Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

209. ors»ág«s lilés 1898. Április 29-én, szombaton. 8? goin a ház határozatát. (Élénk helyeslés.) Méltóztassék tehát most ebben megnyugodni. (Mérik helyeslés.) Következik napirend szerint a tárgyalás alatti törvényjavaslat, és az azzal kapcsolatos kérvények folytatólagos tárgyalása. Megelőzőleg azonban Thaly Kálmán képviselő úr kivan félremagyarázott szavainak helyreigazítása czéljából szólni. Thaly Kálmán: T. ház! A tegnapi ülés folyamán azon ido alatt, midőn igen t. képviselőtársam, Berzeviczy államtitkár úr méltóztatott beszélni, jelen voltam ugyan, de nem lehettem a teremben, és így csak utólag figyelmeztettek barátaim arra, hogy ő a megelőző napokban tartott beszédemre reflektálva, valószintíleg félreértés folytán, nekem oly nyilatkozatot impu tált, melyre nézve kénytelen vagyok felszólalni. Felolvasom az ő beszédéből azt a rövidke passust, és az enyémből is az illető rövidke passust, a mint hangzott, és méltóztassék megítélni, hogy én nem azt, hanem az ellenkezőt állítottam, mint a mi nekem imputáltatott. Berzeviczy t. képviselőtársam így szólt, a mint a gyorsírói jegyzetek mutatják. (Olvassa): »Hogy egyébiránt a teljes államosítás ez oldalon (az ellenzékre mutat) mekkora támogatásra számíthatna, azt az itt hallott nyilatkozatok közötti ellentétek is illusztrálják. Nem én hivatkozom Thaly Kálmán képviselő úrra, a ki ezt az eszmét határozottan perhorrescálja«, — t. i. az iskolák államosítását — »hanem az egy párton levő képviselők közül is, mig Kovács Albert és Bánó József t. képviselő urak az államosítás mellett vannak, Hock János t. képviselő úr már óvatosabban nyilatkozott^. Megjegyzem mindenekelőtt, hogy én ugyan nagyon óhajtanám, hogy a t. képviselő urak ezen a párton legyenek, de tényleg mi nem vagyunk velük egy párton, csak egy oldalon. De ez mellékes. Hogy azonban az iskolák államosításáról én mit mondtam, azt bátorkodom felolvasni. Az igen t. minister úrnak köszönetet mondtam azon őszinte, férfias, nemes nyilatkozatáért, melylyel a felekezeteket iparkodott megnyugtatni, hogy, ha a felekezetek iskoláit az állam óhajtja átvenni, akkor az csak nyíltan, törvény által történhetik és olyaténképen, hogy akkor az összes költségeket is^az állam fedezi. (Mozgás a szélső haloldalon.) En a minister úr nyilatkozatát megköszöntem, mert úgy gondolkodom, hogy az correct és férfias nyilatkozat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azután ezt mondtam, s ezen passus az, a melyre Berzeviczy államtitkár úr hivatkozott: (olvassa) »A mennyire ismerem felekezetemet, j minden hazafias protestáns úgy gondolkozik, | mint a minister úr nyilatkozott. Ha az államnak I szüksége väu arra, hogy iskoláinkat teljesen kezébe vegye: mi azokat felekezeti jogaink feláldozásával is nyug-odran átadjuk a magyar államnak, de provisorium kezébe nem adjuk.« Ezeket mondtam, t. ház, azt. gondolom, hogy az egészen más értelmű, mint a melyet nekem tulajdonítottak. Határozott különbséget tettem az alkotmányos magyar állam és egy provisorium közt, a melytől óvjon Isten, de már sokszor volt, és ez ellen nekünk jó fegyvereink voltak autonómiánk és iskolánk, és fájdalom, a történelemből azt tanultam, hogy jövőre sincs kizárva az a szomorú időszak, midőn bekövetkezik oly állapot, hogy rá szorulunk a protestáns autonómiára. Ezeket bátorkodtam helyreigazításul mondani, mert nem szeretném, ha ferde világításban tüntettetnék fel álláspontom a most fenforgó törvényjavaslattal szemben. (Helyeslés a szélsőbalon.) Berzeviczy Albert államtitkár: T. ház! Beismerem t.képviselőtársam ezen felszólalása folytán, hogy én az ő szavait félreértettem, és tudomásul veszem, hogy ő a népiskolák teljes államosításának barátja. (Helyeslés.) Hogy e tekintetben őt félreértettem, annak magyarázatául szolgálhat az a körülmény, hogy beszédében épen megelőzőleg, midőn a minister íir nyilatkozatával való egyetértést volt szives kifejezni, voltak passusok, a melyek így voltak értelmezhetők, és még inkább megmagyarázza félreértésemet az, hogy élénk emlékezetemben volt az az álláspont, a melyet t. képviselőtársam ez élőt* tiz évvel a középiskolai törvényjavaslat tárgyalása alkalmával elfoglalni méltóztatott, a mikor meglehetős mereven helyezkedett azon álláspontra, hogy a hitfelekezeteknek véres küzdelem árán kivívott, békekötésekkel biztosított, törvénybe iktatott jogait semmi körülmények közt feladni nem hajlandó. Ez az álláspont volt emlékezetemben, és ez magyarázza meg tévedésemet; egyébiránt elismerem, hogy Thaly Kálmán t. képviselőtársam felfogása más, mint a mit én neki tulajdonítottam. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: Köszönettel veszem tudomásul, de a tíz év előtti nyilatkozatomra bátor vagyok megjegyezni, hogy egész más a középiskolákra mint a népiskolákra vonatkozó álláspontom, mert a középiskolákat ma sem adnám át, a népiskolákat igen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Sréter Alfréd! Sréter Alfréd: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívántam részt venni az általános vitában, és ha ma mégis felszólalok, teszem ezt azért, mert nem hiszem megengedhetőnek, hogy mi, a kik a törvényjavaslatot megszavazzuk, azzal gyanusíttathassunk, mintha mi népoktatási ügyünk és a tanítói fizetések ügyének követeb