Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

140 234. orszfigos ülés 1898. október 9-én, hétfőn. ból megítélendő veszélyt, vagy elítélendő magatartást, hanem általános állambiztonsági szempontból és Magyarország közbiztonsága és politikai integritása szempontjából itélendők meg, a mely tekintetekbea természetesen véleménykülönbség ebben a házban egyáltalában nincs. És a kormány kötelességeit fel is tárta. Ezt azért említettem fel, t. ház, hogy minél jobban tisztázzuk, hogy tulaj donképen miben áll a dolog, annál világosabban fogjuk látni azután a helyzetet, annál elfogulatlanabbal fogjuk feltalálni a kellő eszközöket, a nietyek a czéi elérésére vezetnek. (Helyeslés jobb felöl.) Én tehát képviseb'itársam indokolásában, sem a társadalmi, sem a politikai részében nem találtam fel olyan momentumokat, a melyek arra jogosítanának fel bárkit, hogy a kormányra rosszalási ítéletet, mondjon. (Élénk helyeslés jobbról.) De indokoltatik és összehozatik ez az indítvány egy nyelvkérdéssel mert valljuk be őszintén, hogy a kormány nyilatkozatai után az a kérdés, vájjon az egyik legfelsőbb nyilatkozatban hogyan értendő a nemzet és a nemzetiség, tulajdonképen egy nyelvkérdéssé zsugorodik össze. (Mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon. Bálijuk! Halljuk! jobb felöl.) Mert ha az intentiokat bírálni és gyanúsítani nem akarjuk, a megadott világos nyilatkozatok után, azt hiszem, senki sem foghatja a kormányra, hogy a magyar politikai nemzetet egyszerű nemzetiségnek tekintette, s hogy abban a nyilatkozatban, a melyben az alkotmányra történt hivatkozás, a mely alkotmánytól integrálva és inkarnálva van a magyar politikai nemzet, és e mellett ezzel szemben van említve a »nemzetiség«, hogy azon világos magyarázással szemben, a melyet e tekintetben úgy a ministerelnök úr, mint belügyminister úr tett, más kifogás ebben a kérdésben a kormánynyal szemben nézetem szerint nem lehet, mint az, — én ezt sem osztom s nem fogadhatom el, mert a kifejezést is helyesnek találom, — de más kifogás nem lehet, mint hogy nem jó kifejezést használt. Ismétlem, én a kifejezést is korrektnek, egészen a tényállás, az alkotmányosság viszonyainak, a nemzet méltóságával megfelonek tartom, de a ki ezt nem tartja, az rosszalhatja a kifejezést, de hogy abban valami politikát, valami reactiot, valami újabb irányt, a nemzetnek Európa előtt valami meggyalázását lehessen látni, a mint azt Horánszky Nándor t. képviselőtársam mondta, ezt úgy csakugyan el nem fogadhatom. (Helyeslés jobb felől.) És nem lehet ebből következtetni azt sem, hogy itt a nemzetiségi eonfoederatiora s nem tudom miféle dolgokra praeindicium terjesztetik, mert ugyanazon kifejezésből és magyarázatból s abból a politikából, melyet a kormány képvisel, azt hiszem, senki ez iránt sem biztatást, sem reményt, sem adatot egyáltalában nem nyerhet. Igen természetes tehát, hogy nem találván indokoltnak Bartha Miklós t. barátom határozati javaslatát, azt nem fogadhatom el. (Helyeslés jobb felől.) De el kell ismernem, hogy az formájára és tartalmára nézve egyaránt szigorú parlamentáris követelményeknek is megfelel, és ezt azért kell kiemelnem, mert nem vagyok abban a helyzetben, hogy a gróf Apponyi képviselő úr által választott formát hasonló szempontból ítélhessem meg. Én azt hiszem, hogy a koronához való fordulás parlamentáris viszonyok között egy felíratformában természetesen az országgyűlésen mindig és mindenkinek szabadságában áll egy szabad országban ; azonban indokolt az ügy és állás, valamint a korona méltósága és az aetio komolyságának megfelelő egy ilyen lépés esak akkor lehet, ha egy nagy politikai actiora fektettetik, ennek helye csak akkor van, mert én nem vagyok abban a nézetben, hogy a kisebbség ne formulázhassa bármely alakban a maga politikai hitvallását, de megvallom, a politikai hitvallást a koronával szemben a kisebbség ilyen alakban leginkább csak a trónbeszédre válaszolva fejezheti ki méltóan, vagy máskor, mikor egy politikai actiot akar az ellenzék programm alakjában kifejteni. Ezt gróf Apponyi értette és érezte is. (Úgy van! Úgy van! Derültség bal felöl.) Mi bizonyítja ezt? Az, hogy abban a feliratban, mely tulaj donképen egy incidens alkalmából keletkezett, és a mely két panaszra lenne fektetendő, szükségesnek tartotta, nemcsak az általános helyzetre tekintetet vetni, de egyúttal politikai programmját újra feleleveleníteni. Az, hogy ilyen incidenshez fűz ilyen actiot, ez az, a mit igénytelen felfogásom szerint helyeselni nem lehet, mert a forma méltósága, az aetio méltósága mindig egész szervesen átgondolt és nagy méretű dolgokhoz kell, hogy fűzve legyen. Ebben a formában legalább nem egyes felmerült incidens feletti vélemény különbséget kell kifejezni, És ón nem tudom megmagyarázni t. képviselőtársam által választott ezen formát mással, mint azzal, hogy ő a bibliai öt hal és két kenyér históriájára emlékeztető programmja néhány pontját már annyi zsenialitással variálta minden formában, hogy most már nem maradt más hátra számára, mint ehhez a legfensőbb, legnagyobb formához fordulni. Van ugyan indokolásképen abban a feliratban és bevezető beszédében két más momentum, a melyekre reílectálni is kívánok, programmján kívül. De azt hiszem, hogy ezekkel sem igazolta a képviselő úr sem indítványát, sem annak formáját. Az egyik az, hogy ő, úgy a borossebesi, mint a kőszegi nyilatkozatokból azt olvasta ki, hogy a korona nincsen jól informálva. Kérem, méltóztassék annak a két nyilatkozatnak a szövegét meggondolni. Mi van abban olyan, a minek az