Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

02 200. orstAgoi Illés 1898. április 28-én, szombaton. Ion.) Az magyarázta meg bizonyos részben a tanítók hiányát i«, mert hiszen más körűimé nyék közt seregestül tódulnának erre a pályára az ifjak. Megmondom miért? Hazánkban igen sok a szerény körülmények közt élőelem; tehát a ki teheti iskoláztatja gyermekéit, mert szereti azon elvet követni, a mit a magyar ember a fiának mondani szokott: légy különb ember az apádnál! Elküldi tehát iskolába, s ha a tanítóképezde nem olyan drága intézet, a mint hogy nem szokott drága intézet lenni: könnyen kiképezheti magát, életpályához jut. De ha azt látja hogy az az életpálya csak igen keserves kenyeret ad, de abból sem juttüt eleget, elfordul más felé elmegy, írnoknak, vagy napidíjnoknak, mert az 300 írtnál többet jövedelmez, s nem olyan lélekölő munka. Ez az, t. ház, a mit a 300fr?os. minimum ellen elmondani akartam. Áttérek most a törvényjavaslatban kidomborodó másik eszmére; az állami beavatkozásra. (Halljuk! Halljuk!) Én minden felekezetnek tiszteletben kívánom tartani azon jogát, hogy iskolákat állíthasson és tarthasson fenn, de csak addig, a míg azok a magyar állameszme szolgálatában állanak. (Élénk tetszés a bal- és szélsőhalon.) Arra az álláspontra helyezkedem, hogy azt az iskolát, legyen az katholikus, vagy nem katholikus, mely a magyar állam ellen izgatá sokat folytat, (Helylés a szélsőbalon.) állam ellenes tanokat hirdet, rögtön be kell csukni, és helyette állami iskolát keli állítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Tisztelettel szeretnék viseltetni és viseltetem is a múlt nagy traditioi iránt; különösen, ha figyelembe veszem a mai politikai áramlatokat, a melyek — mindnyájan tudjuk — egy összmonarchia felé és Bécs felé gravitálnak, melynek érdekeink ki vannak szolgáltatva. Én tehát nem szívesen adnám a mai politikai árramlatokra való tekintetből egy marokba össze az iskolák ügyét, mert ha — a mitől Isten mentsen — újra bekövetkezik, pedig alighanem bekövetkezik, ha ez így foly tovább, az abszolutisztikus idő: akkor ismét alkalma lesz annak az abszolutizmusnak rá tennie kezét a mi iskoláinkra, s ezen iskolákba az idegen nyelvet és szellemet újra bevinni. De mindezekkel szembenáll az a másik körülmény, hogy Magyarországon ez idő szerint a nemzetiségek oly izgalmakat okoznak és oly agitatiokat folytatnak, a melyek előtt mindennek el kell némulnia, bár ezek a felekezeti iskolák; a mint valamikor az abszolutisztikus időben a magyarságnak melegágyai voltak, úgy most is azok. Egy jó öreg piarista professor kollégám után maradt fenn az az adomaszeríí tény, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mikor az abszolút korszakban elrendeltetett a »Vaterlands-Kunde« tanítása, akkor elővette ugyan azt, hogy a rendeletet megtartani látszassák és beszámolhasson vele, s így szólt: most pedig tanulni fogjuk a VaterlandsKunde-t, vigyázzatok ! Die Vaterlands-Kundé — megne tanuljátok!—íst einc Wissenschaft, kitekerem a nyakatokat ha megtanuljátok! (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Ilyen volt a tanítás. Ez is mutatja, hogy mennyire melegágyai voltak akkor a felkezeti iskolák a magyarságnak. Erre való tekintettel tehát én tiszteletben kívánnám tartani ma is azon felekezetek iskolai jogait, a melyek ilyen szellemben nevelik tanítványaikat, De szeretném, ha ebbe a törvénybe az is bevétetnék, hogy mindazon esetekben, a mikor az tapasztalható, hogy abban az iskolában államellenes tanok taníttatnak, vagy izgatások folynak a magyar állameszme ellen, az az iskola kimélet nélkül bezárandó, és ott állami iskola állítandó fel. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezt tartanám gyökeres reformnak, nem pedig azt, hogy az állam csak a tanítókra nézve terjeszti ki a beavatkozás, vagyis a fegyelmi jogot, tudnillik, hogy a tanító megerősítéséhez, vagy elmozdításához hozzájárul, vagy nem járul az állam. Ezzel a bajon gyökeresen nem segítünk, és mert a mostani szervezett mellett a tanfelügyelők nem bírnak oly ember feletti erővel, hogy kellőleg ellenőrizhessék az ily iskolákat, majd a részleteknél leszek bátor erre nézve javaslatot is beterjeszteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ingyenes oktatásra néz ve, a melyet Pólónyi Géza t. képviselőtársam tegnap érintett, megjegyzem, hogy bizony ez nagyon kívánatos volna, különösen mikor azt tapasztaljuk, hogy a nép még azt a. 15 krt is, a melyet a törvény előszab, szidalmak közt adja ki a kezéből. Hogyha, vannak községek*s hitfelekezetek, és vannak, melyek iskoláiban nem fizettetik tandíj, a hol tehát ingyenes oktatás van, s még ott is azt tapasztaljuk, hogy a nép nem tódul snem küldi fiait az iskola falai közé, még inkább pártolnunk kell azt az eszmét, melyet Polónyi Géza képviselőtársam felvetett: az ingyenes oktatás eszme jét; mert az iskoláztatásnak mindenesetre akadálya az, hogy költséggel jár. De belátom, hogy a magyar állam nincs ma abban a helyzetben, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy nincs !) legalább ebben az évben nincs abban a helyzetben, hogy ez eszmét megvalósítsa. Szeretném, ha a t. ház most megszavazná a 400 frtos minimumot, mert nekem az a meggyőződésem, hogy az idei költségvetésbe is oly többletek lettek felvéve az egyes tárezáknál, melyek el nem költetnek, s így ez el nem költött többleteket lehetne e nagyobb minimum fedezésére fordítani, (Felkiáltások a szélsőbalon: Még új kiadások is lesznek!) s nem hiszem, hogy évi költségvetést e mini-