Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.
Ülésnapok - 1892-235
235. or>zágos ülés 1893 október 10-én, kedden. 163 királyi válasz kellő mértéket nem tartott. Mert j míg ezt megrótta, addig azt, a mit sokkal inkább meg kell rónia, a Románia-irredente üzelmeit egy szóval sem érintette. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Felhozzák a chanvinismust. Én ilyent Magyarországon nem ismerek. Chauvinismus alatt kettőt értek: nemzeti elbizakodást és mások elnyomását. Magyarországon nemzeti henezegés, elbizakodás nincs, sőt, — fájdalom, — épen azt lehet J mondani, hogy ellenkezőleg kishitűség van! (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A mi pedig a nemzetiségek elnyomását illeti, ott van az 1867-iki törvény. Igaz, hogy panaszkodnak, hogy nem hajtják végre. De először ezen törvény sok tekintetben túl van haladva, és azon kivííl nekünk van egy specialitásunk, hogy t. i. a törvényeket meghozzuk, de végre nem hajtjuk. (Tetszés balról.) Az. a mit ehauvinismusnak neveznek, semmi más, mint a nemzet jogos érzelmeinek kifejezése. Ha a nemzet ezekről lemond, az a magyar nemzet és állam abdicatiója. És hogy ez a monarchiát hova vezeti, arra megtanított bennünket a történet. A germanisatio vezetett Solferinohoz és Kö'niggrätzhez, a föderalismus pedig vezetett a prágai ostrom-állapothoz. (Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ezzel áttérek a kőszegi nyilatkozatokra. Itt mindjárt van egy nyilatkozat, mely a katholikus püspökökhöz intéztetett, és melyre egy megjegyzést kell tennem. S ez az, hogy felszólítottak a püspökök, hogy buzgóan működjenek ^közre azon czélra, hogy az állam és az egyház méltóságát megóvják. Engedelmet kérek, ez nem szabatos kifejezés. Nagyon helyes, hogy a katholikus püspökök megóvják az ő egyházuk méltóságát. De nem az állam méltóságáról van szó, hanem az állam fenhatóságáról és souverainitásáról. Ez az, a mit ily nyilatkozatban kifejezésre kell hozni. Azt sem tartom nagyon épületesnek, a mi a zsidókkal történt. (Derültség.) Nem arról akarok beszélni, hogy egy kézlegyintésben részesültek, ezt végezzék el ők. Nem tagadom, bizonyos ellenzéki káröröm van bennem: Tu l'as voulu, Georges Dandin! (Élénk derültség a balés szélső baloldalon.) hogy ezen támogatás folytán ime ezt kapták. A mit nem tartok helyesnek, az igen egyszerűen az, hogy az izraelitákat nem a többi hitfelekezetek közt fogadták. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudom én azt, hogy még idáig a zsidó vallás nincs recipiálva, de miután tudtommal nem tiltja a törvény, és az udvari ceremóniáié sincs törvény által meghatározva, ennek következtében véget kellett volna vetni azon szégyenletes állapotnak, hogy őket úgy traktálják, mint hogy ha tűrt vallás lennének. (Helyeslés a baloldalon.) A mi már most az ámítás kifejezését illeti; (Halljuk! Halljuk!) annak vizsgálatába én nem bocsátkozom, abban azonban mindannyian egyetértünk, hogy az helytelen kifejezés volt, mert formúlázatlan vádakat nem kell világgá bocsátani, a melyek következtében a legtisztességesebb, a legártatlanabbb ember feje felett is a gyanú Damokles kardja lebeg. Ezért inkább csak arról beszélek, s azt is a dolog humoristikus oldalára említem fel, — Heiteres in ernster Zeit, — hogy ezekkel az ámításokkal szemben ellensúly gyanánt a főispánokra és a megyékre történik hivatkozás. (Derültség bal felől.) A főispáni intézményre, mely ennek az országnak legcompromittáltabb intézménye! (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A kik sem a múlt idők dignitariusai, sem a modern állam tisztviselői, hanem egyszerűen kortes agentiák. (Hosszan fartő zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyénileg a legtisztességesebb emberek, de az egészséges közszellem tényezői nem lehetnek. (HtlyesVs a bal- és szélsőbal felől.) És a vármegyék! Ha v T an intézmény, mely a főispánnál még jobban compromitálta magát, az a vármegye. Mikor azt a merényletet elkövették az államosítással, akkor hallgattak, hanem felsőbb rendeletre bizalmat szavaztak oly törvény] avaslatnak, a melyet nem ismernek (Hosszantartó zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és a melyet hihetőleg a t. kormány sem ismer, mert;, gondolom, a t. minisferelnök úr sem tudja, hogy milyen lesz az a törvényjavaslat, a melyet ide be fog nyújtani. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Úgy látszik, hogy csak egy ember ismeri, és ez a herczegprimás, ennek következtében lesz belőle egy unikum, egy primatialis polgári házasság. (Élénk helyeslés a balés széhő baloldalon. Az elnöki széket b. Bánffy Dezső foglalja él.) Nagy szerepet játszott e vitában a 67-iki kiegyezés természete. Méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag nézeteimet elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Igen fontos kérdés, megérdemli a tisztázást. Én distingválok ezen 1867 : XII. törvénynek politikai és jogi charaktere között. Ha politikai szempontból nézzük, Kossuth Lajos a politikát úgy definiálta, hogy az az exigentiák tudománya, az kétségtelenül kiegyezés volt a fejedelem és a nemzet között, és azután kiegyezés lett Ausztria közt és köztünk, transactio, melyre nézve elfogadom azt a kifejezést, melyet használ a királyi válasz, a »megállapodás« kifejezését. Ez az eszme, t. képviselőház, hogy Ausztriával egyetértés jöjjön létre, nem egészen új dolog a mi törvénykönyvünkben. Itt van például az 21*