nem is vétettem, sőt igenis voltak esetek, fontos esetek, midőn magam kértein s tanácsoltam azt, hogy nagy kérdésekben ne csak tőlem szerezzenek informaíiókat, hanem hallgassanak meg mást is azért, hogy a korona egész objeetivitással alkothassa meg ítéletét s foglalja el álláspontját. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ez, t. képviselőház, nem ellenkezik ez alkotmányos elvvel; mert nekem súlyt kell arra fektetnem, hogy minden tekintetben hitelesen informálhassam a koronát. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) És ha a korona meghallgat valakit, a kinek meghallgatását én tanácsolom, ez, bocsánatot kérek, az alkotmányos elvvel, az én állásommal, még ha a legkényesebben fogom is fel, nem ellenkezik. (Igás! Űgy van' jobb felöl.) De ha a t. képviselő urak — mert hiszen itt nagy párttal vagy pártokkal állok szemben — arra kíváncsiak, hogyan informálom én a tekintetben a koronát, a mit itt felhoztak, mintha itt oly separitistikus tendentiák érvényesülnének, hogy azonnal forradalomtól, — nem tudom, - elszakadástól vagy teljes külön állástól kellene tartani, erre nézve is megmondom e helyről nyiltan a magam nézetét. (Ralijuk! Halljuk!) Az én nézetem e tekintetben az, a mi volt egy igen nagy emlékű hivatali elődömé, gróf Andrássy Gyuláé, a ki azt mondotta, hogy ő ugyan elítéli, helyteleneknek tartja ezeket a separatistikus törekvéseket.. .. (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások.- Mik azok a separatistikus törekvések!?) Akkor ő a külön hadseregről beszélt. Thaly Kálmán: Az az 1848dki törvényekben benn van! (Nagy mozgás és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások.- Ez nem separatistikus törekvés !) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Vagy nyugalommal meghallgatnak, akkor én is válaszolok.... Argumentatióra vállalkozom, de kölcsönös kurjongatásra, bocsánatot kérek, nem. (Hosszantartó zajos helyeslés jobb felöl. Mozgás a bal és nagy zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Ez nem kurjongatás. Én törvényt idéztem! Kövesse meg magát! (Zaj.) Részeg ember szokott kurjongatni. (Nagy saj.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Bocsánatot kérek, Thaly Kálmán képviselő úr úgy tünteti fel a dolgot, mintha ez sértő kifejezés akart volna lenni. Hiszen a mikor higgadtságra hívok fel, talán mégis csak távol esik tőlem, hogy ezt sértő kifejezéssel tegyem. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy folytassam, ugyanazon álláspontot foglalom el ezen kérdésben, melyet gr. Andrássy Gyula foglalt el, a midőn azt mondotta: a ki nem ismeri a magyar nemzetnek sajátságos jellemét, sajátságos kívánalmait, az abból az agitatióból, a mely a külön hadsereg mellett megindult, és mind szélesebb hullámokat ver, talán mindjárt azt következtethetné, hogy itt a pragmatica sanctió, helyesebben az 1723. évi 1., 2. és 3. törvényczikk határozmányaival szemben egy elszakadásnak a processusa kezdődik. Pedig dehogy! A saját kifejezéseit használom: »Azok az urak, a kik ezt akarják, azok nem csalnak, hanem csak csalódnak.« (Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Nem vagyunk mi csalók, sem ámítók! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Talán nem vigyázott Polónyi képviselő úr, mert én Andrássy Gyula grófnak szavait czitálom, és hát nem is a szavakhoz, hanem az eszméhez, a tendentiához ragaszkodom azon kiegészítéssel, hogy az én további informatióm azután odamegy hogy 23*
