Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-235

2S5. országos Illés 1893. október 10-én, kedden. 159 tesz az 1868: XLIV. törvény. A magyar olyan, mint a eivis romanus. Nem ismer tagozatot; nem ismerte azt akkor sem, midőn még a múlt­ban a magyar nemes fejezte ki a magyar nem­zetet. Az 1848-iki törvény a régi nemesi jogba emelte fel ez ország összes lakosságát, mely egységes, magyar volt. Nem képzelhető tehát, de nem is szabad feltételezni, hogy akkor, midőn az 1848 iki törvény megnyitotta az alkot­mány sánczait s a haza minden polgárára kiter­jesztette az akotmány élvezetét, azt akarta volna, hogy a nemzet a kebelében levő fajok szerint tagoltassék közjogilag. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József: 1868-ban tették, mert szükségük volt szavazatokra! (Zaj.) Szederkényi Nándor: íme tehát, t. bel­ügyminister úr, ezek azon nézetek, azon elvek, a melyeket a t. belügyminister úr hangoztatott: Ezek a nézetek, ezek az elvek oly veszedelme­sek, hogy már most is tiltakozunk az ellen, hogy azokra később ilyen értelemben hivatkoz­zanak. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Már most rátérek, t. ház — és ezzel be is fejezem beszédemet — a t. belügy­minister úr programmjának positiv részére is. A t. belügyminister úr programmjának négy pontját már megbíráltam. Ezeken kivííl más po­sitiv programmot nem ismerek, mint egy évi kormányzásának bizonyos tényeit. A nyáron két nagy esemény történt. Az egyik a t. belügy­minister árnak katonai rendelete a magyar nyelvnek a katonasággal és a katonaság részé­ről a megyékkel szemben való használatáról szól. Ha e rendeletet megnézem és mérlegelem a t. minister úrnak azon állítását, hogy minden - pártezinezet nélkül, határozott programmot kell követnünk: ki kell jelentenem, hogy mi ezt kö­vetni nem fogjuk, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert hogy pártszinezet nélkül járjunk el, és egy kelepczébe essünk, a mely nemzetünk sze­rencsétlenségére válnék, ezt nem tehetjük. Majd lesz idő ezen rendelet bővebb megvitatására. Most csak azt konstatálom, hogy nincs magyar ember, ki e rendeletben a minister urat szivből követni hajlandó volna. A másik a t. minister úrnak egy szintén nevezetes ténye és ez a szebeni oláh — nem is tudom megmondani, hogy mi, — népgyűlés vagy országgyűlés, vagy legjobb úgy neveznem, hogy eonventieulum. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ez a t belügyminister úrnak speciális munkája. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Tudjuk, hogyan történt. Az oláhok,|mint ilyenek, tiltakozásra és egyéb dolgokra készültek és erre összehívták saját fajukat; az ottani hatóság azt betiltotta, nagyon helyesen, de a t. belügyminister úr megengedte, nagyon helytelenül. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Természetesen a t. belügyminis­ter úr a szabadéi vüäég mázával vonja, be ön­magát és azt mondja, hogy ime, a belitgyminis­teri kormányzatban oly szabadelvűek, hogy még azt is megengedik, hogy az ország keblében összejöjjenek egyesek, conventiculumot képez­zenek és határozatokat hozzanak, hogy mi pedig, a kik itt összejöttünk, ezt a magyar államot meg akarjuk semmisíteni. No, t. belügyminister úr, mutasson nekünk Európa államai közt egy ilyen második példát. Azt láttam, hogy a franczia köztársaság az Or­leansokat, a Napóleonokat száműzte az ország­ból, mert ők a republikánus kormányforma meg­döntésére törtek, a mi nem érinti a franczia nemzet és a franczia állam integritását; láttam, hogy Boulangert és társait mint semmisítette meg a köztársaság; azt láttam, hogy mint űzik ki Francziaországból mindazt, á ki csak a fenn­álló kormányformára nézve veszélyes lehet. De azt nem láttam, hogy megengedték volna, hogy ily eonvietulumok létrejöjjenek, a milyen a sze­beni volt. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Erre azt mondhatja a t. belügyminister úr, a mint mondták a hírlapok akkor, hogy az erős mer. Nem így áll a dolog; ne verjük a mel­lünket, hogy erősek vagyunk. Hanem én azt mondom, hogy a gyáva és a gyenge, az nem mer. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) És mitől ijedt meg a t. belügyminister lír, hogy meg­engedte azt a conventiculumot? Mert azt vagyok bátor jósolni, hogy ezen eonventieulum követ­kezményei Magyarország történetében még so­káig- szerepelni fognak. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Ilyen volt a balázsfalvi népgyűlés is. (Úgy van ! Úgy van! bal felöl) A szabadelvűséggel nem lehet ezt indo­kolni, mert nincs állam, mely megtörné azt, hogy ily agitatiot engedjen megindítani a saját földjén, a mely az állam integritásának szét­törésére vezetne! Ez a két positiv munka, a melyet a t. ministerelnök úr a nyáron végre­hajtott, oly nagy, hogy ha a t. ministerelnök úr évtizedeken keresztül ül abban a székben, nem fog annyi hasznot tenni az országnak, mint a mennyi kárt ez által annak okozott. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ne vegye rossz néven a t. minister úr, hogy itt ily keserű szavakban törünk ki. Megengedem, hogy őt a jóhiszeműség vezérelte, de nem jóhiszeműség vezérelte-e önö­ket 25 éven át, és most a minister úr mé^ is azt mondja, hogy vallják be, hogy hibáztak és csalódtak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem szabad engednünk, hogy évek múlva ismét előálljanak és azt mondják : valljuk be, hogy csalódtunk. Csalódásnak itt többé helye nincs, (Helyeslés a szélső baloldalon.) hanem megbírál­juk azt, a mi mondatik. Én ezt megtettem s én

Next

/
Oldalképek
Tartalom