Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

•384. országos ülés 1893. október 9 én, hétfőn. J4g azok, és én nagyon sajnálom, hogy ezt a császári szót meggyöngítették kicsinyes kifogásokkal. (Zaj a hátoldalán.) Hiszen, mondom, azoknak a szavaival éltem, mikor ezt az idézést használtam. Horváth Gyula: Nem azoknak volt igazuk *? Hegedüs Sándor: Mert a kormány azt a kifejezést használta, hogy ez a közjogi alap egy kétoldalú megállapodás: ebből nagyon sok vádat formáltak ellenünk, sőt épen gr. Apponyi Albert i» arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez törvény, melyet egyszerűen meg lehet bármikor változtatni. Thaly Kálmán: Hát persze, mint a többit! Hegedüs Sándor: Méltóztassanak tehát egy percznyi türelemmel megajándékozni, hogy röviden, tárgyilagosan vizsgáljam meg, így van-e ez? Az 1867-iki törvény tulaj donképen nem törvénynek van formulázva. Ez felírat, illetőleg jelentés volt, a melyben Magyarország nyilatkozik arról, hogy milyen feltételek alatt és mily kikötések mellett lenne hajlandó a közjogi kérdést megoldani, Ausztriávali viszonyunkat szabályozni. Ezek között az első föltétel volt az, hogy Ausztria is alkotmányosságot nyerjen, és a többi föltétel pontozatokba var. foglalva, miképen lehetne megoldani és kezelni a közös ügyeket. A korona ezt a javaslatot elfogadta, és az abban előzetesen kikötött felrételeket Ausztriában is érvényesítette. Alkotmányosság jött létre Ausztriában és az 1867. évi deczember 21-iki törvény ezt a kiegyezést ott is alkotmányos úton keresztülvitte. Ebből három organikus intézmény származott, mely az egész monarchia szervezetére befolyást gyakorol. Az egyik a közös hadsereg, a másik a közös kormány, a harmadik a delegatio. Mármost, t. ház, formailag tökéletesen ugyan áll, a mit méltóztattak mondani. Azon törvény nem tesz semmiféle említést arról: megegyeztünk Ausztriával ebben, vagy abban. Ez egy magyar törvény. Ha azonban a formán kívül a tartalmat és a tartalommal a keresztűlvihetőséget is tekintetbe akarjuk venni: akkor nem fogjuk azt közönségestörvénynek tekinteni, melyet egyszerű határozattal törvénykönyvünkből, veszély és zavar nélkül kitörülhetünk, mert annak vannak oly dispositioi, melyek álla ndó, az egész monarchia szervezetére befolyást gyakoroló és azt úgy kifelé, mint befelé képviselő intézményeket létesítettek, (Élénk helyeslés jobb felöl.) intézményeket a mi feltételeink és a mi követelményeink szerint. (Helyeslés jobb felől.) Ezért e törvény tartalma megállapodás, mely Ausztriában érvényesült. Méltóztassanak tehát a törvényre tekinteni. Tegyük fel azt, hogy egy többség azt a magyar országgyűlésen eltörölni kívánná. Mi a helyzete a koronának ezzel szemben, mert a korona hangsúlyozta uralkodói kötelmeit és e kifejezés kifogásoltatott leginkább. . . Beőthy Ákos: És méltán ! Hegedüs Sándor: .. . s uralkodó kötelmeit, hogy a milyen kötelezettséget vállal egyik irányban és a másik irányban, azt egyaránt megtartja. Thaly Kálmán: Csak magyar királyról van szó, nem ismerjük a másikat! Hegedüs Sándor: Azokat a közösen létesített intézményeket egyoldalúan megszűntetni nem lehet. (Zajos ellenmondás a szélsőbalon.) Formailag határozhatunk szabadon, de a politikai előrelátás azt mondja, hogy tényleg azok az intézmények csakis az Ausztriában történő hasonirányú egyforma megállapodások, illetőleg törvények által szüntethetők meg. A mi politikánk pedig tiltja ennek megkísértését. Azt hiszem tehát, hogy e kifejezés : hogy kétoldalú megállapodás, nemcsak korrekt, hanem teljesen igazolt is, és azt hiszem, hogy ha ezen törvénynyel s az alkotmánynyal szemben legfelsőbb helyen az uralkodói kötelmek vannak hangsúlyozva, ez megfelel a tényeknek és a helyzetnek. így tehát, t. ház, én azt látom, hogy úgy a rosszalás, mint a felirati indítvány tulajdonképen nincs igazolva tartalmilag sem; az utóbbi pedig nem egészen helyesen van megválasztva formájánál fogva, és így a magyarázatot ebben az aciiobän másutt kell keresni, (Halljukt Halljuk !) Keresni kell nézetem szerint... (Ellentmondás bal jelöl.) tények és cselekedetek által való megezáfoltatást örömmel veszem, de más czáfolatot nem fogadhatok el. Én e magyarázatot az incidensekben, az incidensek politikájában keresem. Egy pár év óta nálunk ez mindinkább (Halljuk! Halljuk!) kezű divattá lenni. Az a sok erő és az a sok tehetség, a mely az ellenzéken van, most nem foglalkozik reformkérdésekkel, azt lehet mondani, neutrális azokkal szemben. Mikor actio indul meg azon részről, nem követelnek sem pénzügyi, sem közgazdasági, sem politikai, sem közigazgatási, sem egyházpolitikai téren reformot, s nem azon a czímen ostromolják a kormányt, hogy a reformokat nem akarja és nem csinálja, hanem mindig csak incidensek czímén ostromolják; (Élénk tetszés a jobboldalon.) apró incidenseket szednek össze, s ezekből indulnak ki. (Úgy van! Úgy van! jobb felöl. Ellenmondás a baloldalon.) Hogy ezt az incidenst is mennyire keresték, bizonyítja az, hogy azok a kifejezések, melyek