Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

234. orszftgos filés 1893. október 9-én, hétfőn. 145 hogy »a esahosok« közé tartozik, hanem leírta az a lap, melyet támogat a kormánypártnak három hatalmas és oszlopos férfia; kettő közíí­lök világhírnek örvend, egyikük országos hír­nek; leírta a »Pesti Hirlap«, melyet támogat Jókai Mór, Beksics Gusztáv és Mikszáth Kál­mán. (Derültség bal felöl.) Hát, t. ház, a királyi szavaknak értéke, értelme és hatása a kormánypárti for elég jellemző. Hiába igyekszik Hegedüs Sándor képviselőtársunk dialektikája feltüntetni azt, hogy itt csupán csak a kormány felelőssége foroghat fenn, ha egyáltalában a felelősségnek helye van. A baj sokkalta mélyebben gyökerezik, mert elvégre is: ki meri azt mondani, hogy szent István koronájának mostani viselője, a ki több mint egy emberöltőn át a történeti események­nek oly sorozatait, minőt kevés ember érhet meg, végig élte, hogy az beálljon akár egy kormány, akár az ő kabinetirodája számára tele­fonnak, a melybe az egyik végén beleszólnak, hogy a másik végén pedig kijöjjön az, a mit bele kiáltottak. T. ház! Ez nem állhat meg. Azoknak a királyi szavaknak veszedelmes oldala épen az, hogy azokat a király maga mondta, és ha ezek az ő nézetének megfelelnek, utána kell látnunk; hogyan keletkezhettek e nézetek, hogyan jutott a magyar nemzet egyszerre nemzeti sorba, hogyan történhetik, hogy a chauvinizmus vádját minden megkülönböztetés nélkül az egész nem­zetre hárítják, hogyan történik, hogy itt egy­szerre felhangzik az ámítás vádja egy egész nemzettel szemben? Mikor ez így áll, t. ház, akkor csak egy magyarázata van a dolognak és ez az, hogy a koronát huzamos időn keresz­tül tudatosan rosszul informálják, és így szólal­tatják meg akkor, mikor már bele van plántálva a hamis nézet. T. ház! Egyelőre a borossebesi királyi szó mellett maradok. A t, belügyminister úr ipar­kodott először a nemzetiségre, másodszor a chauvinizmusra vonatkozólag elmondani nézetét. A belügyminister úr szava körülbelül így hang­zott: »a politikai nemzetet alkotják az itt lakó nemzetiségek, köztük a magyar is«. És hogy ezen szava korrektségét bebizonyítsa, hivatkozik Kossuth Lajosra és Széchenyi Istvánra. Közbe­vetve legyen mondva, t. ház, milyen jó az az öreg Kossuth az ő terminológiájával, mikor a hínárból ki kell magukat szabadítani, az az öreg Kossuth, a kit oly hálátlansággal, a ke­gyelet teljes hiányával kitagadtak a nemzet kebeléből, most jó, hogy a kormány terminoló­giáját kisegítse a bajból. De vigyázzanak jól, mert Kossuth nem szalmaszál, a melybe kapasz­kodni lehet, az egy hatalmas ledöntött pálma­törzs, melyet a belügyminister úr karja át nem KBPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIII. KÖTET. foghat, és jóllehet, le van döntve, a maga for­dulataival maga alá temeti azt, a ki hozzányúl, különösen mikor arról van szó, hogy a magyar nemzet vagy nemzetiség fogalmát valaki meg­állapítsa. Akkor, mikor Kossuth Lajos tanulta a magyar közjogi terminológiát, még nem létez­tek azok n finom megkülönböztetések, a melyekre ma már szükség van, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A nemzet és nemzetiség: »Nation és Nationalité« .közt nagy különbség van; a íran­czia visszautasítja, ha valaki nationalitének nevezi, és vissza fogja utasítani minden önérze­tes nemzet, és ha arról van szó, hogy adjuk meg, különösen a magyar nemzetnek a meg­felelő korrekt fogalmát, akkor azt csak úgy lehet megalkotni, hogy ezredéves történetével és küzdelmeivel megalkotta ezen államnak ke­retét és ő maga festette belé államéletének képét. A magyar nemzet adja meg e kép színét, alakjait, a mi azontúl van. lehet árnyékolás, erősebb vagy gyengébb világítás, de alá kell rendelnie magát az összhangnak, nem szabad azt megzavarnia. A reflexet, ha túlerős, retouche­sal kell gyengíteni, (Úgy van! Úgy van! a szélső­balon.) az árnyékot, ha erősebb, maró, causticus eljárással kell eltörölni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Az összes magyarázatokkal szemben, a melyeket a nemzetiségi kérdésben hallottunk, nekem csak egy és ugyanazon meghatározásom van, és ez a feltétlen hazafiság követelése, A ma­gyar alkotmány összes jogait és szabadságait élvezheti mindenki, a ki ebben az országban lakik és föltétlenül hazafi; így az, a mire tegnap Horváth Gyula t. képviselőtársam is rámutatott, hogy Mocsáry Lajos háta megett állt Babes és Mocsonyi, oly állapot, mely azt jelenti, hogy az ezredéven át itt államot alkotott nemzet alkuba bocsátkozik, mikor alkuról semmi szó nem lehet. De hát hagyjuk ezt! Legyen szabad nekem már a chauvinizmus szóról beszélnem. (Halljuk! Halljuk!) Igaz: verba valent usu; minálunk e kifejezést nem úgy használják, mint a hogy kellene. Minálunk ezt bíínnek szeretik dekretálni; törvénytelen eszközökkel való visszaélésnek. Ujabban azt is halálos bűnnek tartják, hogy ha a magyar nemzet fentartásának czéljaira chau­vinistikus eszközökkel él. És mire mutatnak rá"? A tordai mozgalomra, a melynek összes ered­ményei, hatósági megbecslés szerint, egynehány forint kárban nyilvánultak, vagy a nagyváradi eseményekre, a hol hivatalos becslés szerint 48 frt 23 kr. volt a kár. Horváth Gyula t. képviselőtársam tegnap igen jól rámutatott arra, hogy hát ezekkel állí­tották szembe a király szavát, hogy ő leczkéz­19

Next

/
Oldalképek
Tartalom