Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

140 234. orszfigos ülés 1898. október 9-én, hétfőn. ból megítélendő veszélyt, vagy elítélendő maga­tartást, hanem általános állambiztonsági szem­pontból és Magyarország közbiztonsága és poli­tikai integritása szempontjából itélendők meg, a mely tekintetekbea természetesen vélemény­különbség ebben a házban egyáltalában nincs. És a kormány kötelességeit fel is tárta. Ezt azért említettem fel, t. ház, hogy minél jobban tisztázzuk, hogy tulaj donképen miben áll a dolog, annál világosabban fogjuk látni azután a helyzetet, annál elfogulatlanabbal fogjuk fel­találni a kellő eszközöket, a nietyek a czéi el­érésére vezetnek. (Helyeslés jobb felöl.) Én tehát képviseb'itársam indokolásában, sem a társadalmi, sem a politikai részében nem találtam fel olyan momentumokat, a melyek arra jogosítanának fel bárkit, hogy a kormányra rosszalási ítéletet, mondjon. (Élénk helyeslés jobbról.) De indokoltatik és összehozatik ez az indít­vány egy nyelvkérdéssel mert valljuk be őszintén, hogy a kormány nyilatkozatai után az a kérdés, vájjon az egyik legfelsőbb nyilatko­zatban hogyan értendő a nemzet és a nemzeti­ség, tulajdonképen egy nyelvkérdéssé zsugorodik össze. (Mozgás és ellenmondás a bal- és szélső bal­oldalon. Bálijuk! Halljuk! jobb felöl.) Mert ha az intentiokat bírálni és gyanúsítani nem akarjuk, a megadott világos nyilatkozatok után, azt hiszem, senki sem foghatja a kormányra, hogy a magyar politikai nemzetet egyszerű nemzetiségnek tekin­tette, s hogy abban a nyilatkozatban, a melyben az alkotmányra történt hivatkozás, a mely alkot­mánytól integrálva és inkarnálva van a magyar politikai nemzet, és e mellett ezzel szemben van említve a »nemzetiség«, hogy azon világos magya­rázással szemben, a melyet e tekintetben úgy a ministerelnök úr, mint belügyminister úr tett, más kifogás ebben a kérdésben a kormánynyal szemben nézetem szerint nem lehet, mint az, — én ezt sem osztom s nem fogadhatom el, mert a kifejezést is helyesnek találom, — de más ki­fogás nem lehet, mint hogy nem jó kifejezést használt. Ismétlem, én a kifejezést is korrektnek, egészen a tényállás, az alkotmányosság viszo­nyainak, a nemzet méltóságával megfelonek tar­tom, de a ki ezt nem tartja, az rosszalhatja a kifejezést, de hogy abban valami politikát, valami reactiot, valami újabb irányt, a nemzetnek Európa előtt valami meggyalázását lehessen látni, a mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam mondta, ezt úgy csakugyan el nem fogadhatom. (Helyes­lés jobb felől.) És nem lehet ebből következtetni azt sem, hogy itt a nemzetiségi eonfoederatiora s nem tudom miféle dolgokra praeindicium ter­jesztetik, mert ugyanazon kifejezésből és magya­rázatból s abból a politikából, melyet a kor­mány képvisel, azt hiszem, senki ez iránt sem biztatást, sem reményt, sem adatot egyáltalában nem nyerhet. Igen természetes tehát, hogy nem találván indokoltnak Bartha Miklós t. barátom határozati javaslatát, azt nem fogadhatom el. (Helyeslés jobb felől.) De el kell ismernem, hogy az formájára és tartalmára nézve egyaránt szi­gorú parlamentáris követelményeknek is meg­felel, és ezt azért kell kiemelnem, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy a gróf Apponyi képviselő úr által választott formát hasonló szempontból ítélhessem meg. Én azt hiszem, hogy a koronához való fordulás parlamentáris viszonyok között egy felíratformában természe­tesen az országgyűlésen mindig és mindenkinek szabadságában áll egy szabad országban ; azon­ban indokolt az ügy és állás, valamint a korona méltósága és az aetio komolyságának megfelelő egy ilyen lépés esak akkor lehet, ha egy nagy politikai actiora fektettetik, ennek helye csak akkor van, mert én nem vagyok abban a nézet­ben, hogy a kisebbség ne formulázhassa bár­mely alakban a maga politikai hitvallását, de megvallom, a politikai hitvallást a koronával szemben a kisebbség ilyen alakban leginkább csak a trónbeszédre válaszolva fejezheti ki mél­tóan, vagy máskor, mikor egy politikai actiot akar az ellenzék programm alakjában kifejteni. Ezt gróf Apponyi értette és érezte is. (Úgy van! Úgy van! Derültség bal felöl.) Mi bizonyítja ezt? Az, hogy abban a feliratban, mely tulaj donképen egy incidens alkalmából keletkezett, és a mely két panaszra lenne fektetendő, szükségesnek tar­totta, nemcsak az általános helyzetre tekintetet vetni, de egyúttal politikai programmját újra feleleveleníteni. Az, hogy ilyen incidenshez fűz ilyen actiot, ez az, a mit igénytelen felfogásom szerint helyeselni nem lehet, mert a forma mél­tósága, az aetio méltósága mindig egész szer­vesen átgondolt és nagy méretű dolgokhoz kell, hogy fűzve legyen. Ebben a formában legalább nem egyes felmerült incidens feletti vélemény különbséget kell kifejezni, És ón nem tudom megmagyarázni t. képviselőtársam által válasz­tott ezen formát mással, mint azzal, hogy ő a bibliai öt hal és két kenyér históriájára emlékez­tető programmja néhány pontját már annyi zseni­alitással variálta minden formában, hogy most már nem maradt más hátra számára, mint ehhez a legfensőbb, legnagyobb formához fordulni. Van ugyan indokolásképen abban a feliratban és be­vezető beszédében két más momentum, a melyekre reílectálni is kívánok, programmján kívül. De azt hiszem, hogy ezekkel sem igazolta a képviselő úr sem indítványát, sem annak formáját. Az egyik az, hogy ő, úgy a borossebesi, mint a kőszegi nyilatkozatokból azt olvasta ki, hogy a korona nincsen jól informálva. Kérem, méltóztassék annak a két nyilatkozatnak a szövegét meggondolni. Mi van abban olyan, a minek az

Next

/
Oldalképek
Tartalom