Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
170 235. országos alés ÍS'.M. október 10-én, kedden. rü'lbeltíl 1,640.000 tót és csak egy millió 760 ezer magyar ajkú lakost mutat ki. Ez t. ház, igen szomorú eredmény, s bizonyítja, hogy eddig a magyarosítás tekintében vajmi kevés történt. Különösen elszomorító az, hogy a felvidék nagyobb városainak lakossága. melynek hazafiasságát készséggel elismerem, igen jelentékeny részben még mindig tót, így példának okáért Kassán 14.400 magyar lakossal szemben 9.700 tót ajkú honpolgár lakik, Pozsony szabad királyi városban 10.400 magyarral szembea 8.700 tót és Selmecz városban 2.500 magyarral szemben 11.400 tót. Miutántudjak, hogy első sorban -i városok vannak hívatva nagy kulturális és nemzeti hivatást teljesíteni ; annálfogva okvetetlenül szükséges, hogy a városok, mint a nemzet színe-javának gyíüe- j kező helyei, a nemzeti szellem fegyvertárai ; magyarosítására első sorban is gond fordíttas- J sék. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Most áttérek beszédem második részére, és itt azon kérdést akarom megfejteni: mily esz- | közök alkalmazandók a tényleg létező veszély j elhárítására,. (Halljuk;! Halljuk!) Őszintén be kell vallanom, hogy engem e tekintetben nem elégít ki sem az igen tisztelt I ministerelnök úrnak, sem az igen tisztelt belügy- j minister úrnak válasza. (Élénk helyeslés Ml felöl.) \ magától értetődvén, hogy még kevésbbé elégít i ki engem a borossebesi királyi válasz. (Hall- i juhi Halljuk!) A ministerelnök úr hivatkozva újévi beszédére, a nemzetiségi politikában elfoglalt álláspontját akként jelezte, hogy Magyarország egységes, feloszthattam részekre nem osztható politikai nemzet, mely nemzeten belül semminemű más politikai tagolás a nemzetiségek részére nincs. Azt hiszem, hogy ezen elv ellen nem lehet semmi kifogást tenni, mert hiszen ezen elv helyébe mást sem magyar ember, sem magyar kormány nem is állíthat. (Helyeslés a baloldalon.) De minthogy a tapasztalat azt bizonyítja, hogy mi nem az elv hangoztatásával mentjük meg a magyar államot és nem azzal fojtjuk el a nemzetiségi mozgalmakat: következőleg szerény nézetem szerint nem az elv for nullázására, hanem az annak megvalósítására szükséges eszközök felsorolására fektetendő a fó'súly. (Helyelés a baloldalon.) S e tekintetben az igen t. ministerelnök úr beszéde igen tág magyarázatot enged meg; mert vagy oly eszközöket érint, melyek lényegtelenek, vagy pedig olyanokat, a melyek absolute nem elégségesek a baj orvoslására. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Midőn az igen t. ministerelnök úr beszédével csak igen röviden foglalkozom, lehetetlen, hogy hallgatással mellőzzem a szemrehányás látszatával bíró azon megjegyzését, hogy az ellenzék sokat kíván a csak 10 hónap óta megalakult kormánytól. Én ennek ellenében azt kérdem, hogy hát azon párt, melynek kebeléből a kormány alakúit, szintén csak 10 hónap óta áll fenn, és hogy a mostani ministerek nagyobb részben nem voltak-e tagjai az előző kabinetnek és valamennyien a tagjai kormányokat támogató azon pártnak is, a mely féltve hatalmát 20 éves fennállása alatt nem merte a harczot megkezdeni a nemzetiségekkel. Én azt hiszem, hogy ha ezen kérdés elbírálásánál igazságosak akarunk lenni, akkor nem annyira formalitásokra, hanem a dolog lényegére kell fektetnünk súlyt. (Úgy van! bal felől.) És ha ezt teszszűk, akkor a volt és a mostani kormányt a jogfolytonosság, valamint azon elv tekintetbe vételével, hogy nemcsak a jogok, hanem a kötelességek is átszállnak az örökösre, méltán vádolhatjuk mulasztással. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az igen t. belügy minister úr sokkal határozottabb álláspontot foglalt el a fenyegető veszély elhárítására szükséges eszközök felsorolásában, és én kijelentem, hogy igen helyeseknek tartom ezen eszközöket, de nem kielégítőknek, a mint azt beszédem folyamán iparkodni fogok ki is mutatni. (Zaj jobb felől.) Bizonyos megnyugvással veszem tudomásul az igen t. belügyminister xxrnak azon kijelentését, hogy ő is belátja, miszerint a magyar nemzet tévedett, midőn azt hitte, hogy elég erős lesz a társadalom, elég erő sek lesznek szabadelvű intézménveink a nemzetiségeket hozzánk csatolni. Az igen t. belügyminister úr hivatkozott nagy hazánkfia, Kossuth Lajos »írataira«. Én ugyanazt teszem; én is nagy hazánkfiára hivatkozom és pedig idézem annak azon mondását, hogy: »Magyarországnak magyar országnak kell lennie«; hozzátévén, hogy legyen életerős és egészséges állam, melyen belül a nemzetiségek incompatibilisek. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) De én, t. ház, levonom ezen tételből, mely a magyar politika mindennapi Miatyánkja kell hogy legyen, — a consequentiákat is. Ezek pedig abban culmináinak, hogy: vagy a magyar állam bomlik fel, vagy a nemzetiségeknek bele kell olvadniok a magyar fajba. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Minden paktálás a nemzetiségekkel öngyilkosság. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezen nézetemet fejezném ki még akkor is, ha azon veszélynek tenném ki magamat, hogy a borossebesi királyi válaszban foglalt túlzó chauvinismus vácija rám alkalmaztatnék. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy nem
