Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

284. országos ülés 1893. október 9-én, hétfőn. 141 alapján azt lehetne állítani, hogy a kormány a koronát nem jól informálja? Már egyik részével, a nemzetiségi dologgal voltam bátor foglalkozni és én nem hiszem, hogy azok után, a mik előfordultak : túlzással lehetne vádolni a .kormányt; lehet vitatkozni a kifejezés felett, de ezen az alapon a kormány ellen vádat emelni nem lehet. (Úgy van! Igás! a jobboldalon.) A másik momentum, a mely felmerült az, hogy egyfelől az egyik nyilatkozatban, figyelmeztetve vannak az illetők túlkapásaikra, másfelől az alkotmány és a törvény szigorú tiszteletére vannak felhíva. Én hallottam és ez nagyon plausibilis ellenvetés, az ellenzék t. szónokai részéről, hogy nem arányosan van megosztva itt a megrovás, mert ha a néhol előforduló ehauvinistikus túlkapások hibája egyenlővé tétetik az ott megrovott bűnnel, ez a koronát némi egyoldalúság sziliében tünteti fel. Én épen az ellenkezőt vallom. Én sem hozom arányba azt a hibát azzal a bűnnel, de azt tartom, minél magasabb és elfogulatlanabb állása van a koronának, annál inkább kell szemügyre vennie mindama jelenségeket, melyek vészt rejtenek. S habár csak sporadice és nem is valamely komoly tényezők részéről merültek fel túlkapások, egyoldalú lett volna a korona, ha ezeket hallgatással mellőzi, mig megrója és méltán szigorúan rójja meg azokat, a kik az alkotmány és törvény ellen izgatnak. Figyelmeztetés volt az, és e figyelmeztetést nem először halljuk. Örömmel konstatálom, hogy az ellenzéki sajtó is egyhangúan elítélte a tordai és nagyváradi túlkapásokat, és hogy e részben illetékes tényezők -között nem is találkoztam véleménykülönbséggel. Ha valahol, épen itt kell alkalmazni a principiis obsta elvét; s ezért nemcsak nem tartom kifogásolhatónak azt a figyelmeztetést, hanem a korona páratlan, elfogulatlan és magas állásából folyónak, igazságosnak és méltányosnak tartom. T. képviselőtársam még valami mással is akarja bizonyítani, hogy a korona rosszill van informálva, azt mondván, hogy meg van akadályozva a nemzeti múlt iránti kegyelet nyilvánulása, s bőven fejtegeti ama veszélyeket, melyek ebből nemzetre és koronára hárulhatnak. Azt hiszem, a t. képviselő úr itt is hamis feltevésből indul ki. A kegyelet érvényesítését ez országban senki sem akadályozta meg, legkevésbé a kormány. E föltevés bizonynyal csak arra van alapítva, hogy a t. minisierelnök úr nem jelent meg a honvédszobor leleplezésén. Ennek előzménye van, melyet a t. ház nagyon jól ismer. A nélkül, hogy e dologban véleményadásra tolnám fel magamat, csak a tényeket konstatálom. Konstatálom, hogy voltak oly előzmények, melyek folytán még Ugron Gábor t. képviselő úr is szükségesnek tartotta szavát felemelni és bizonyos eshetőségre távolmaradását előre bejelenteni. Igaz, s ezt is elismeréssel emelem ki, az ellenzéki sajtó szólalt fel és mondta azt: csak azért is mindent el kell követni, hogy semmiféle túlkapág, semmiféle illoyalis nyilatkozat azon az ünnepélyen ne történjék, hanem az tisztán a kegyelet ünnepélye legyen. (Felkiáltások a szélsőbal felöl: Az is volt!) Egyesek, magánosok az ily felhívás értékében föítétlenííl bizhatnak és megjelenhetnek, de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ily figyelmeztetéseket nem mindig szoktak figyelembe venni és a kormány helyzeténél fogva kötelezve van arra, hogy azon eshetőségnek ne tegye ki jelenlétével magát, hogy ilyenek történjenek. (Zajos ellenmondás a bál- és szélsőbalon). Vajay István: Szapárynál nem volt az a veszély! Hegedüs Sándor: T. képviselőtársam tehát oly motívumot hoz fel annak bizonyítására, hogy a korona rosszul van informálva, a mely sem a tények, sem a körülmények által igazolva nincs. így tehát nem marad más feltevés a felirati forma választására, mint a programm újabb előadása, (Ellenmondás a baloldalon.) és programmjában a négy pontot, azt az örökké variált, örökké egyformán felhozott négy pontot elő is sorolja, csak az a szerencsétlenség, hogy a négy pontból kettőre, t. i. a ezímer kérdésre és az udvartartásra vonatkozólag, a kormány határozott Ígéretet tett, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Meddő ígéret! Ámítás!) tehát ezért a kormányt bevádolni a koronánál még kevésbbé szükséges. De én azt hiszem, hogy a felíratnak ezen része már nem a koronánál vádolja a kormányt, hanem a nemzetnél, és mert a nemzetnél vádolja és mert a kormány feleslegessé tette ezt a két pontot, azt hiszem, hogy ez a vád is egészen alaptalan. Marad a másik két pont: az egyik a katonai nevelés kérdése, a másik pedig a honvédségnek gróf Apponyi Albert részéről most először hangoztatott nemzeti jellegének állítólagos megcsonkítása. Gr. Apponyi Albert: Dehogy először! Hegedüs Sándor: A magyar nyelv és a magyar szellemnek milyen újabb sérelmét tapasztalta gr. Apponyi Albert új abban, hogy oly sürgős feliratot tartott szükségesnek formulázni az incidens alkalmából, azt én valóban nem tudom: szeretném, ha méltóztatnék előadni, mert ezen kormány alatt, sőt már egy idő óta a múlt kormányok alatt is folytonos következetes előhaladás van, sehol visszaesést e tekintetben tapasztalni nem lehet, (Igaz! Úgy van! a jobb oldalon.) úgy, hogy, — hogy messzebbre vissza ne menjek — különösen ezen országgyűlés