Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

gg «0t. orsiágos ülés t8Bt. ittttit tt-én, u«mbfttoit. Méltóztatnak ebből látni, hogy napról-napra óráról-órára, a házszabályoknak és a törvénynek megfeleloleg jártam el. (Helyeslés.) Ha a térti-vevénynyel tegnapelőtt elküldött levél kézbesíttellenííl jő vissza, mindenesetre kö­telességemnek fogom tartani, miután a házsza­bályok kényszereszközt a kezembe nem adnak, jelentést tenni a háznak. (Helyeslés.) Azt hiszem, a legnagyobb pontossággal, sőt mondhatom, túlságos szigorral jártam el. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! Megvallom, bár teljesen megnyugszom abban, a mit a t. elnök úr mondott, t. i. hogy oly nagy kész^ég­gel és túlságos készséggel és előzékenységgel iparkodott a t. elnök úr annak a tisztelt úrnak utána járni, de bármennyire tiszteljük is ezt az urat, vagy bárki mást, a ház méltóságán aluli­nak tartom, hogy a ház elnöke olyan nagy buz­galommal járjon valaki után. (Úgy von!) Mél­tóztassék egyszerűen a hivatalos lapban közzétenni, hogy X-Y felhivatik, hogy ezt és ezt tegye, s ezzel meg van oldva a kérdés. De a ház méltóságán alólinak tartom, ha valaki így bujkál, hogy a ház elnöke ennyire utána járjon. (Helyeslések.) Elnök: T. ház! A házszabályok egészen határozottan kimondják, hogy a második tizenöt nap eltelte a kézbesítéstől vagy az átvétel meg­t; gadásától számíttatik, következésképen ma még a tömény értelmében egészen határozottan in­tézkedni nem lehet. A házszabályok nem álla­pítják meg azt, hogy hirdetménynyel vagy mi utón kell kézbesíteni egyes képviselőnek oly leveleket, a melyeket az illetők átvenni nem akarnak, azért gondolom, helyesei, úgy járok el, hogy a mint értesülni fogok arról, hogy a tértivevénynyel ellátott levél nem kézbesíthető, jelentést teszek a háznak, hogy a ház a továb­biak iránt intézkedjék. Most különben a napi­rend előtti felszólalás határozat tárgyát nem képezvén, határozat nem hozható. Beőthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az az eset, a me­lyet t. i. barátom Liuder György felhozott, hogy t. a hódsághi kerület megválasztott képviselője megbizó-levelét még idáig be nern adta, oly eljárás, a mely a legsúlyosabb elbírálás és im­putátió tárgyát képezi. (Úgy van! Úgy van!) Először is, t. ház, ez mulasztás azzal a kötelességgel szemben, hogy a képviselő itt he­lyét elfoglalja; másodszor világos daezolás a törvénynyel, mert a törvény megmondja, hogy megbizó-levelét be kell neki nyújtania; és a legnagyobb tiszteletlenség a képviselőház iránt. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.), mert ebből látszik, hogy a képviselő úr nem tartja szerencséjének azt, hogy a képviselőháznak tagja lehessen. (Úgy van! Ügy van! a bal-és szélső bal­oldalon.) Én összes praxisomban egyetlenegy hasonló esetet tudok, illetőleg kettőt: Doda Traján és Axente Severn esetét, a kik nem foglalták el helyöket igen egyszerűen azért, mert a magyar alkotmányt nem akarták elismerni. Linder György: De legalább feleltek az elnöknek! Beőthy Ákos: Épen ily esetre provideál az 1876. törvényczikk, melynek egyes határoz­mányait t. barátom felolvasta. Ezen törvényezikk abból az alapfelfogásból indul ki, hogy a vá^ lasztott képviselőnek állandó lakása és tartóz­kodási helye van; mert erre van alapítva az egész procedúra a törvényben. És nagyon természetes, hogy ebből a felfogásból indul ki, mert a tör­vény nem képzelte, hogy legyen ember, a ki meg választatott képviselőnek, és ne legyen ál­landó lakóhelye, (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Oly esetre nem provideált a törvény, hogy a képviselő bujkáljon, ós az egész országban köröztetni kellene. Ha ma ezen eljárást honoráljuk és eltűr­jük : lehetővé teszszük, hogy az igazolás ad graeeas calendas elhalasztassék, és akkor bekövetkezik, hogy az illető választókerület képviselő nélkül marad, és a ház tulajdonképen csonkán marad. Annál súlyosabb elbírálás alá esik ez, ha áll az, a mit t. képviselőtársam felhozott, hogy az egész manőver czéljából származott, mert be van adva az illető képviselő ellen a választási kérvény, a mely azt tartalmazza, hogy ő a vá­lasztók névjegyzékében nincs benn. Én azt hiszem, hogy a képviselőház ilyen eljárást sem < közvetve, sem közvetlenül nem támogathat, mert szegénységi bizonyítványt adna ki magáról; mert ez azt teszi, hogy akaratát nem tudja ér­vényesíteni, és más módon engedi magát lefő­zetni. A t. elnök úr igen helyesen előadta azo­kat a tényeket, melyeket ő idáig létesített abból a szempontból, hogy az illető képviselő úr meg­bízó levelét beadja. Én a t. elnök úr eljárását helyesnek és correctnek találom, (Helyeslés.) és szükségét látom annak, hogy ezt az utolsó in­tézkedést, melyet kilátásba helyezett, foganato­síttassa. (Élénk helyeslés.) De ha ezzel ezélt nem fog érni, és ha az illető képviselő kö­telessége szerint megbízó levelét be nem adja: akkor csakugyan, t. ház, nincs más eljárás, mint az, a mit t. barátom Linder György proponált, és melyet t. barátom, Thaly Kálmán támogatott, hogy a hivatalos lapban közöltessék, azután pe­dig, ha erre nem felel, igen egyszerűen válasz­tása semmisnek mondassák ki. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Hiszen magam is azt mondtam, hogy mihelyt a térti vevénynyel kül­kött levélnek kézbesíthetetlen volta kitűnnék, jelentést fogok tenni a t. háznak, és kérni fo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom