Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
235. orsüüiros ülés lSí/3. követek el hibát, midőn azt mondom, hogy elérkezettnek látom az időt arra, hogy félre tegyük a frázisok iim-lomját, (Élénk helyeslés balfelöl.) mert tudnia kell minden magyar embernek, hogy nem erőszak, hanem az önfentartás által parancsolt kötelesség az, a mi bennünket a nemzetiségek beolvasztására kényszerít. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Beigazolni kívánom már most a felvetett kérdéslen foglalt álláspontom helyességét, (Halljuk! Halljuk!) A nemzetiség eiso sorban nyelvének, azután más kulturális tényezőnek közössége folytán, külön személyiségének tudatára ébredt néptömeg. Valamely nemzetiség több államban is lakhatik szétszórva és egy államban is lehetnek többféle nemzetiségek. A nagy, az az a több államban elterjedt nemzetiségek idővel összezúzzák a kis államokat egymástól elválasztó korlátokat és egy államban egy nagy nemzetté olvadnak össze. Itt hivatkozom Németországra. A kis nemzetiségek ugyanazon erő és ösztönök hatása alatt e nemzetiségeknek megfelelő kisebb államok alakítására törekszenek és itt hivatkozom a Törökországhoz tartozó kisebb országokra. És e törekvés természetes és ösztönszerű is és nem is mindig izgatásnak szüleménye. Azon pillanatban, midőn egy néptömeg személyiségének tudatára ébred, midőn annak felismeréséhez jut, hogy neki külön érdekei vannak, melyek a többi népcsoportok érdekeitől eltérnek, azon érdekeknek államszervezet útján való érvényesítését kívánja, s ezen törekvés végeredményében az állami szervezet felbontására irányúi. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Meglehet, hogy ezt eleinte maguk a vezetők sem tudják, sőt jóhiszeműleg ajánlanak békefeltételeket, melynek teljesítése által úgy hiszik, örökre j k ; lesznek elégítve; de a tapasztalás azt bizonyítja, hogy ezen concessiók csak arra szolgálnak, hogy a nemzetiségek jobban megizmosodjanak, és mikor személyi külön állásuk még jobban kidomborodott, veszik észre, hogy nekik további concessiokra van szükségük, minő például a túróezszentmártoniaknak egy tót gimnázium. Ezen állításom helyességét leginkább mutatja a nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvény, mely oly jogokat biztosít az országban élő nem magyar ajkú polgároknak, minőket a világ egy államában sem élveznek. (Úgy van! a baloldalon.) S mit tapasztalunk, t. ház? Azt, hogy a nemzetiségi izgatások szaporodnak s a izgatások által inficiált nem magyar ajkú állampolgárok ma sokkal elégedetlenebbek, mint voltak valaha és sokkal több skandalumot provokálnak, mint valaha. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Növeli a bajt még az is, hogy a magyar október 10-én, kedden. \7 \ állam elleni izgatás mérge kiterjed a népre is, melyet igen könnyen lehet tévútra vezetni, ha utalunk sanyarú anyagi viszonyaira, a rossz, közigazgatásra, a lassú igazságszolgáltatásra s az évről-évre jobban megszorítottjadóprésre. Ne ámítsuk tehát magunkat azzal, hogy az izgatók, a főkolomposok ellen alkalmazandó rendszabályok által elnyomható a magyar államot fenyegető veszély. Igaz ugyan, hogy a pánszlavisums ép úgy, mint a dákoromanismus, most az illető nemzetiségeknek csak egy töredékére szorítkozik, és hogy az országban élő nem magyar ajkú honpolgároknak zöme hazafiság tekintetében kifogástalan ; de ez nem azért van, mintha az, a mit előbb mondottam, nem állana; hanem ez kizárólag annak tulajdonítható, hogy minálunk sem az oláhok, sem a tótok a maguk egészében még nem képeznek nemzetiséget, és hogy a műveltségnek nem állanak még oly magas fokán, hogy felismerjék saját lényüket. (Élénk helyeslés a baloldalm.) Kétséget sem szenved tehát, hogy a magyar faj existentiáját a magyar állam intregritását biztosítandó, magyarosítanunk kell minden a törvény által és erkölcsileg megengedett eszközzel az országban élő nemzetiségeket; mert vagy mi semmisülünk meg, vagy pedig a nemzetiségeknek kell belénk olvadniok. (Helyeslés bal felől.) Harcz nemzeti létünkért! legyen a mi jelszavunk, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és azt a harezot ki kell vívni mielőbb, míg a nemzetiségi mozgalmak csecsemő korukat élik. (Élénk helyeslés bal elől.) Ezek után még csak azon kérdéssel akarok foglalkozni, hogy mik azok az eszközök, a mikkel az igen t. belügyminister úr a mindnyájunk által óhajtott eredményt akarja elérni ? (Halljuk ! Halljuk!) Kilátásba helyezi az igen t. belügyminister úr, bogy el van határozva az agitátorokat a törvény egész szigorával sújtani. Ez hebyes; de én azt tartom, hogy különös tekintettel arra, hogy ezen agitátorok rendszerint igen óvatos emberek, szabadelvű törvényeink és kivált a túlságosan humán büntető törvénykönyv keretén belül nem igen lehetséges a törvény szigorát ezekkel éreztetni. A legjobb tehát első sorban az volna, hogy a büntetőtörvénykönyv 172. és 173. szakaszai szigoríttatnának, és főleg az &zen szakaszokba ütköző bűutettek fogalmának kitágítása által, hogy az igazságszolgáltatás keze elérhesse azon óvatosabb izgatókat is, a kik ma még szabadon űzhetik káros üzeímeiket (Élénk helyeslés bal felől.) s beleoltották a nemzetiséségekbe a magyar nemzet elleni gyűlölet mérges csíráit, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Valóban ajkainkra gúnymosoly kél, ha tapasztaljuk,
