Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-209
208. országos Illés 1898. április 39-én, szombaton. 9} önök szívét, mikor a nemzet apostolainak sorsáról Vím szó, mert ha szívükre vennék ezeknek értékét és munkáját, akkor belátnák azt, hogy egyedül ők azok, a kik hívatva vannak a magyar állam fenmaradását biztosítani, mert csak a műveltség ma az állam alap- és létfeltétele. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mely állam a műveltség dolgában elmaradt, az rálépett arra az útra, mely az enyészethez veret. (Igaz! Úgy van!) Tekintsünk szét Európában és vessük tekintetünket kelet felé. Ott van az egykor hatalmas Törökország, mely rettegtette a nyugatot, s mióta a nyugaton ;i műveltség előrehaladt, a kultúra magasra emelt zászlóval mind nagyobb téren diadalmaskodóit, azóta Törökország megszűnt hatalom lenni, . . . Thaly Kálmán : Dehogy szűnt meg! Hatalmas az még ma is! Hévizy János: ... és csak az európai hatalmak konczleső irígykedése tartja ma fenn. Thaly Kálmán: Olyan katonasága van, hogy irigylésre méltó! Még katonaiskolája is van, de milyen! Hévizy János: A t. kormánypártnak egyik közlönye, a »Pesti Hiilap« fegyelmezetlenséggel vádolja a tanítói kart. A t. knltuszminister árnak tábora, — úgymond, — nem eléggé fegyelmezett, és ez a fegyelmezetlenség, jegyezzék meg, Sedanhoz vezet. És c fegyelmezetlenség fejét, Lakits Vendelt, a ki a tanítók országos mozgalmának vezetője, sújtó kritikával ítéli el. Hát, t. ház, ha a tanítók maguk nem mozognak saját érdekük! en, akkor kitől várjanak valamit? (Igaz! Úgy van! bal felől.) És ez a tanítói kar már most annyira fegyelmezett legyen, mikor az állam kezébe még nincsenek letéve jogai, hogy a tanítók a saját érdekükben még a szájukat se nyithassák meg? (Helyeslés a szélsőbal felől.) Hock János: Azért kell a tanítóknak is szolgálati pragmatika és fegyelmi eljárás. (Helyeslés bál felöl.) Hévizy János : Ugyanezen közlöny meglehetős bókot is nyújt az ellenzéknek egyik passusában, de azután azt a maga javára magyarázza ki. Az említett lap ugyanis a következőt mondja (Olvassa): »A ki a tanítók fizetésének felemelése körüli vitát csak az ellenzéki beszédekből ítélné meg, azt a benyomást nyerné, hogy csupán az ellenzéknek van érzéke az ország közművelődése s a tanítóknak ezzel járó magasabb dotatioja iránt, a szabadelvű párt ellenben csupa kemény szívű, a nemzet napszámosainak nyomora iránt merőben érzéketlen fabábúkból van összealkotva, kiket a minister egy zsineggel ágy igazgat, mint a komédiás marionettjeit.« {Igaz! Úgy van! bal felől.) Én nem tudom, hogy eltalálta-e az igazat, és részemről nem is osztozom egész terjedelmében véleményében, de azt az egyet magam is elhiszem, a mit utoljára mond: a t. minister úr úgy igazgatja egy zsineggel a kormánypárt tagjait, mint egy komédiás a maga marionettjeit. (Derültség bal felöl.) Meg vagyok róla győződve, ha a t. minister ur a vita befejezése után felkel, és azt fogja proponálni: »Uraim, szívesen megadom a tanítói karnak a 600 frtot, mert megérdemlik, és mert önök óhajták, hát önök azt egyhangúlag meg fogják szavazni. (Felkiáltások a szélsőbalon: Próbáljuk meg!) Minthogy azonban a zsineg a 300 frtos minimum felé van irányítva, önök nem szavazhatnak sem a 400, sem a 600 frtos minimum mellett. (Egy hang bal felől: Dehogy nem !) Nagyon csodálom azt, hogy művelt úri ember, a ki tanítónak kezéből került ki valamikor, a tanítónak munkáját annyira kicsinyli. Nem csodálom ezt a paraszt embe r től, a földhöz ragadt néptől, a ki minden kaputos embertől irigyli a betevő falatot; önöktől csodálom, hogy nem sietnek akkor, a midőn mód és alkalom van rá azt megragadni, hogy iílőleg honorálják a tanítói kart. A ki a tanítói kart megbecsüli : a nemzetet magát becsüli meg, (Úgy van! bal felől.) és csak annyiban érdemel tiszteletet a mennyiben a tanítói kart megbecsüli. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ha t. ház, a gazdálkodó birtokát évről-évre beveti, s aztévről-évre a mennyire csaklehet kihasználja s kiveszi belőle az életerőt, de sohasem törekszik rá, hogy visszapótolja az elrabolt erőt, ezt az eljárást rablógazdaságnak nevezzük. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) Ugyan gondoljuk meg, vájjon az a gazdálkodás, a mit a tanítók szűkmarkú javadalmazásával csinálunk, nem hasonlít e ehhez a gazdálkodáshoz? (Egy hang a szélsőbalon; Teljesen!) Hiszen a tanítónak minden erejét, minden idejét rá kel! áldozni munkájára, de viszonszolgáltatot, táplálékot nem nyújtunk neki, (Igaz! Úgy van a szélsb'balon.) kizsigeréltetnek, idő előtt elfonnyadnak, mert a kellő táplálék nincs meg a számukra, a mi az elvesztegeti életerőt pótolná, Ónody Géza: Jegenye rügyet szednek pomádénak, s abból élnek! Hévizy János : Ha aztán, t. ház, az a rablógazda birtokos tovább és továbbfolytatja ezen gazdálkodást, egyszerre csak azt veszi észre, hogy nagyon keveset vagy semmit sem fizet neki a bevetett föld. Azt láthatjuk ebben a jelenségben, amint Bánó József t. képviselőtársam felhozott, hogy a zilahi képezdét be kellett zárni gyorsan, még pedig a növendékek hiánya miatt, azért, mert többé nem kerül fiatal csemete, a ki arra a pályára adja magát, a hol nem látja létérdekét kielégítve. (Igaz! Úgy van! a szélső ba?2"
