Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

158 235- orsxúgos ülés, 18!í3. október 10-n, kedden. Hivatkozott a t. belügyminister úr az 1868. évi törvényre is, hogy ott van szó magyar nemzetiségről, s ezt úgy állítja oda, hogy ez annyit tesz, hogy itt van ugyan magyar nemzet, de ebben a magyar, a tót, oláh, a német stb. közjogilag megállapított egyediségek. Hieronymi Károly belügyminister: Mikor mondtam ezt? Szederkényi Nándor: Hát benn van abban a törvényben a magyar nemzetiség, de mutasson nekem abban a törvényben csak egy szót i-s, mely fizt a definitiot megengedné, a melyet a t. belügyminister úr beszédében előadott. Es a mi a dolgot még aggodalmasabbá teszi, az az, hogy a t. minister úr nem elégedett meg azzal, hogy e törvényre hivatkozott, hanem idézi a törvény állítólagos szövegét, a mely azonban nem létezik. (Halljuk! Halljvk! bal felől.) Az 1868 : XLIV. tcz. világosan azt mondja bevezetésében (olvassa): »A. magyar nemzetiséget képezi, valamennyi nemzetiségre való tekintet nélkül, annak minden polgára./-' Ez helyes; itt kellett volna megállnia. Nem kellett volna többet mondania; (Úgy van! a szélső baloldalon.) de itt nem áll meg, mert neki szükséges volt gróf Apponyi Albert képviselőtársam nézetét megtámadnia, mely a magyar nemzet egységének korrekt kifejezése. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hogy pedig ezt megtehesse, a fentebbit előrebocsátva így folytatja: »Beleértve a magyarokat, románokat és oláhokat is, ezek együttesen képezik a politikai magyar nemzetet.« Nem tudom, hogy a t. belügyminister úr ezt, mint idézetet akarta-e mondani, mert ilyesmi e törvénybe nincs; mert a törvény megállapítja az osztatlan magyar nemzet egységét, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) megállapítja a magyar nyelvnek állami jogát, ezután megmondja, a nélkül, hogy a nemzetiségekről egy szót is említene, vagy hogy azt mondaná, hogy tót, oláh vagy német, hogy ott — és ezt, mint eoncessiót adja meg — a hol a magyar nyelvet nem tudják, tehát más nyelvvel élnek, bizonyos tekintetben a hivatalos eljárásnál minő formában kell érintkezni. Ez a concessio, t. belügyminister úr, nem is új. Az 1790-diki országgyűlés, mely a magyar nemzeti törekvéseket az akkori időben a leghívebben fejezte ki, egy diplomát szövegezett, a melyet a király elé terjesztett s melyben a következők foglaltattak: (Halljuk! Halljuk!) »A király megesküszik, hogy idegen nyelv ez országban a közügyekben használtatni és behozatni, beleértve a németet is, nem fog.« Ez, t. ház, miután az országgyűlés közvetlenül II. József korára következett, és annak tagjai ennek közvetlen hatása alatt állottak, ez ellen volt intézve. (Úgy van! a szélsőbal felöl.) »Hanem igenis megtartjuk a magyar nyelvnek épségét; úgy magunk, mint házunk herczegei meg fogják tanulni; a katonai és polgári dieasteriumok használati nyelvévé teszszük; a megyékben is használni fogják, kivéve — és itt van a concessio — Horvát-Tótországokban* . . . Polónyi Géza: A kapcsolt részekben! Szederkényi Nándor: . .. »és némely felsővidéki megyékben a hol anyanyelvüket használhatják vagy körirataikban a diák nyelvet.* Arról azonban, hogy e diploma felsorolná a tót, német vagy oláh nyelvet, szó sincs. A törvénynek, a magyar közjognak szelleme tehát mindig az, hogy a magyar nyelvet nem értő más ajkú lakosokat, — az 1868: XLIV. tcz. is ily szellemben van írva, — nem jelöli meg egyenkint, hogy: tót, német, oláh és horvát, hanem csak más ajkú lakosokat említ. Hogyha tehát a törvénynek a nemzetiségi egyenjogúság czíniet adják, ezt a ezímet már mint egy terminológiát fogadják el, de nem azon értelemben, a melyet neki a nemzetiségi agitátorok adnak, és a melyben azt maga a t. belügyminister úr is magyarázni akarja, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a magyar nemzet egységének kifejezésére úgy, a mint azt gr. Apponyi Albert képviselő úr kifejezte, a magyar nyelvnek hivatalos használata közjogilag megállapított dolog, (Úgy van! a szélsőbalon.) a melyet apró részekre tagolni nem* szabad és azt nem is fogjuk megengedni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nagyon helyesen jegyezte meg gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy az még nem volna olyan nagy baj, ha az országban élő egyes fajok közt comflikíusok támadnának, mert hiszen osztály-és efféle confliktusok mindig támadnak. A mai nemzetiségi izgatásokban nem is ez a baj, hanem az, hogy a magyar államot, a magyar nemzet egységét támadják meg. Ez az, a mire rámutatott gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, és a minek értelmét a t. belügyminister úr lerombolni kívánta. És hogy ezt lerombolhassa, feltagolta a magyar nemzetet nemzetiségekre és a magyart az oláh, a tót stb. nemzetiségek mellé állította. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ez az a hiba, a mit nem szabad elkövetni, mert a magyar nemzet, a magyar állam törzse. A magyar nemzet a törzsöt képezi, melynek ágai vannak és ezek a nemzetiségek. A magyar nemzetben magyar nemzetiség közjogilag nem létezik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) mert itt csak egy egységes magyar nemzet van. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Vannak azután olyanok, kik a magyar nyelvet nem értik, a kiknek eoncessiót