Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-208

40*. orssAgos Bléi 18f»8. április 98-án, pénteken. t:és a nemzeti állam megerősítése tekintében. (Tetszet a bal- és a szélsőbalon.) Elismerem, t. ház, hogy azon kimerítő és fényes szónoklatok után, melyeket a házban elhangzani hallottunk, vajmi nehéz, sőt alig lehetséges új eszméket, új argumentumokat felhozni, legfeljebb lehet egyeseket új világításba helyezni, ismételve és ismételve kiemelni. De azt hiszem, ez sem felesleges munka, mert vannank bizonyos dolgok, vannak bizonyos általánosan elismert igazságok, melyeket nem lehet elég sokszor újból és újból ismételve hangsúlyozni, hogy azok úgyszólván a nemzet testébe, vérébe menjenek át, s hogy a megvalósítására irányuló törekvés elementáris erővel lépjen előtérbe. Ilyenek azok az eszmék, a melyek a nemzeti állam fölépítésére törekszenek, s melyek megvalósítására lelkesedésünk határtalan mérvű fokozásával kell igyekeznünk, ha állami létünket az idők minden viharai elől biztosítani akarjuk. Áttérve már most a, törvényjavaslat két sarkpontjára, előbb a minimum kérdésével kívánok foglalkozni. Nem mintha ezt tartanám a legfőbb kérdésnek, melynek szempontjából e javaslatot el lehet bírálni; sőt azt hiszem, hogy az anyagi ellátás kérdése csak a mmzeti eszmével kapcsolatban jöhet tekintetbe, mert e nélkül a magasabb dotatio csak még nagyobb veszélyeket rejt magában a nemzeti egység kiépítésére nézve. E nélkül tehát a magasabb anyagi ellátást sem fogadhatnám el. De másrészt, ha megalkotjuk a nemzeti szellem érvényesülésének a népoktatás keretén belül való biztosítékait: csak úgy érhetünk ezélt, ha a néptanítókban nemcsak kötelességtudó, hanem lelkes harczosokat is birunk. Már pedig, a mint lehetetlen, hogy a leggenialisabb hadvezér is győzelemre vezessen egy kiéheztetett, szellemileg és testileg tönkre jutott sereget, ép oly lehetetlen győzelmesen megvívni a kultúra harezát éhező néptanítók seregével. (Ugy van! bal felől.) Miként az a tönkrement, elcsigázott sereg nem fog megállhatni az ellenség friss erőtől duzzadó csapataival szemben : épúgy nem fogják megvíhatni a harczot a nyomorban sínylődő néptanítók, a magyar nemzeti állam s kultúra lankadatlan erővel dolgozó ellenségeivel szemben. Ép ezért a tanítók jobb dotatioját a nemzeti kultúra egységes és a nemzettest egészséges vérkeringése múlhatatlan kellékének tartom. T. ház! A tárgyalás alatt levő javaslat 300 frtos minimumot állapít meg. Azok után, a miket előttem annyi kitűnő szónok, kivált tegnap Hock János t. képviselőtársam könyet facsaró leírással tárt elénk a néptanítók helyzetéről : azt hiszem, nem lehet előttünk kérdés | JLÉPVI. NAPLÓ. 1893-97. XII. KÖTIT. tárgya, hogy e 25 év előtt megállapított minimum a megélhetés legelemibb föltételeit is alig képes kielégíteni. A kérdés köztünk csak az lehet, ha a nemzeti iskola megalkotását és minél szélesebb mederben való kiterjesztését iga?án komolyan akarjuk, hogy mennyi legyen az, a mit a 300 forintos minimum helyébe léptetünk? Nem csinálok titkot belőle, hogy osztozom Bánó József t. képviselőtársam és barátom nézeteiben a részben, hogy a 600 frtos minimumot sem tartanéin soknak, és szívesen szállnék e tétel mellett síkra, ha körülmény nem tartana vissza, hogy több, mint négy millió több kiadással terhelné ez meg a pénzügyi bizottság számítása szerint állami költségvetésünket, a mit állami költségvetésünkkel ma még arányban levőnek nem tarthatok, a ezt csak akkor tartanám kereszttílvihetönek, ha állami háztartásunk egyensúlya nemcsak helyreállítva, de már megszilárdítva és hosszú időn keresztül, mint állandó jellegű volna biztosítva. Más nézetben vagyok azonban részemről az 500 frtos minimum megállapítása iránt, mert az a törvényjavaslattal szemben csak két millió túlkiadást foglal magában, és ez az én meggyőződésem szerint az államháztartási egyen súlynak megzavarása nélkül is keresztülvihető volna. Mert ha minden másra jut, ha különösen, mint előbb is hangsúlyoztatok, a katonai kiadások évről-évre milliókkal és milliókkal emelkednek, megengedem, a hadsereg védképessége érdekében hozzuk ez áldozatokat, de akkor egy 400 millión felül menő budget keretén belül kell, hogy ily elsőrangú kulturális szükségletekre is megtaláljuk a fedezetet, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) a mi kellő gazdálkodás mellett, s mint tegnap mások is hangsúlyozták, a felesleges mellőzhető kiadások elhárításával elérhető is lesz. Megvallom őszintén, hogy ezen czélnak elérése végett egybekötve azon másik czélzattal, hogy a nemzeti iskolák minél nagyobb számban valósíttassanak meg, hajlandó volnék a magam részéről áldozatokra is, még pedig oly mérvben, hogy az öt százalékos iskolaadó, mely ma is számos községben szedetik, de nem mindenütt és nem minden honpolgártól, egészen által ánosíttassék, akként, hogy minden egyes honpolgár adóforintja után minden egyes vidéken egyenlően szedessék az e kettős czéí elérésére, a mi inkább felelne meg az egyenlő teherviselés elvének is, mint a mai állapot, midőn igen sokszor épen a gazdagabb egyének és vidékek szabad itt atnak fel ezen teher alól. De ezt most c?ak megpendíteni óhajtottam, mert magam is belátom, hogy ezen törvényjavaslat keretében ily irányú indítvány alig volna beilleszthető, 9