Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

148 234. országos ülés 1893. október 9-én, hétfőn. leU, én bár tisztelem, becsülöm és nagyra tartom törekvését: mégis azt mondom, hogy én ennek az egyesületnek egy, vagy akár tíz millióját nem tartom elégségesnek a baj orvoslására. (Helyeslés a szélsőbalon.) T. ház! Én erről nem akarok többet szólani, de minthogy a borossebesi kijelentéssel a kőszegi szerves kapcsolatban van s noha ez utóbbi nincsen is a napirenden, egészen röviden erre nézve is elmondom véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Elmondom annyival is inkább, mert én a bajnak az orvoslását a független Magyarország visszaállításában keresem és találom, a kőszegi királyi szó pedig a leghatározottabban azt mondotta, hogy a 67-es kiegyezés egy állandó és mint Hegedüs barátom mondotta, kétoldalú szerződés, a melyet a király is megtartani köteles. T. ház! Én részemről változhatatlan törvényeket és szabályokat nem ismerek sehol, csupán a természet nyilvámilásában. Minden emberi alkotás, legyen az örök időkre kötött kiegyezés, vagy maga az úgynevezett szent és örök béke, múlandó és annak így is kell lennie. Az emberi társadalom, tehát egy nemzet is, élő organizmus, mely vagy fejlődik, vagy hanyatlik s ehhez képest kell alakúlniok mindezen kereteknek, melyeket időlegesen alkotunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) S én már azért is, mert azt kívánom, hogy hazám fejlődjék, képtelenségnek tartom, hogy bármely kiegyezés örök időkre, mint egy kéoyszerzubbony legyen rá szabva a nemzet testére. (Tetszés a szélsőbalon.) Nem először ütődik fel az az állítás, hogy ez megbonthatatlan és megingathatatlan dolog, sőt annyira sérthetetlen, hogy még azok a végtelen szerény és kis követelések is, melyeket, a t. szomszéd párt szokott annak kiegészítésére formálni, sem férnek bele! De vájjon mikor vetődött fel a megingathatlanság e tana? Vájjon nem a véderő vita alatt, a mikor Andrássy Gyula gróf, ki egykor a kiegyezés munkás előkészítője volt, azt mondta, hogy ez kétoldalú szerződés, melyhez hozzányúlni nem lehet. S 5' utána a kormány és pártja, a hol csak veszélyeztetve látja többségét, mindig e tannal áll elő. Elhiszem, hogy Andrássy Gyula gróf határozott magyar államférfiúi typus volt: de e typusról azt mondta egykor Simonsics alispán, hogy az a magyar ember, a ki 25 éves korában nem volt forradalmár és 50 éves korában nem conservativ, vagy tudatlan, vagy rossz ember. Ép ezért mondom, hogy Andrássy Gyula gróf volt a magyar államférfi typusa, mert ő 25 éves korában forradalmár, 50 éves korában pedig conservativ volt. A mi azon állításból rám visszapattan, azt magamra veszem, mert én már 50 éves múltam s még sem vagyok, nem is leszek conservativ. (Derültség.) Hogy lehet egyáltalán propagálni, hogy lehet auctoritásokkal támogatni a megingatkatatlanság tanát, mikor egy társadalom erkölcsi alapja meg van támadva, midőn e társadalom kivándorlások útján folyton csökken, midőn oly áramlatok kerülnek felszínre és követelnek már alkudozásra való jogot is, melyek alkotmányellenesek, hogy még akkor is millió és millió számra lehet odadobni a nép adóját a nagyhatalmi viszkeleg örvényébe, a fegyveres békének és mindkettő édes fiának, a közös ügyek Danaida elhordójába? (Úgy van! a szélsőbalon.) Én meghiszem, hogy a kik most és ma élnek, megtalálhatják a maguk kenyerét, a maguk fényét, a maguk dicsőségét is. De nézzenek jól oda, hogy a társadalomban mi történik, hogy miképen buknak a hordók után az emberek, hogy szaporodik a párbaj mánia, hogy rohan egész Magyarország a szerencsejáték fertőjébe ? Minden külső fény, minden külső csillogás; de a character, a becsületes munka, a becsületes törekvés, az gúny tárgya. (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Igaz ! Úgy van !) És ekkor beszélnek nekünk örök szerződésről. Itt is csak egy szavam van. Semmiféle örökidőkre kötött szerződést el nem fogadok; mert az absolute nem egyezik meg sem a józan észszel, sem a természet törvényeivel, hanem követelem azt, a mit minden egyénnek, minden nemzetnek a természet és a fejlődés törvénye meg kell, hogy adjon, hogy a saját maga munkája és törekvése után szerzettel saját maga belátása szerint a maga javára intézkedjék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez az egyetlen mód és semmi más. Azt az inferioritást, a melylyel leginkább a kőszegi és borossebesi beszédekben tűnt ki, egy ezer év óta itt álló nemzet nem tűrheti el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Mondja meg nekem Magyarország ministerelnöke, hogyan volt az indokolva, hogy akkor, mikor egész Európa figyelme ide van irányítva, mikor az ország legintelligensebb, legrendezettebb megyéjének egész intelligentiäja megjelenik a király előtt, s absolute semmi ok nincs reá, sőt a legfőbb kötelesség az, hogy rendezett viszonyokat mutassunk ott, a hol az bizonyos fokig valósággal is meg van, hogy akkor hangzik el az ámító és hitegető szavaktól való óvakodás tanácsa? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Tirolban máskép beszéltek ! Herman Ottó: Nem Magyarország inferioritása ez, mert nekünk van .birodalmunk a társadalomban, hanem azon eredendő inferioritás, melyben a magyar kormány mindig van, valahányszor megmozdul a nagy bécsi appará-