Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
178 235. országos 0léi 1898, október 10-én, kedden. úgy az e czélra eddig fordítottakat, mint a jövőben <ezen czélra szentelt segélyt azon elv szem előtt tartásával kiosztani és kiadni, hogy azokat olyanoknak juttassuk, a kik megfelelnek annak, a mit ő Felsége kíván, hogy az ország, az alkotmány és törvény iránti fokozott tiszteletre tanítsák és vezessék a saját népüket. (Általános helyeslés.) Felvettetett, hogy vannak bizonyos előfeltételek, mint pl. plébániák szabályozásának kérdése. Esek oly eszmék, t. képviselőház, melyeket nálamnál inkább senki sem fogna pártolni. De mikor ily eszméket felvetünk, ha csak a kormány önkényét nem akarjak proclamálni, akkor az autonóm jogokat is tiszteletben kell tartani, azokkal karöltve és egyetértve lesz helyén ezen kérdéseket megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Talán semmi sem fogja a t. képviselő urat inkább meggyőzni, hogy helytálló e nézet, mint azok, a miket az adóreform-javaslatok alkalmából leszek bátor felhozni, a hol bebizonyítom, hogy Magyarországon a közszolgáltatásoknak, különösen egyes nemzetiségi vidékeken, olyan jelentékeny része esik az egyházi és papi szolgáltatásokra, hogy akkor, ha azt akarják, hogy az állam segédkezet nyújtson azok behajtására, ennek formáját, a beszedés módozatait mindenesetre szabályozni kell, mert különben csak fél munkát végeznénk. A harmadik eszköz, a mely fel említtetett, és a melyet ma Szederkényi Nándor, tegnap pedig Vállyi Árpád képviselő úr említett fel, a közigazgatás reformálása. (Halljuk! Halljuk!) Engedjen meg nekem Vállyi t. képviselő úr, ő talán félreértette azt, a mit én erre vonatkokozólag mondottam; mert nekem sohase juthatott eszembe azt mondani, hogy: a közigazgatás reformját csak is a nemzetiségi szempont tenné kívánatossá. Magam is osztom azt a tételt, hogy még ennél is íontosabb az, hogy jó közigazgatásunk legyen; mert ez a leghatékonyabb eszköz a nemzetiségi kérdés megoldására is. (Helyeslés.) Én ezt nem mint kizárólagos indokot, hanem mint a közigazgatás reformjának egyik indokát és eredményét voltam bátor oda állítani, mondván, hogy ezt nálunk különösebben a nemzetiségi szempontok is kívánatossá teszik. (Helyeslés a jobboldalon.) A harmadik vád, t. ház, a mely felhozatott, a mi külügyi képviseletünkre vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk!) Akkor, midőn én arról emlékeztem meg, hogy arra is kellő gondot kell fordítanunk, hogy nemzetiségi viszonyainkat, a nemzetiségi kérdésnek mikénti kezelését, a Magyarországon levő nem magyar ajkú polgárokkal való elbánást a külföldön miként tüntetik fel, nem az lehetett czélom, hogy a külföldet mi megnyerjük a mi politikánknak; nem az lehetett a czélom, hogy a sajtó útján akarjak feltüntetni így, vagy amúgy valamit; hanem annak, a mit mondottam, értelme egyedül az lehetett, hogy a külföld objective informáltassék, s hogy azon óesárlásoknak és rágalmaknok, a melyeknek védtelenül vagyunk kitéve, ha erről nem gondoskodunk, a külföldön eleje vétessék. Itt említette fel Horváth Gyula t. képviselő úr, hogy a diplomatia nem teljesíti feladatát. T. képviselő úr, először is legyünk tisztában azzal, hogy mi lehet a diplomatia feladata. (Halljuk ! Halljuk !) A dimplomatia, t. ház, hivatalos érintkezések közvetítésére van hívatva. Ez tulajdonképeni feladata. Ezt nagyon természetesen ki kell egészíteni azzal, hogy nem csak a külállam hivatalos viszonyairól, hanem annak egész politikai helyzetéről, erejéről, az összes ottani társadalmi viszonyokról mi alaposan legyünk informálva; viszont azonban feladatát képezheti a diplomatiai képviseletnek az, hogy az ottani hivatalos és állami köröket helyesen informálja a mi viszonyainkról és szándékainkról. De nem vélem a diplomatiai testület feladatául tehetőnek azt, hogy ezen informatiot, a hivatalos körökön túl terjeszkedve, a sajtóban és a társadalmi téren is érvényesítse. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekünk ügyelnünk kell arra, t. ház, hogy mivel foglalkozhatik az a diplomatia? Ha sértegetésekkel találkozunk ezen a téren, azt mi közömbösen nem vehetjük; de hogy a sajtót és ezen az úton a nagy közönséget informálja a diplomatia, erre soha képes nem lesz, s erre azt felhasználni nem is lenne megengedett dolog. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, nem mondom azt, sőt ép az ellenkezőt kell állítanom, hogy a diplomatia minden informatív szolgálat tekintetében megfelel azoknak e feladatoknak, melyeket iránta támasztani lehet. Elismerem azt, hogy igenis e dimplomatia irányában ma fokozott feladatokat kell támasztani, s legyen meggyőződve a t. ház, hogy ezeket támasztani is fogjuk úgy, hogy informatiót ezentúl is minden tekintetben nyerjünk. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a külföldi sajtó megfelelő objectiv informálása végett is szükséges bizonyos intézkedéseket tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Most, ha a t. ház megengedi, (Halljuk! Halljuk!) áttérek az ellenem és ministertársaim ellen felhozott tulajdonképeni vádra, mely talán az objectióknak egészét foglalja magában, t. i., hogy én helytelenül informálom a koronát, hogy én nem igaz, objectiv tanácsokat adok, sőt Horváth Gyula t. képviselő úr annyira ment, hogy