Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

284. országos ülés 1898. pontban és vidéken foly, különösen bizonyos befolyásokra nézve? Kérdem mindazokat, a kik Erdély viszonyait ismerik, vájjon igaz-e az, hogy az erdélyi úgynevezett kinevezetlen gubernátorok hatáskörében, szemünk láttára, küszöbeiken oláhosodtak el egész falvak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Hát menjenek alkudni és menjenek okosodni. Hiszen a t. belügyrainister úr csak a jelentésekből merített Magyarországot ismeri, de azt a Magyarországot, a mely életben van, nem ismeri és nem is ismerheti. Ugyan menjen végig a Eézhegységen és nézze meg azt az irtózatos pusztulást, mely ott a magyarságban dúl. És mikor ez így van, akkor csodálkoznak és chauviiűzmusról beszélnek; a chauvinizmus bűnéről, a mikor feljajdul a magyarság, a melyik közvetlen közelében van ezen irtózatos rombolásnak, látja a pusztulást és látja a lehetetlenségét annak, hogy ezt megakadályozza. (Tetszés a szélsőbalon.) No, t. ház, beszélhetnek nékem paktálásokról vagy bármiről, itt egy óriási veszedelem forog fenn, a mely folyton nőttön-nő. Azoknak az eszközöknek, melyeket eddig alkalmaztak, nem volt foganatjuk, azok pedig, melyeket a t. belügyminister úr felhozott, absolute elégtelenek. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Ha ez a dolog így áll, t. ház, ha látjuk, hogy a társadalomnak bizonyos része itt a parlamentben és a közélet egész során helyet foglal és a saját maga befolyásával saját javára él, a mely úgyszólván sütkérezik a sikerekben, hogy ez nem birta megakadályozni ezt az irtózatos bajt, hogy ez nem tudta útját állani annak, hogy ez a baj folyvást terjedjen, akkor azt mondom, hogy ez az óra, melyben elhatározásra kell jutnunk. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Mondják, hogy a bajt behozzák, mások pedig azt mondják, hogy az izgató elemek előbb kimennek Oláhországba s azután visszahozzák a bajt. Hát, t. ház, sem így, sem ügy nem áll a dolog. Nekem nemcsak hogy positiv tudomásom van, hanem évekkel ezelőtt felmutattam a parlamentben azt a térképet, a melyről Eománia minden iskolájában és az iskoláztatás minden fokán a földrajzot tanítják, és a mely térkép akként van megszerkesztve, hogy a Tisza alkotná meg Oláhország határát észak-nyugat, a Kárpátok pedig észak-kelet felől. Ez a térkép, a mely hivatalos, ott viseli a mostani román király és királyné arczképét. Igaz, hogy azt mondják, hogy ez csak etnográfiai térkép, de hát az elemi iskolákban etnográfiát tanítani nem lehet, nem szokás, és nem is üdvös. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nekünk a dolgot úgy kell venni, a mint van. Itt teljes egyetértéssel folyik az agitatio, melynek végczélja az elszakadás, s a mely csak október 9-én, hétfőn. 147 addig, míg eszközeit megszerzi, viszi a dolgot úgy, hogy oda állítja a Mocsonyiakat és Babeseket egyes hazafiak háta mögé és azt mondatja velük, hogy »mi alkudozni akarunk.* (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez egy tarthatatlan állapot, melyet kis erzközökkel javítani teljes lehetetlenség. De hát mi következik akkor, mert az egyszer bizonyos, hogy be kell következni annak az erőfeszítésnek, annak a morális ébredésnek, mely a tespedésből kiragadja az egész magyar társadalmat, az egész magyar nemzetet és mindazt, a mi hatalom van a magyarban, hogy féket vessen a gonosznak, és ezt megakadályozza? Bármiként vizsgálom a dolgot, egyetlen egy módot látok, ós ez: az önálló, független Magyarország, mely összes eszközeit saját javára fordíthatja. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Más eszközt, t. ház, nem képzelhetünk, mert azoknak a jelenségeknek, a minőket Iát tünk, mikor az oláhság a folyamodást Bécsbe vitte, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) rendki vííí jellemző, sajátságos vonása van. Miért mennek azok, a kik Magyarország állampolgárai, a folyamodással Bécsbe? Mert mindazon mozgalmak, melyek vérárba fullasztották Erdély részeit időszakonkint, onnan kaptak inpulsust, onnan kaptak vezetőt. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez nem ráfogás. Én olvastam, én fordítottam le Munzáthnak jelentését, melyet Magyarország Bach-korszakbeli kormányzójának terjesztett elő, a melyben kimutatta, hogyan szervezte ő azt a felkelést, a melyet Axenthie vezetett, és a mely annyi áldozatot követelt. Én ismét csak azt mondom, hogy csupán önálló, független, minden eszközzel a maga javára rendelkező Magyarország akadályozhatja meg ezt a bajt. Legyen szabad, hogy rámutassak a baj legmélyére is. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbalon.) Sokat jártam azon a vidéken, a melyről azt mondják, hogy Erdélynek nyilt sebe; most is jártam ott és azt találtam, hogy az úgynevezett hurubás elemek fölszaporodtak, t. i. a félig föld alatt lakó oláh elem felszaporodott; megmaradtak ezek abban az állapotban, a melyben 25 év előtt voltak, de egy jellemvonással szaporodtak, és ez az, hogy Jbennök van az a hit: »fel fogunk szabadulni*. És ki vitte beléjök ezt a hitet? « Ki csinálja ezt a propagandát? S itt vádat emelek azok ellen a vezéremberek ellen, a kik ott laknak, a kiknek befolyásuk volt, a mért a béresből komornyikot csináltak és a komornyik fiából prókátor lett, a ki gyűlöletet hirdet minden ellen, a mi magyar. Mert az az önérzetes magyar cseléd nem kellett, hanem kelleti a mély megalázkodás. Ez az a rákfene, ez a baj, és ha most előállanak azzal és azt mondják, ott van Erdélyben az »Erdélyi Magyar Közművelődési Egyestí19*