Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

142 234. országos ülés 1898. ottóber 9-éa, hétfőn. alatt, a melynek kezdetén már formulázott egy feliratot a koronához, t. képviselőtársam, igen helyesen akkor, mikor a trónbeszédre való vá­laszról volt szó, ezen a téren újabb incidenst, a mely legkisebb aggodalmat, legkisebb veszélyt rejtene, hogy sietni kelljen panaszszal a koro­nához, vagy panaszszal a nemzethez ily ünne­pélyes formában, valóban nem tapasztaltam. Végre az utolsó pont, én is hallottam sokszor emlegetni, de a függetlenségi párt részéről, hogy a honvédség nemzeti jellege veszélyez­tetve van. Egy jelző-rongyot emlegetnek. (Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Kováts József: A fekete-sárga zászlót érti ? (Félkiáltások a szélső baloldalon: Meghara­gusznak ezért Bécsben!) Hegedüs Sándor: Mmek mondjam? Tehát jelzőzászló. A felett, mondom, lehet vitatkozni, hogy szükség van-e erre katonai szempontból, hogy indokolható-e ez, vagy sem; de hogy abból a honvédség nemzeti jellegére valami veszélyt lehessen következtetni, ez az, a minek én egyáltalában helyt nem adhatok. Azt hiszem tehát, t. ház, hogy gróf Apponyi Albert felirati javaslatában a tartalom a formát és a forma a tartalmat egyátalában nem igazolja. Van ezen kívül még egy fontos s nézetem szerint megvitatandó kérdés, és ez a közjogi kérdés. (Bálijuk! Halljuk!) Felkapták és kiadták a jelszót, hogy beállott a közjogi reactio. Ez ellen kell tehát védekezni. És egyszerre — a mi pedig már nem tartozik ide, csak jelzem — a viszály az ellenzék egyik árnyalatában ezen jelszó kizárólagos híresztelése mellett megszűntnek látszik. Madarász József: Meg is szűnt. Hegedüs Sándor: Ne méltóztassék azt hinni, hogy azt az ízetlenséget követem, hogy az ellenzék bérviszonyaival foglalkozzam. A revanehe ugyan jogosult lehetne, mert nincs a szabadelvű körről az a pletyka és az a hamis híresztelés, mely nemcsak állandó hírlapi thema ne lenne, de a parlamentben is többször elő ne hozatnék. És a mikor mi azt mondjuk, hogy az efféle híreket ne méltóztassék elhinni, és ne méltóztassék a szabadelvű párt belügyeivel a parlamentben foglalkozni, azt mondják, de igenis ez kötelességünk, mert a tényeket bírálják el. (Egy hang a szélső baloldalon; Önök is foglalkoznak a mi belügyeinkkel!) Justh Gyula: Ezzel kötelesség foglal­kozni ! Hegedüs Sándor: Ugyan kérem, hogy kívánja Justh Gyula t. képviselő úr tőlem, hogy én itt azzal foglalkozzam, hogy Eötvös minek deklarálta Polónyit és Polónyi Eötvöst. (Derült­ség és tetszés jobb felöl.) Justh Gyula Hát Rohonczy mioek de­klarálta Hieronymit? (Zaj és nyugtalanság jobb felől. Elnök csenget.) Hegedüs Sándor: Az az ügy akkor lova­gias úton el lett intézve. (Folytonosan tartó nyug­talanság. Halljuk! Halljuk!) Tehát közjogi reactio lett említve, és ez bizonyos tekintetben, nem ezen kifejezéssel, de részletesen indokolva és mint aggodalom fel van véve gróf Apponyi Albert felirati javasla­tában. Én úgy tudom, hogy — a mint a t. mi­nisterelnök úr igen helyesen jegyezte meg •—• ott, a hol reactio van, bizonyos aetionak is kell nyilvánulni közjogi téren is. Pedig sem a kor­mány, sem a korona részéről egyéb nem tör­tént, mint azt mondták, hogy megtartjuk és megtartatjuk az alkotmányt és a törvényt; ezt kérem, nevezték reactionak. És én őszintén saj­nálom, s ezt ki is jelentem, hogy annak a kő­szegi nyilatkozatnak bizonyos érzékenység foly­tán némely irányokban való hatása bénítva lett. Mert ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy akár a korona, akár a kormány, akár közülünk bárki, a ki a közjogi alapon áll és a közjogot védi, tehát az ellenzék egy része is, e tekin­tetben igen kényes helyzetben van. Mert ha védelmezzük és megváltóztatandónak nem tart­juk azt az alapot, akkor oly váddal találko­zunk egy párt részéről, hogy a nemzetnek sza­bad elhatározását akarjuk békóba verni. De meg­fordítva, azok, a kik ezt a vádat formulázzák ezen a ezímen ellenünk, valamint a kormány és mindazok ellen, a kik ezen az alapon állanak, valahányszor bármi ürügyet találnak, a kor­mány ellen vádat formóláznak a tekintetben is, hogy az az 1867-iki alapot veszélyezteti itt e házban és maguk is akárhányszor hangsúlyoz­ták, hogy ezzel szemben ők is megvédik és követelik a 67-es alapnak épségben tartását. Ez helyes, ez szép álláspont, t. ház, mert az aikotmány és a törvény feltétlenül megtartandó és érvényesítendő. (Ellenmondások a szélső ba 1­oldalon.) Méltóztassanak egészen nyugodtan lenni, rá jövök, még pedig egészen tárgyilagosan rá jövök arra is. (Halljuk! Halljuk!) Ha tehát ezt a maguk részére vindikálják, méltóztassanak egy magasabban álló és más irányban alkotmányos kötelezettséggel biró tényezőnek megengedni azt, hogy szintén védelmezze az alkotmányt, annyival inkább, mert nemcsak magunk között kell azt védelmezni, hanem más tényezőkkel szemben is, kifelé és befelé egyaránt. Én igen jól emlékszem, gyakran volt pa­nasz arról, hogy a korona nincs engagierozva az alkotmány mellett, hogy bizonyos katonai és czivil körökben, Ausztriában és Magyarorszá­gon és azonkívül nem hiszik el ezt, mert, így szokták kifejezni, a császár szavát a mellett nem hallották. Most a császár szavát hallották

Next

/
Oldalképek
Tartalom