Képviselőházi napló, 1892. XIII. kötet • 1893. szeptember 25–november 6.

Ülésnapok - 1892-234

28á. országos ülés 1893. október 9-én, hétfőn. ^39 személye ellen, hanem tisztán a dolog kiderítése ezéljából történt. (Helyeslés bal felől.)' Nem az teljesíti kötelességét a haza iránt, I a ki a bajokat leplezgeti és elhazudozza, (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon.) hanem az, a ki a valóságot kimondja, bármily kellemetlen legyen is következménye, kimondja itt a házban és mindenütt. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ettől engem sem a minister úr nem fog eltérí­teni és nem született még oly ember, a ki ettől engem elrettenteni tudna. (Zajos helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: Azt hiszem, helyesen cselekszem, hogy ha ezen izgatott szavakra nyugalommal válaszolok. En a t. képviselő úr jóhiszeműségét kétségbe nem vontam, hogy ha alapom volna erre, megtenném. Az tény, hogy a mit állított, az alaptalan; a mit pedig rám vonatkozólag mondott, hogy t. i. elszaladtam, azt szó nélkül hagyni magam iránt való kötelességből meg­engedhetőnek nem tartottam; a közügy iránt való kötelességből, ismétlem, helytelen, ha alap­talan rémhírek gyártatnak és hozatnak forga­lomba, keletkezzenek azok bár jóhiszemű!eg. Ha jóhiszemííleg keletkeznek, akkor azt mon­dom, hogy nem szerenesés dolog, ha rosszhisze­müleg, akkor keményebb szavam volna rá. (Élénk helyeslés jobb felől.) Molnár Antal jegyző: Hegedüs Sándor: Hegedüs Sándor: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy néhány tárgyilagos észrevé­telt tegyek a napirenden levő kérdéshez. (Hall­juk! Halljuk!) Én is kérem a t. háztól azt a kegyet, a melyet már néhány képviselőtársam igénybe vett, hogy t. i. egyszerre szólhassak mindkét kérvényhez, mert nem szeretnék sok szót szaporítani. Midőn a kérvényi bizottság jelentését a fen forgó kérdésekben benyújtotta, némi reeen­sussal fogadtatott, hogy azt indítványozták, hogy tétessenek e kérvények az irattárba és tényleg a ház egész tárgyalása már az irat­tárba is tette azokat, mert ezekkel a kérvények­kel egyáltalában nem foglalkozik többé senki, azoknak tartalmával annyira elégedetlen volt az. ellenzéknek mindegyik árnyalata, hogy azzal szemben önálló indítványnyal tartották szük­ségesnek fellépni. Azt hiszem tehát, hogy ezek a kérvények csakugyan az irattárba valók, azokkal foglalkozni nem kell, nem szükséges és így a kérvényi bizottság indítványa tényleg, legalább hallgatólagosan az egész ház által el­fogadtatott. Hanem foglalkoznom kell azokkal az indítványokkal, melyek az ellenzék részéről adattak be, foglalkoznom kell ezekkel az ügy érdekében tárgyilagosan azért, mert mentül tovább haladt a vita, mindinkább meggyő­ződtem arról, hogy itt tulajdonképen jóhiszemű félreértések vannak és többnyire szövegmagya­rázásokban veszünk el a nélkül, hogy az inten­tiora nézve lényeges különbség volna. Ez lesz mai felszólalásomnak tárgya, és kérem, méltóz­tassanak rövid figyelemmel meghallgatni. (Hall­juk ! Halljuk!) Bartha Miklós t. képviselőtársam egészen szigorúan a parlamentáris formában rosszalási indítványt nyújtott be a kormánynyal szemben, még pedig nemzetiségi politika czímén. Abban az indokolásban és határozati javaslatban, melyet a t, képviselő úr beterjesztett, egy húsz évre visszamenő visszapillantás foglaltatik, sőt nem­csak politikai fejlődésünkre és politikai bajainkra való visszapillantás, hanem egyúttal még nagyobb súly van fektetve némely társadalmi jelenségre is. Azt hiszem, ez egészen helyes, de azért nem érthetek egyet a t. képviselőtársammal abban, hogy azon társadalmi jelenségek, melyek román társaságok, bálok, romáa pénzintézetek stb.-beu jelentkeznek, akár a kormánypolitikájával, bármi összeköttetésbe hozhatók lennének, akár valami nagy veszélyt rejtenének magukban. Ez oly társadalmi és nemzetiségi jelenség, mely, fájda­lom, nemcsak nálunk és nemcsak most, de szé­les Európában most inkább, mint valaha, észlel­hető és nemcsak nemzetiségi szempontból, ha­nem, fájdalom, bizonyos reactionárius áramlat mutatkozik e tekintetben felekezeti szempontból is, mert tudjuk, hogy vannak keresztény és zsidó bálok, van katholikus és protestáns casino stb. Ez tehát oly jelenség, a melyet minden­esetre szem előtt kell tartani, ebből a szem­pontból, a kik az ily áramlatok ellen párt­különbség ós politikára való tekintet nélkül küzdenek ott és azokkal a fegyverekkel, a hol, és a melyekkel küzdeni lehet és kell, de ezek­ből nézetem szerint akár a kormánynak, akár egyik vagy másik pártnak politikájára nézve következtetést vonni nem lehet. Ezen társadalmi szempontból tehát a t. képviselőtársam nem indokolta rosszalását; de ő épúgy, mint Po­lónyi Géza és más képviselő urak, Összeszed­ték még a múltból némely jelenségeket és ki­fejezéseket, így p. 0. Polónyi Géza t. képvi­selőtársam abban akadt fel, hogy az ^1868-iki törvény a román nemzeti egyházról szól. Visz­szapillantottak továbbá a dákoromán mozgal­makra, a melyek nemcsak hogy a kormány s nemcsak hogy a múlt kormányok alatt nem keletkeztek, de tudjuk, hogy sokkal régiebbek, mint az új alkotmányos élet, s akkor talán még leleplezetlenebbűl és erőszakosabban agitáltak és küzdöttek mellette, mint ma. Ezek a dolgok tehát nem hozhatók összeköttetésbe a napi po­litikával. A mennyiben veszély van bennük, nem képezhetnek párt és kormány szempont­18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom