Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

164 235. országos ülés 18KÍÍ okl<;ber 10 én, kedden. 1606 iki törvény, mely úgy szerepel törvénykönyvünkben, mint paeificatio Viennensis, mint bécsi békekötés, mely az országban a politikai és vallási szabadságot erősítette meg és a mely békekötésnél többek között mint aláíró egy Apponyi Pál is szerepel, a mely békekötésnek 28-ik §-a azt mondja, hogy azok a régi kötések és frigyek, melyek köztünk és az örökös tartományok közt léteznek, megújíttatnak. Magyarország rendéi és a cseh rendek ki is állították a frigykötést, mely helyet foglal törvénykönyvünkben. Mutatja ez, t. képviselőház, hogy a mi őseink milyen erős közjogi érzékkel bírtak. Már itt érvényre jut az az elv, hogy nemzetközi szerződéseknél jogokat szerezni, kötelességeket vállalni az országgyűlés beleegyezése nélkül nem lehet, 1723-ban, mikor meg lett kötve a pragmatica sanetio, az ország rendéi arra kérték ő Felségét, hogy a pragmatica sanctiohoz Ausztria is hozzájáruljon. Ezt III. Károly magyar király nem fogadta el, azt mondván, hogy ő az örökös tartományok absolut ura; a mit ő határoz, az azokat is kötelezi. Jött, t. képviselőház, az 1848. év. 1848-ban — mindenki tudja — márczius 3-án tartott phaenomenalis beszédében, a mely a márcziusi törvényeknek volt alapja, Kossuth L'ijos Ausztria számára is követelte az alkotmányt. 1848-ban, szeptemberben, mikor beütött Jellassieh, a magyar országgyűlés egy küldöttséget menesztett az osztrák országgyűléshez, a mely a következő átiratot vitte oda: (Olvassa): »Értesíti a magyar országgyűlés az osztrák országgyűlést, miszerint a ministeriumot megbízta, hogy azon barátságos kapocs erősítése és a nemzetek közti szives egyetértés szilárdítása tekintetében, mindazon érdektalálkozásokra nézve, melyek részint a múlt viszonyainál, részint a jövőre biztosítani óhajtott szövetségnél fogva rendezést és kiegyenlítést kívánnak, az osztrák ministeriummal kölcsönös igazság és méltányosság alapján egyezkedésbe bocsátkozzék.« A magyar országgyűlés küldöttségét az osztrák reactio, a Reichsratnak két átkozott tagja, Bach és Stadionnak intrigálására visszautasította. Mi történt volna, ha ezek egyezkedhettek volna, nem tudom. Én azt hiszem, hogy sok dolognak elejét lehetett volna venni. 1848 október 8-án, mikor megalkottatott a honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, mint írják, a következőket mondta: (Olvassa): »Valamint a kamarillával alkut ez életben nem ismer, úgy az osztrák nép iránt legszívesebb barátságot érzett, mint nemzet nemzet irányában, Istennek örök igazsága szerint megnyugtatólag kiegyenlíteni a találkozó érdekeket.« Ez azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, mely szavát nem szegte meg soha. És az elnök kimondta végzésileg, hogy ki fogják egyenlíteni azon érdekeket, melyek háromszázados viszonyból származnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt a fonalat vette fel Deák Ferencz 1867-ben, és létrehozta a kiegyezést, mely kiegyezés volt Ausztria közt is, mert mint tudjuk, ez a kiegyezéshez hozzájárult. Nekem, t. ház, az a nézetem, (Halljuk! Halljuk!) hogyha ; a nemzet a jövőre nézve is azon a nyomon akar haladni, melyet százados tapasztalat alapított meg, a méltányosság szavát ezután is meg fogja hallgatni és ha esetleg azon az 1867-iki transaction változtat, ezt oly módon fogja tenni, hogy Ausztria is a maga részéről hozzájárulhasson. Ezt kívánja nézetem szerint a politikai méltányosság és ildomosság, mert nekünk oly nehéz a helyzetünk, hogy nem lehet ellenségeskedést provokálnunk ott, a hol támogatásra vau szükségünk. Thaly Kálmán: Ki akarja azt? Beőthy Ákos: De, t. ház, ép oly világosan áll, hogy ez, mint közjogi kötelezettség nem létezik. Hogyha az 1867 : XII. törvényczikknek jogi charakterét tekintjük, azt találjuk, hogy az törvény és nem beczikkelyezett nemzetközi szerződés. (Élénk helyeslés a hal- és szélsőbalon.) A nemzetközi szerződéseknek megvannak a mi közjogunk szerint a maguk ismérveik; melyek oly világosak, hogy erre vonatkozólag ahhoz kétség nem fér. itt van például (Halljuk! Halljuk! bal felől.) az 1868-iki vám- és kereskedelmi szerződés, a mely az első, melyet Ausztriával kötöttünk. Hogy hangzik ennek a bevezetése? (Olvassa:) »Miután a magyar ministerium, ő Felsége többi királyságainak és országainak ministeriuma az általok képviselt országok közt kötendő vámés kereskedelmi szövetség iránt a javaslatot közös egyetértéssel elkészítették, és miután a javaslat mind az országgyűlés, mind ő Felsége többi királyságai és országai törvényhozása által elfogadtatott, ő csász. kir. apostoli Felsége szentesítésének hozzájárulásával e vám- és j kereskedelmi szerződés az ország törvényei t közé iktattatott.« Tehát. t. képviselőház, e szerződés kötésé| nek föltétele az, hogy a kormányok kölcsönösen megcsinálják az előmunkálatokat és teljes egyetértésre jutnak annak tartalma iránt, azután hogy az mint szerződés beczikkelyeztessék, a hol tehát mindkét állam világosan és határozottan kimondja, hogy egymással szerződik, egymást egymás irányában megköti, miből következik, hogy az ilyen szerződést mindkét félnek beleegyezése nélkül megkötni, vagy feloldani nem lehet.