Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

£35. országos íilés lt>i>3 volna a nagy Németország chauvinismusát, nem kellene most drága időnk egy részét a nemzetiségi kérdések vitatására fecsérelni. Azt mondhatnák, ezek köztudomású tények, melyeket mindenki lát. De a királyi válaszokból az tűnik ki, hogy a magyar kormány, ha látja, akkor nem akarja látni a magyar államot fenyegető veszélyt. Méff ÍIZ 1878-ik évben a lángoló hazafiságú boldogult Grriinwald Béla, a nemzeti párt kiváló tagja, a nemzetiségi izgatók féltett ostora, egy röpíratot adott ki, melyben felhívta volt az igen t. kormány figyelmét arra, hogy a panszlavismus terjed a tótság körében. Azóta 15 év múlt el és mi történt ezen a magyar államot és a magyar állani integritását fenyegető veszély elhárítására? (Felkiáltások a baloldalon: Semmi!) Alapíttatott, ha jól tudom, a kormány kezde ményezése folytán egy magyarországi tót közművelődési társulat. Ez az egész, a mi a kormány hozzájárulásával történt, de az is elhibázott lépés volt. Már magában véve az, hogy tót vagy más nemzetiségű irodalmat fejleszszünk, a magyarság szempontjából határozottan elhibázott dolog, mert ez által függetlenné tennők a nemzetiségeket a magyar kultúrától és magunk készítenők elő a panszlavismus diadalát. Miként én elhibázott dolognak tartom, hogy mi idegen klasszikusok fordításaival tömjük meg a mi tótjainkat és nekik meg nem emészthető szellemi táplálékot nyújtsunk, úgy másrészt okvetetlenül szükséges, hogy hazafias és népszerű nyelven írt mindennapi olvasmányokkal és folyóiratokkal még a kincstár igénybevételével is gondoskodjunk, bogy tótjainkat a pánszláv sajtó alól megszabadítsuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Miután az említett társulat eltévesztett czélt tűzött maga elé, a feloszlás stádiumába jutott. A pánszláv izgatások fejtegetésénél önkényt merni fel azon kérdés, hogy hol észlelhetők annak tünetei. Mert minálunk . is] akadnak még eosmopolitikas tendentiáktól áthatott politikusok, kik azt állítják, hogy a felvidéken panszlávmozgalom nincs. Ezen állításra azt vagyok bátor válaszolni, hogy az merő hazugság, mert ennek ellentmond a történelem minden lapja, ellentmond a mindennapi tapasztalás és ellentmond az utolsó népszámlálás eredménye. Fölöslegesnek tartom a történelemből meríthető sajnos jelenségekkel hosszasan foglalkozni, mert ezek köztudomásúak ; hivatkozni akarok egyszerűen az 1848/49-iki szabadságharczra, a midőn'az alkotmányát és törvényes jogait védő nemzet ellen ép azok ragadtak fegyvert, a kik vagy a kiknek ivadékai ma is hirdetik a magyar állam elleni gyűlöletet. (Igás! Ügy van! a hal- és szélsőbal felöl.) Ha figyelemmel kísérjük közéletünket, akkor kell, hogy szemünkbe tűnjenek oly jelenKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. október lO-én, kedden. \QQ ségek, a melyek nemcsak valószínűsítik, hanem teljesen bizonyítják a magyar állam elleni agitatiot és azt, hogy a nemzetiségi izgatók tervszerűen szervezkednek és külön párt gyanánt lépnek fel a nemzeti szellem szolgálatában álló hazafias polgárokkal szemben. És e tekintetben bátorkodom az igen t. kormány becses figyelmébe ajánlani az ágostaiak nem rég tartott közgyűlésén tapasztaltakat, mely közgyűlés alkalmával a dunáninneni kerület pánszláv izgatásainak ismert képviselői nyíltan kijelentették, hogy ők külön pártot képeznek, és hogy csak geografice tartják magukat magyar honpolgároknak. Egy másik érdekes és tanulságos jelenség mutatkozik az egyetemes egyházfelügyelőre adott szavazatokban, mert épen azon hitközségek és pedig kivétel nélkül, a kiknek élén ily nemzetiségű agatátorok állnak, nem szavaztak báró Prónay Dezsőre, hanem egy magyar főispánra. Lehet, hogy a mi tótjaink ezáltal hálájukat akarták leróvni azon elnézésért, melyet a felj vidéki főispánok egy része addig irányukban tanúsított volt és pedig minden bizonynyal magasabb politikai okokból. Én más elfogadható indokot nem tudok, de a mit felhoztam, mindenesetre érdekes a helyzet illustrálására. Avagy utaljak a dunáninneni kerületben rövid idő előtt megejtett piispökválasztásra, a melynél panszlávj aink szintén mint külön párt éá | nagy erőfeszítéssel vitték keresztül jelöltj ükét ? igaz, hogy a megválasztott püspök nekik aztán hátat fordított, de ezen csalódás nem riasztja őket vissza *agitatiojuktól. Ezt láttuk a LiptóSzent-Miklóson tartott kerületi közgyűlésen, tapasztaltuk most az egyetemes közgyűlésen, a mikor tárgyalnunk kellett egy Turócz-SzentMártonban felállítandó tót gymnasium tárgyában benyújtott kérvényüket, illetve felterjesztésöket, melynek tárgyalásánál az egyetemes felügyelő ur fájó szívvel utalt arra, hogy épen 60 év előtt ugyanezen kerület kért segélyt az az egyetemes közgyűléstől a magyar nyelv elsajátítása és terjesztése ezéljából, és így 60 év előtt közállapotaink e kerületben jobbak voltak mint ma, alkotmányos kormányunk uralkodásának 26-dik évében. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Avagy ntaljak híres tótjaink prágai, kiewi és nagyszebeni zarándoklására'? Azt hiszem, hogy mindezen tények, nemkülönben a dákóromanismusnak és azzal kapcsolatosan Pável püspök úrnak terhére rótt ténykedései oly közismeretesek, hogy felesleges ezekkel hosszasabban foglalkozni. Még csak az utolsó népszámlálás eredményeire akarok röviden reflektálni. Az utolsó népszámlálás a 15 felső-magyarországi megyékben kö22