Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
172 235. országos ülés 18!) i. október iü-én, kedden. hogy a Narodne Novinylen megjeleut Magyarország ellen irányuló ezikknek szerzője csak egy évi fogságra ítéltetett és így oly olcsó módon tett szert a tévútra vezetett tót nép előtt a martiromság koszorújára. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Ha kiirtanók a népből az izgatókat, ha szigorúbban bánnánk velük: akkor, tekintve, hogy a rni tótjaink nem igen inclinálnak a mar tiromságra, (Derültség bal felöl.) hamarább csinál nánk rendet. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Megengedem, hogy ilyen intézkedés a lmmanismus és a liberalismus megsértésének látszatával bírna, de másrészt, ha választanunk kell a közt, vájjon néhány, arra úgy sem érdemes ember szabadságát korlátozzuk-e, vagy pedig a magyar állam lételét koczkáztassuk: akkor kevés magyar ember lesz, a ki ne egyeznék bele abba, hogy szűkebb korlátok közé szorítsuk azok szabadságát, (Helyeslés a baloldalon.) a kik azzal a haza javára élni nem tudnak és a kik a magyar állam ellen felhasználják azon jogokat, melyeket tőle kaptak. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Tisztában kell lennünk azzal, hogy az a liberalismus, mely az egyén szabad érvényesüléséi fölébe helyezi az állam létérdekének, az nem politikai elv, hanem hóbort, mely megboszúlja magát. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) A t. belügyminister úr továbbá utalt arra, hogy a román fiatal embereknek, kik elvégezték tanulmányaikat, itthon kenyeret kell adni. Ez helyes és reménylem, ezen indokolt segélyben nem fogja részesíteni azon tót ifjainkat, kik Prágában orosz pénzen végezték tanulmányaikat. De nem elég a műveltebb osztálynak kenyeret adni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a nép zöme megélhessen (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) és a körülmények szerint bizonyos jólétet érhessen el. Nincs szándékom a szorosan véve a költségi vita keretébe tartozó közgazdasági és pénzügyi kérdésekre kiterjeszkedni. Csak általánosságban azon nézetemnek akarok kifejezést adni, hogy a t. kormány eddig nem fordított annyi figyelmet a nemzetiségek által lakott felvidéken tapasztalható nyomorra, a mennyi szükséges, sőt a t. pénzügyrninister úrnak vaskeze még jobban megnehezíti a nemzetiségek megélhetését. Csak egy példát akarok felhozni. Törvényeink biztosítják a mezőgazdáknak azt a jogot, hogy a saját szükségletei fedezésére szükséges szeszt egyenesen a termelőtől vehessék meg. Nem akarok ezen jognak a mezőgazdákra való előnyéről most szólni, csak megemlítem, hogy a pénziigyminister úr a pénzügyigazgatóságoknak kiad egy utasítást, mely e jog elnyerését a törvényben elő nem írt oly feltételekhez és formalitásokhoz köti, hogy például kerületemben egyetlen egy mezőgazdának sem adták meg ezen előnyt, sőt ha a feltételeket nagy nehezen kimutatták is, akkor még nem intézték el a kérvényt. (Halljuk! Halljuk!) Mindez azért van, hogy az illető italadó bérlői több bért fizessenek. Tudva van továbbá, hogy törvényeink a fürdőhelyen épült házaknak 20 évi adómentességet biztosítanak. Ez évb A n a pénzügyi közegeknek eszébe jutott, hogy ezen házakban biitor új van, melyet meg kell adóztatni és kirónak azon bútorokra mégis adót. (Derültség bal felöl.) Már most melyik törvény rendeli a bútorok megadóztatását, és hogyan lehessen adómentes házat bútor nélkül használni? (Derültség bal felől.) Különösen az újabb időben a pénzügyi hatóságok az új alapok felfedezésében nagy leleményességet tanúsítanak. De ezúttal csak annak kijelentésére akarok szorítkozni, hogy az ily politika nem alkalmas a nemzetiségekben a hazaszeretetet ápolni, mert a leglángolóbb hazaszeretet is szenved a nyomor alatt. A t. belügyminister úr továbbá a közigazgatás javulásában véli feltalálni azt az eszközt, mely hozzá fog járulni a baj orvoslásához. Ez is helyes és reményiem, hogy a közigazgatás államosítása, és azzal karöltve a garantialis törvények életbeléptetése által akarja elérni a javulást. Az igen t. belügyminister úr továbbá prograrninjában elvként kimondotta, hogy szükséges az oláh lelkészeknekjanyagi helyzetét javítani ésatanítók sorsáról és hazafias szellemben leendő neveltéséről gondoskodni. Ez is igen helyes, de nem elegendő és így attól nem várható a bajnak gyökeres orvoslása. Én nemcsak szegény oláh papok, de szegény protestáns papot is, de még több szegény kath. papot ismerek és azt is tudom, hogy ezen papok sorában is találhatók a panslavismusnak apostolai ámbár a boldogult herczegprimásnak hazafias fellépése folytán a kath. klérus körében jelentékenyen ritkult azoknak száma. Tessék tehát ezen papok anyagi helyzetének javításáról is gondoskodni, tessék valahára hozzálátni a congrua-ügy szabályozásához. Hogy miként értelmezendő az igen t. belügyminister urnak a tanítók anyagi helyzetének javítására czélzó Ígérete, ezt mutatja a nem régen elfogadott törvény, melynek tárgyalásánál az derült ki, hogy az igen t. kormány megint a hitfelekezetek féltékenysége miatt nem akar avagy nem mer radikális eszközhöz folyamodni. Ezen radikális eszköz alatt, t. képviselőház, értem a népiskolának állandósítását, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ez, nézetem szerint, a leghatalmasabb fegyver lenne a magyar állam kezében az általam jelzett czél elérésére. És én azért nem bízom abbau, hogy a mostani kor-
